A „Mi veszélyezteti a demokráciát? II. A globalizmus demokrácia elleni ideológiai eszköztára: kulturális marxizmus és a liberális demokrácia mindenekfelettisége” címet viselő részelemzést bemutató sajtótájékoztatón Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója felhívta a figyelmet, hogy bár nem Magyarország sodorja veszélybe a demokráciát, hazánkat mégis számos igazságtalan kritika éri.
– A központ feladata, hogy ezeket részletekbe menően cáfolja, ám vannak általánosabb, rendszerszintű problémák is, melyek nem csupán Magyarországról szólnak. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy ezek az összeesküvés-elméletnek titulált folyamatok korántsem alaptalanok, és sokkal inkább lehet őket összeesküvés-gyakorlatnak nevezni – tette hozzá.
Neoliberális gazdasági szemlélet
Fricz Tamás, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója kifejtette, hogy létezik egy hálózatosan működő, óriási anyagi forrásokkal rendelkező globális pénzügyi elit, amelynek a működését most kezdik feltárni.
– A Zürichi Egyetem 43 ezer transznacionális vállalat körében végzett kutatása feltérképezte, hogy ezeket – a kereszttulajdonlások által – mindössze 147 cég irányítja, amelyek nagy része pénzintézet. Ennek a háttérhatalomnak a célja a globális piac létrehozása, a helyi piacok ellenőrzése és legnagyobb ellenfeleik, a demokratikusan működő nemzetállamok háttérbe szorítása – ismertette a politológus. Hozzátette: a nemzetközi pénzügyi elit megpróbálja profitszerző, hatalmi céljait ideológiákkal alátámasztani. Ilyen a neoliberális gazdasági filozófia, amely az állammal szemben a piac mindenhatóságát hirdeti, és amelynek lényege a privatizáció, a dereguláció és a liberalizáció erőltetése. A neoliberális gazdaságszemlélet 1989-ben, az úgynevezett washingtoni konszenzussal vált hallgatólagos követelménnyé, a rendszerváltás során a volt szocialista országoknak is ezt a mintát kellett követniük.
Kulturális Marxizmus
A másik a Lukács György által is hirdetett kulturális marxizmus, amely szerint a nyugati fehér középosztály elnyomja a különféle kisebbségeket, és kettéosztja a társadalmakat, ezért küzdeni kell ellene. Ez a szellemi áramlat, amely egyfajta elnyomáselméletként is felfogható, úgy gondolja, hogy a nemzetállamok, illetve a hagyományos nemzeti intézmények háttérbe szorítása által lehet eljutni a globális világtársadalomhoz, ahol a kisebbségek végül a többség fölébe kerekedhetnek. Ezek a kultúrmarxista gondolatok, amelyek célja a múlt végleges eltörlése, 1968-tól fokozatosan uralkodóvá váltak Nyugat-Európában, manapság pedig az Egyesült Államokban zajló szobordöntögetésekben jelennek meg.