Schiffer András: Az ellenzéki konglomerátum nem kormányképes

Sem az ellenzék, sem a Fidesz-KDNP nem könyvelheti el egyértelmű sikerként az önkormányzati választást Schiffer András szerint. Az LMP alapítója és egykori társelnöke a Magyar Nemzetnek adott interjúban a kormányoldal számára egyik legfontosabb figyelmeztető jelnek a legyőzhetetlenség mítoszának eltűnését nevezte, míg az ellenzéki „Frankenstein-koalíciónál” a kormányképtelenség lehet az egyik legnagyobb probléma.

2019. 10. 25. 5:55
null
A volt politikus szerint több szempontból is korai pezsgőt bontani az önkormányzati választást követően a baloldalon Fotó: Mirkó István
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Hogyan értékeli a helyhatósági választások eredményét?

– Most úgy tűnik, hogy az ellenzék akár le is győzheti a Fideszt 2022-ben, ám ettől még ez a konglomerátum nem kormányképes. Megjegyzem: Orbán Viktornak nem elhanyagolható felelőssége van abban, hogy létrejött ez az O1G-koalíció, miután 2016-tól minden eszközzel egybetolta az ellenzéki pártokat. Visszaállt a 2009 előtti kétosztatú szerkezet, s a magam részéről például tudomásul vettem, hogy arra a politikai stratégiára, amit képviseltem és arra a rendszerkritikus politikára, amit magaménak vallok, jelen pillanatban nincsen tér, így 2017 tavaszán felhagytam a pártpolitizálással, és ebben nem is hiszem, hogy változás lesz 2022-ig. Az eredmény annyiban nem lepett meg, hogy eleve két szélsőséges forgatókönyvet tartottam reálisnak, nem hittem köztes eredményben.

A megvalósult opció szerint az ellenzék tábora képes együtt szavazni, és áttörést érnek el. Mindenképpen fontos fejlemény, hogy igazolódott: Magyarországon demokrácia van, a kormánypropaganda nem mindenható és a Fidesz legyőzhető szabad választáson. A voksolás kimenetele mindazonáltal hordoz kockázatokat a kormányoldal és az ellenzék számára egyaránt.

– Az ellenzéket érintő kockázatok sokak számára meglepőnek hangozhatnak: az összefogás észrevehetően önbizalmat nyert az október 13-i szerepléséből.

– Több szempontból is korai pezsgőt durrogtatni az ellenzéki oldalon. Egyrészt a Fidesz szavazóbázisa nem süllyedt a kritikus kétmillió fő alá – amely bizonyára kormányváltást eredményezne 2022-ben –, hanem a megyei listákon, a megyei jogú városok polgármestereire és a főpolgármesterre leadott összesített voksok darabszámában és százalékos arányában egy-aránt növelni tudta a támogatottságát 2014 őszéhez képest. Ezzel szemben az ellenzékben 2014-hez képest – akár külön-külön, akár az összefogást nézzük – hatalmas mértékű szervezeti leépülés ment végbe.

Csak átmenetinek bizonyulhat a mostani sikerük, ha – ahogyan most – 2022-ben is teljes egyéni választókörzetekből szervezeti értelemben hiányozni fognak az ellenzéki pártok. Orbán számszakilag azért tudott győzelmet hirdetni a választás estéjén, mert a másik oldal eleve kevesebb jelöltet küldött csatába. Az összefogás és a megújulás közötti egyensúlyozásban az eredmények mintha az utóbbi felé billentették volna a képzeletbeli mérleget.

– Mit ért ezalatt?

– Az ellenzék nagy győztesei nem vagy csak kevéssé köthetőek a 2010 előtti kurzushoz. Ide sorolom ­például Karácsony Gergelyt és a momentumos, valamint a jobbikos polgármestereket. Ha volt párt, amelyik májushoz képest növekedni tudott azokban a körzetekben, ahol önállóan indult, az a Jobbik. Mikroszkopikus metszetben pedig, ahol az LMP egyedül szerzett mandátumot – Kispesten, Kőbányán és Pécsett –, ott duplázni is tudott májushoz képest. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Fidesz azokban a megyékben – Borsodban, Hevesben és Komáromban – ért el szignifikánsan jobb listás eredményeket májushoz képest, ahol közös listán indult az ellenzék. Ez a jelzés arra figyelmeztet: nem biztos, hogy az ellenzéki választók egy emberként hajlandók rehabilitálni a 2010 előtti elitet.

– Pedig úgy tűnik, hogy az ellenzék sikeresen emelte gyakorlatilag országgyűlési választássá az önkormányzati voksolást, hiszen 2006 ősze óta ez az egyetlen sikerként is kommunikálható eredményük.

– Ez valóban így van, de egy további kockázati tényező lehet mindkét blokk számára, hogy a választókat nem érdekelte a teljesítmény, a program, hanem inkább Orbán Viktor elleni tiltakozásukat juttatták kifejezésre a szavazólapon. Így számos rátermett és komoly eredményeket felmutatni képes polgármester esett áldozatul ennek a logikának, tehát Tarlós Istvánnak és számos kerületi elöljárónak nem a rosszul végzett munkája miatt kell távoznia, hiszen jó városvezetőkről volt szó. Ez a tendencia teljesen kiszámíthatatlanná teheti a választásokat. Egyre inkább irracionális alapon dönthetnek a szavazók, és azon mehet a verseny, hogy a migránsokkal való riogatás vagy Orbán Viktor diabolizálása gerjeszt-e nagyobb indulatokat. A lebutított kormánypropaganda kitermelte a maga ellenpárját. Továbbá egy 2022-es ellenzéki győzelem esetén hatalmas választói nyomás lehet a teljesen heterogén új kormányzó tömbön, hogy mindenben a szöges ellentétét tegye annak, mint amit a Fidesz-kormány tett. Ennek kormányváltás helyett törés lehet az eredménye.

A volt politikus szerint több szempontból is korai pezsgőt bontani az önkormányzati választást követően a baloldalon
Fotó: Mirkó István

– Amit mondott, a kormányoldal számára is problémát jelenthet.

– Meglehet, ugyanakkor az ellenzék sikere a kormányfőnek sem jöhetett teljesen rosszul. Egyre nehezebbé vált Brüsszellel, Sorossal riogatni, továbbá Gyurcsány Ferenc a fiatalok számára egyre inkább a chatbotot jelenti, nem pedig a szemkilövetést. Az viszont energizálhatja az orbáni stratégiát, hogy most lehet mutogatni egy ellenzéki főpolgármesterre és más városvezetőkre, s egy tetszhalott ellenzék helyett nem kell vudubábukat szurkálni, amelynek a mobilizáló ereje választásról választásra csökken.

– Ezek szerint a választás eredménye mégis csak inkább a Fidesz–KDNP-nek kedvezett?

– Egyáltalán nem erről van szó. Ahogy említettem, a kormánypártok számára is komolyan veendő vészjelzések jelentek meg. Az egyik legnagyobb csapás a Fidesz számára az, hogy megtört a legyőzhetetlenségük varázsa, ami az elmúlt években nemcsak összekovácsolta a kormánypártot, de demoralizálta az ellenzéket is. Akárhogy is nézzük a voksolás eredményét, az az összeállt ellenzék áttörését hozta, s Orbán szónoklata – ahogy később a Fidesz vezetőinek és valóságértelmezőinek a magyarázkodása – olyan látszatot kelt, hogy nincsen tisztában a történtek üzenetével. Ebben a hipercentralizált rendszerben az egész konglomerátumra nézve végzetes lehet, ha a vezér valóságérzékelése megroppan.

– Ennek azért a számok is ellentmondanak. Abszolút értelemeben, a szavazatokat összeadva a Fidesz győzelme teljesen egyértelmű.

– Nemcsak erre gondoltam, hanem arra: nem lehet az eredményt ráfogni önmagában a Borkai-botrányra, az olyan baromságokról nem is beszélve, hogy 90 ezer külföldi döntötte volna el a fővárosban a választást. Nemcsak Budapesten és néhány vidéki városban szenvedtek vereséget a kormánypárti jelöltek, hanem olyan agglomerá­ciós településeken is, mint Vác, Szentendre vagy Pomáz, valamint számos megyei városi szint alatti településen is. Például Füzesgyarmaton, Balatonalmádiban, Baján vagy Cegléden a hivatalban lévő fideszes polgármesterek kikaptak a többé-kevésbé egységesen felsorakozó ellenzéki erőktől.

– Hadd jegyezzem meg: egy voksolást követően a pártvezetéstől nem kérhető számon, ha – tények és számok alapján – az eredménynek a maguk számára kedvező aspektusát domborítják ki. Egyébként például az Alapjogokért Központ választásértékelő konferenciáján – ahol a Fidesz vezérkara is képviseltette magát – nem volt hiány önreflexív észrevételekből. A Borkai-botránynak pedig számos felmérés szerint önmagán jócskán túlmutató hatása volt.

– A győri polgármester ügyei csak katalizálták a társadalomban lappangó frusztrációt. A szavazók többsége a saját települését irányító helyi Döbrögit látta meg Borkai Zsoltban, még ha lányok és jacht nélkül is. Azért tudott ilyen mértékben hatni a videó, mert átélhetővé tette azokat a történeteket, amelyek már ott mocorogtak az emberek agyában a helyi fideszes elit egy részének kivagyisága, úrhatnámsága kapcsán. Egert, Baját említhetem. Budapesten pedig, ahol a lokális politika intenzitása eleve kisebb, a Borkai-videó olyan élesen konfrontálódott a miniszterelnök által meghirdetett „keresztény szabadsággal”, hogy egy irányba vitt el szavazni sok olyan nem fideszes választót, akik amúgy a helyhatóságin vagy otthon maradnak, vagy a hivatalban lévő jelöltre szavaznak.

– Különös azonban, hogy pél­dául a szocialista vezetésű Kispesten a Borkai-ügynél nagyságrendekkel komolyabb korrupciós hálózat működésének leleplezése nem ártott az ellenzéki összefogásnak sem helyi, sem pedig országos szinten.

– Sőt, paradox módon inkább még a Fidesznek ártott.

– Ez hogyan lehetséges? Világosan kiderül a rögzített beszélgetésekből, hogy szocialista képviselők jogtalanul tettek zsebre százmilliókat.

– Mivel a Fidesz már kilenc éve van hatalmon, s teljhatalmat élvez a parlamentben, valamint eddig az önkormányzatok is túlnyomó többségében narancsszínűek voltak, az átlagpolgár a hatalmat egyszerűen a Fidesszel, a Fideszt pedig Orbán Viktorral azonosítja. A felületes újságolvasó nem elemezgette, hogy mely párt tagjai követték el a választás előtti hetekben egymás után napvilágot látó botrányos ügyeket. Egyszerűen elegük lett, és minden balhéért a főhatalmat büntették.

A volt LMP-s politikus úgy véli, Gyurcsány Ferenc a fiatalok számára egyre inkább a chatbotot jelenti
Fotó: Mirkó István

– Ez nem hangzik túl biztatóan.

– Hadd vázoljak egy másik, hasonlóan paradox jelenséget, ami az előbbi példánál is fájóbb lehet a Fidesznek. Láttunk olyat a történelemben – például a francia forradalom előestéjén –, hogy a polgárság gyarapodása ássa meg a fennálló rezsim sírját, és szerintem a Fidesz relatíve sikeres gazdaságpolitikája is könnyen a saját vesztét okozhatja. Még 2014-ben sem volt az embereknek sok, a szűken vett megélhetéshez szükséges anyagi eszközökön túl szabadon elkölthető pénzük, ám 2018-ra jelentősen gyarapodtak. Bár ezt honorálták is tavaly az országgyűlési választáson, a gyarapodó középrétegek egyre kevésbé lesznek hajlandók eltűrni a Borkai által szimbolizált hozzáállást. A NER-lovagok ma egy vízzáró réteget képeznek a feltörekvőkkel szemben.

– Az utóbbi években a családok támogatására került a hangsúly, és úgy gondolom, a középrétegek javát, jólétét szolgálhatja a csok, valamint a családvédelmi akcióprogramban foglalt jelentős kedvezmények, amelyek körét folyamatosan bővítik.

– Az általam említett problémát ez nem érinti. Továbbá a középrétegek mellett egy kicsi, de jelentős befolyású társadalmi csoportot – a konzervatív értelmiséget – is egyre inkább elidegeníti magától a Fidesz–KDNP, és ehhez szimbolikusan jelentősen hozzájárult, amit – egészen pontosan: ahogyan – az MTA-val tett a kormány. Azzal van a baj, hogy a kormány arra sem méltatta az akadémiai értelmiséget – köztük a konzervatívokat –, hogy elmagyarázza, miért teszi, amit tesz. Ráadásul Palkovics Lászlónak – egy autóipari gépészmérnöknek – a felsőoktatás és a tudománypolitika élére emelésével Orbán Viktor gyakorlatilag egy összeszerelő ország selyemzsinórját küldte meg a társadalomtudományoknak. Ezek a dolgok vezettek oda, hogy olyanokat vesztettek el a kormánypártok, akik elvi és nem járadékalapon kötődnek a konzervatív politikához.

– A kormány célja bevallottan az, hogy a felsőoktatásban és a kutatásban a piacon hasznosítható versenyképes képzéseket, programokat helyezzék előtérbe, ennek a megszervezéséhez talán nem ördögtől való egy mérnök végzettségű szakembert miniszterré kinevezni. Ám nem beszéltünk még az új főpolgármesternek választott Karácsony Gergelyről. Mit szól a győzelméhez, és mit vár tőle a következő ciklusban?

– Személyesen semmi bajom vele, kicsit sajnálom, hogy Tarlós Istvánnak abba kellett hagynia a városvezetői munkáját, hiszen ő legalább kiváló üzemeltetője volt Budapestnek. Arról mondjuk pont nem szólt a kampány – amit egyébként Puzsér Róbert is szeretett volna –, hogy milyen Budapestet álmodunk. Karácsonnyal kapcsolatban egy pozitívumot mindenképpen fontos megemlíteni. Bár személy szerint én nem tudom megfejteni, hogy milyen értékek vagy elvrendszer szerint politizál, ez persze lehet az én hibám, bár ahogy elnézem, világos elvrendszerre nincs is választói kereslet: szemben a hazai politika szereplőinek túlnyomó többségével őt nem a gyűlölet és a zsigeri indulat hajtja. Ez a kampányban is előnyére vált, hiszen vele szemben is nehéz erős érzelmeket generálni.

– Karácsony Gergely volt már az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Ön szerint 2022-ben ismét számíthatunk hasonlóra?

– Nehéz ezt most megmondani. Egyelőre több érdekcsoport küzd a dominanciáért az összeforrt ellenzéki térfélen, ezért ez még túl korai kérdés.

ERŐS MONDATOK

Az önkormányzati választás bebizonyította, hogy Magyarországon demokrácia van.

Tarlós Istvánnak és számos kerületi elöljárónak nem a rosszul végzett munkája miatt kell távoznia, hiszen jó városvezetőkről volt szó.

Nem tudom megfejteni, hogy Karácsony Gergely milyen értékek vagy elvrendszer szerint politizál.

Az ellenzék nagy győztesei nem vagy csak kevéssé köthetők a 2010 előtti kurzushoz, ami arra utal, az ellenzéki választók nem biztos, hogy egy emberként hajlandóak rehabilitálni a 2010 előtti elitet.

Csak átmenetinek bizonyulhat az ellenzéki pártok sikere, ha 2022-ben is teljes egyéni választókörzetekből szervezeti értelemben hiányozni fognak.

Paradox módon a kispesti szocialista botrány is inkább a Fidesznek ártott, mert az átlagpolgár a hatalmat egyszerűen a kormánypárttal azonosítja.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.