Vagyis, összegezve, amit laikusként megállapíthatónak tartok, kerülve minden szélsőséget: a vakcinát már tíz- és százmillióan kapták meg, és megóvta őket a komolyabb megbetegedéstől, egészen minimális kivételtől eltekintve. Ez egyértelműen és a leghatározottabban az oltakozás mellett szól bárhol a világon, így nálunk is.
Viszont tiszteletben kell tartanunk azoknak a döntését, akik mégis félnek a vakcina mellékhatásaitól, mégpedig azért, mert utóbbiak nem zárhatóak ki egyértelműen és százszázalékosan – éppen azért, mert teljesen új vakcináról van szó. Ez még nem annyira fekete és fehér kérdés, mint a már jól bejáratott vakcinák esetében, amelyek például a kanyaró, a mumpsz, a rubeola stb. ellen szinte teljes védettséget adnak.
Azt viszont el kell fogadniuk az oltástagadóknak, hogy nagy különbség van oltottak és oltatlanok között a megfertőződés arányait illetően, utóbbiak könnyebben terjeszthetik a vírust a társadalomban, súlyos betegek lehetnek és ezzel megterhelik az egészségügyet. Ennélfogva, a közösséget védeni kell attól, hogy az oltatlanok nagy közösségben jelenjenek meg, mert az a pandémia további terjedését okozhatja. Vagyis az oltatlanok annak árán, hogy nincsenek rákényszerítve az oltakozásra, bizonyos esetekben korlátozásokat kell hogy elviseljenek. Valamit valamiért – mondhatnánk némileg hűvösebben.
Ezzel együtt azt kell elfogadnunk mint tényt, hogy a Covid elleni vakcina még nem a mumpsz és a kanyaró elleni vakcina százszázalékos biztonságának szintjén van. Bízzunk benne – és nagyon-nagyon imádkozzunk ezért! –, hogy egy-két év múlva már erről beszélhessünk, vagyis a Covid elleni vakcinák százszázalékos biztonságáról.
De most nem itt tartunk, és hatalmi eszközökkel ne is siettessük a folyamatokat, mert a globális elitnek túl jó ötleteket adnánk a hatalom kiterjesztéséhez.
Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
