Sokszor olyan érzése van az embernek, mintha erre a háborúra már évekkel ezelőtt készült volna az ukrán hatalom. Amikor Volodimir Zelenszkij 2019-ben 73 százalékos többséggel megnyerte az elnökválasztásokat, mindenki azt hitte, hogy azt kapja majd, amit a kampányban ígért a médiaszemélyiségből, illetve, ahogy Ukrajnában hívják, „bohócból” lett politikus.
Ehelyett előbb az ellenzéki, egytől-egyig békepárti televíziós csatornákat és a weboldalakat záratta be, majd pedig a hozzájuk köthető ellenzéki pártokat is betiltatta a fiatal vezető.
Az előzetes várakozás tehát, amit Zelenszkij vállalt, vagyis a kelet-ukrajnai konfliktus befejezése, a korrupció felszámolása, a szabad nyelvhasználat és a sovinizmus elfojtása, nem következett be. Sőt! Egy emlékezetes felvételen, amely még 2019-ben készült Ungváron Zelenszkij győzelme után, azt magyarázta a már akkor is álmos tekintetű, fiatal államfő, hogy:
Azt jósolták, hogy 45 hrivnya lesz a dollár Zelenszkij alatt, káosz lesz, háború lesz az országban. Valahogy, nézzék, mégsem történt semmi!
– mondta akkor az ukrán elnök, akinek a mondatait azóta is szívesen idézik a napjainkban már nem túl lelkes ukránok, hiszen ez a jóslat végül valósággá vált.
Belefáradtak: az ukránoknál kezd kiborulni a bili
Ukrajnában a háború kitörésekor, szinte azonnal bevezették az úgynevezett egységes televíziós műsorfolyamot, ami azt jelenti, hogy a vezető televíziók közös adást gyártanak, amivel kifejezik a nemzet egységét a háborús időkben is. Ezt a maratoni műsort a kis vidéki televíziók is átveszik és továbbsugározzák, a tartalomért pedig köztudottan az elnöki iroda felel. Ebben a világban aligha van lehetősége labdába rúgni bárkinek is más véleménnyel. Egyedül a háborús propagandának, a győzelemnek és az azt követő dicső jövőnek van helye a képernyőn. Mindennap kapcsolják az elnök tanácsadóit, a katonai vezetőket és szóvivőket, a háborúpárti véleményvezéreket, illetve azokat az egykori ellenzékieket, akik köztudottan szívesen változtatnak a véleményükön, csak legyenek rendesen megfizetve. (Ez dollár tízezreket jelent fejenként.) Az embereknek azonban kezd kinyílni a szeme, és már egyre kevesebben kapcsolnak az állami propagandaadóra, helyette inkább a Telegramot használják, ahol más forrásokból is tájékozódhatnak.
Itt ugyanis a valóság is megjelenik a felületeken.
Videók a borzalmas háborúról, a kegyetlen és rendkívül erőszakos mozgósításról, a hegyekben álló holttestekről, az elégedetlen és ellátmányban hiányt szenvedő, éhes és kimerült katonákról, a nyugati humanitárius segélyek szétlopásában részt vevő csinovnyikokról és sorolhatnánk. Végeláthatatlan.
Ezen a Telegramon megjelent videón például azt láthatjuk, amint a hadkiegészítők minden törvényt megszegve egy férfit mozgósítanak a saját hálószobájában. A lakást a felszólítás ellenére sem hajlandóak elhagyni.
Itt pedig azt láthatjuk, ahogy egy végtagjait vesztett ukrán katonát visznek a kórházba a bajtársai, miután egy akna leszakította a lábait. Ilyen, és ehhez hasonló felvételek nem jelennek meg a központi televízióban. Ezt is csak erős idegzetűeknek ajánljuk.
Az alternatív Telegram-csatornákkal még az ukrán hatalom sem tud semmit kezdeni, ugyanis képtelenek letiltani azokat anélkül, hogy őrizetbe ne vegyék az üzemeltetőit. A legtöbb ilyen éppen ezért külföldről működik. Itt jelennek meg azokról a tüntetésekről szóló hírek is, amelyeket azok az édesanyák és feleségek tartanak Kijev és az ukrán nagyvárosok központjaiban, akiknek a gyermekei és férjei eltűntek a háborúban.
Az egyik ilyen tüntetésen, amely a 2014-es forradalomban híressé vált Majdan mellett, az elnöki iroda szomszédságában zajlott le, azt kiabálták hangosbemondóba a nők, hogy négy évvel ezelőtt mindent megtettek annak érdekében, hogy Zelenszkij győzzön és helyes irányba állítsa az ország politikáját, most pedig elkeseredetten állnak, mert senki nem hallja meg a szavukat. Hozzáteszik, hogy a gyermekeik önkéntesen, és nem kényszersorozás útján mentek harcolni, hogy megvédjék a hazájukat, azonban az állam semmiről nem gondoskodik.
Nincs fegyvere, nincs lőszere, nincs ruhája a katonáknak, a szülőknek és a családtagoknak kell mindent megvenniük, a saját 2800 hrivnyás (30 ezer forintos) nyugdíjukból, hogy Zelenszkij fenekét megvédjék
– teszik hozzá a tüntetők, akik arra is választ várnak, hogy miért nem hozzák haza a fronton sérülést szenvedett katonákat, miért nem keresik az eltűnteket, és miért nem hozatják haza a fogságban lévőket?
Ilyen tüntetések az ország egész területén vannak. Hol spontán módon, hol pedig szervezetten zajlanak. Választ azonban, hadititokra hivatkozva, sehol sem kapnak az anyák.
400 ezer hős többé nem válaszol a hívásra
Ukrajnában az áldozatok száma hivatalosan hadititoknak minősül. Egyes feltételezések és a naponta megjelenő friss temetői videók tanulsága szerint, már jócskán meghaladta a 300 ezret az ukrán áldozatok száma.
Az elmúlt napok egyik legdurvább malőrje az volt, amikor a Kyivstar nevű telekommunikációs cég közzétett egy olyan reklámot, amelyben a következő mondatok szerepelnek, miközben katonák áttetsző képét látjuk:
400 ezer hős többé már soha nem válaszol a hívásokra. Küldd a köszönöm szót egy olyan hős telefonszámára, aki az örökkévalóságba távozott.
A reklámot pár perc múlva eltávolították a világhálóról.
Borítókép: Részben kiégett ház előtt egy járókelő Csernyihivben 2023. augusztus 19-én, miután orosz rakétatámadás érte az észak-ukrajnai várost (Fotó: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk)
