Egy elkövető, két génminta

Három hónappal csontvelő-transz­plantációja után a nevadai Renóban élő Chris Long döbbenten tapasztalta, hogy a szervezete megváltozott. Teste bizonyos pontjain saját örökítőanyaga helyett a német donor DNS-ét mutatták ki a tesztek.

Életmentő beavatkozás az egyik fővárosi kórházban. Gyógyulás – olykor – mellékhatással Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Évente több tízezer csontvelő-átültetést végeznek leukémiában, limfómában és sarlósejtes vérszegénységben szenvedő betegeken. Négy évvel az életmentő eljárás után az amerikai Chris Longnak nemcsak a vérében, hanem az ajkában és az arcában is megjelent a donor DNS-e. A helyi bűnügyi laborban dolgozó Long meglepetését fokozta, hogy a kezelés után nem sokkal ejakulátumából csak a német férfitól származó örökítőanyag volt kimutatható. „Szerintem hihetetlen, hogy én eltűnhetek, és valaki más jelenik meg a testemben” – idézte szavait a The New York Times. Az amerikai férfi lényegében kiméra lett, azaz olyan ember, akinek a testében két DNS-készlet található. (A kifejezés a görög mitológia egyik alakjától – a kimérának emlegetett oroszlánból, kecskéből és kígyóból álló szörnytől – származik.) Az orvosok és a kriminalisták régóta tudják, hogy egyes beavatkozások kimérákká változtathatják az embereket. Az ilyen típusú kimérizmus nem káros, nem alakítja át az érintettet.

– Agyuk és személyiségük változatlan marad – állítja Andrew Rezvani, a Stanford Egyetem vér- és csontvelő-átültetési centrumának orvos igazgatója.

Az amerikai napilap arra hívta fel a figyelmet, hogy a transzplantációban érintett befogadók és donorok egyaránt lehetnek bűncselekmények elkövetői és áldozatai. Ha a kimérává lett befogadó (kettős) DNS-mintát hagy a bűncselekmény helyszínén, akkor a donort is meggyanúsíthatják, illetve a bűnöző életmódot folytató donor mintája alapján a kezelésen átesett ember is a rendőrök látókörébe kerülhet. A nyomozók a bűncselekmények helyszínéről származó DNS-mintákról ugyanis joggal feltételezik, hogy az egyes elkövetők egyetlen mintát hagynak hátra. Ez nem mindig van így.

A téma iránt érdeklődő Renee Romerónak, a Washoe megyei bűnügyi laboratórium vezetőjének kapóra jött, hogy kollégája és barátja – az akut mieloid leukémiában szenvedő Chris Long – csontvelő-transzplantáción esett át. Romero a műtét utáni években folyamatosan tesztelte Longot. Az ajkából, az arcáról és a nyelvéből összegyűjtött mintákban egyaránt kimutatta a donor DNS-ét, a százalékos arány az évek során változott. – Megdöbbentünk, hogy Chris Long már nem az, aki volt – mondta Darby Stienmetz helyi kriminalista. – Ha egy másik transz­plantált szervezete hasonlóan reagál, és ez a személy bűncselekményt követ el, akkor a DNS-mintájával megtévesztheti a nyomozókat – tette hozzá Brittney Chilton, a hivatal másik bűnügyi szakértője.

Életmentő beavatkozás az egyik fővárosi kórházban. Gyógyulás – olykor – mellékhatással
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Chiltont nem hagyta nyugodni a lehetőség, megannyi bűnügyi aktát átnézve kiderítette, hogy 2004-ben alaszkai nyomozóknak problémája támadt az egyik bűncselekmény helyszínén talált DNS-profillal. A meggyanúsított férfi ugyanis börtönben volt a támadás idején, tehát ő nem követhetett el törvénybe ütköző tettet. Kiderült, hogy csontvelőt kapott – végül az adományozót, azaz a bűncselekményt valóban elkövető testvérét ítélték el. Egy másik esetben a nyomozók szkeptikusak voltak a szexuális zaklatás áldozatának beszámolójával kapcsolatban. A nő ugyanis azt állította, hogy egy támadója volt, miközben a laboratóriumi elemzés két ­DNS-t mutatott ki. Végül a rendőrség megállapította, hogy az egyik minta az elkövetőé, a másik a csontvelődonoré.

– Hasonló helyzet zavart okozhat az áldozat kilétének megállapításában – hozott egy példát Yongbin Eom, az Észak-texasi Egyetem vendégkutatója. 2008-ban ő azonosította egy szöuli baleset áldozatát. A vérminta alapján az elhunyt nő volt, de a test férfinak tűnt, ám a lépben és a tüdőben férfi és női DNS-t is kimutattak. Végül a dél-koreai szakember rájött, hogy a férfi áldozat csontvelőt kapott a lányától.

A kimérává válás néhány elkerülhetetlen kérdést is felvet. Mi történik, ha gyermeke lesz az új csontvelőt kapó embernek? Saját vagy a donor gén­jeit adja át utódjának? Ha a donorét, ki tekinthető apának?