Abszurd fordulat a Sargentini-perben

Csak úgy tudták a hazánkkal szembeni határozathoz a szükséges szavazatarányt produkálni, hogy a tartózkodó voksokat jogellenesen figyelmen kívül hagyták.

Plenary session - Prevention of the use of the financial system for the purposes of money laundering or terrorist financing Fotó: Fred MARVAUX

Érdekes módon az Európai Bíróság eddig jellemzően csak olyan esetben tartotta indokoltnak az uniós szervek döntéseihez készített jogi vélemények nyilvánosságának korlátozását, ha reális és előre látható kockázata mutatható ki annak, hogy valamilyen közérdekbe ütköző konkrét és tényleges sérelmet okozna a szélesebb körű megismerésük.

Különös, hogy hazánknak a jogállamisági vizsgálatot kezdeményező parlamenti határozattal kapcsolatos perében ilyen veszélyeként azonosította azt, hogy Magyarország a pernyertessége érdekében szembesíteni kívánja a szakvéleménnyel a parlamentet, amely ezért arra kényszerül, hogy az uniós bíróság előtt nyilvánosan állást foglaljon a saját jogi szolgálata által kibocsátott véleménnyel kapcsolatban.

Noha a pernek éppen ez a lényege, ezt mégis olyan körülménynek minősítette a bíróság, amelyik szerinte nem megengedhető és önmagában elegendő indokot szolgáltat arra, hogy az EP döntését megalapozó jogi szakvéleményt elzárják a bírósági eljárással járó nyilvánosságtól, kirekesszék a per hivatkozható iratanyagából.

A bíróság érvei szerint a nyilvánosság és átláthatóság biztosításához fűződő közérdeknél erősebb az uniós intézményeknek az az érdeke, hogy „a jogi szolgálataik által teljes függetlenség mellett adott véleményeknek hasznát vehessék”, hogy „őszinte, objektív és teljes körű” jogi véleményt kaphassanak.

Márpedig pusztán az, ha arra kényszerül az EP, hogy a saját jogi szolgálata által kibocsátott szakvéleménnyel kapcsolatban a perben nyilvánosan állást foglaljon, a bíróság értékelése szerint azzal az „elkerülhetetlen negatív következménnyel” járna, hogy a jogi szolgálattól nem lenne elvárható a későbbiekben, hogy „őszinte”, „objektív” és „teljes körű véleményeket” adjon.

Ebből a döbbenetes eszmefuttatásból az következik, hogy az EU bürokratái által kialakított konkrét jogi vélemény hitelességének az általános garanciája éppenséggel a nyilvánosság, a megvitathatóság és a bírálhatóság kizárása.

Ha a bíróság szerint önmagában a nyilvánosságra kerülés tudata valóban ilyen bénítólag hat a jogi vélemények hiteles kidolgozására, akkor mit kell gondolnunk az eleve nyilvános közzétételre rendelt uniós bírósági ítéletekben megjelenő jogi álláspontok őszinteségéről, objektivitásáról és teljeskörűségéről?

Valójában ha az uniós bürokrácia jogi tanácsadói nem képesek tárgyszerű szakvélemény elkészítésére attól való aggodalmukban, hogy az álláspontjuk a szakmai nyilvánosság előtt is ismertté, hivatkozhatóvá és vitathatóvá válik, akkor az nem a közérdek sérelmét, hanem súlyos alkalmassági problémákat vet fel.

Szégyenérzet nélkül el sem lehet olvasni a jogi véleményt, nem csoda, hogy kézzel-lábbal törekedtek arra, hogy a vállalhatatlan álláspontot tartalmazó dokumentum kikerüljön a peranyagból.

A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász