Ma már azt is tudjuk, hogy az európai hunok egyáltalán nem a semmiből bukkantak elő, hanem az ázsiai hun (Xiongnu-) birodalom európai újraszületésének tekinthetők. Az erre vonatkozó korábbi szórványos történeti adatokat egyre biztosabban megerősítik a genetika legújabb eredményei. Egy megjelenés előtt álló genetikai tanulmányból pedig az is kiderül, hogy az ázsiai hun birodalom kialakulásában kulcsszerepe lehetett a Minuszinszki-medence és az Altáj-hegység vidékén élt ázsiai szkítáknak. A Xiongnu-korszak (Kr. e. 200–Kr. u. 100) elején a mai Mongólia területén a túlnyomórészt europid megjelenésű ázsiai szkíták összeolvadtak a helyi kelet-ázsiai, dél-szibériai népességgel, majd a Xiongnu-korszak során további europid szarmata, később alán elemekkel gyarapodtak. A tanulmány szerint az etnikailag sokszínű Mongólia valójában csak Dzsingisz kán idején nyerte el a ma ismert homogén embertani arculatát. Mindebből az következik, hogy az időszámításunk elején Közép-Ázsiába kiszoruló vesztes Xiongnu-törzsek tagjai jelentős részben az europid embertani típusba tartoztak. Könnyű elképzelni, hogy nyugat felé terjeszkedve ezeknek az ott talált rokon eredetű szarmata törzseket nem volt nehéz integrálniuk, hogy aztán a „semmiből” hirtelen felbukkanjanak mint európai hunok.
Mindez szervesen kapcsolódik a magyar őstörténethez, mivel további genetikai adatok arra utalnak, hogy a honfoglaló magyarok vezető rétege épp ebből a szkíta eredetű ázsiai hun vonalból származhatott. Középkori krónikáink a hunokat a magyarok rokonaiként, elődeiként említik, de a modern történetírás ezt elveti. Úgy tűnik, hogy az archeogenetika ezt a kérdést is segít tisztázni, mert mint azt egy korábbi sajtóközleményben már leírtuk, Mongóliában feltárt ázsiai hun előkelők Y-kromoszómái a legnagyobb hasonlóságot az ázsiai szkítákéhoz, III. Béla királyunkéhoz, a Székesfehérváron melléje temetett II/54 jelzésű előkelőéhez, valamint a honfoglaló vezető rétegből vizsgált férfiakéhoz mutatták. A genetikai adatok tehát egyre inkább megerősítik, hogy a honfoglalóknak igenis volt közük a hunokhoz, méghozzá az ázsiai szkíták vonalán. A vezető réteg és a királyi ház között szinte bizonyos a kapcsolat, egyelőre a köznép rokoni szála kérdéses, de erre majd a következő kutatások fognak fényt deríteni. Ezek az adatok vészharangként jelzik történészeinknek, hogy ideje újragondolni a középkori krónikáink igazságtartalmát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!