Hogy mi, magyarok és románok mit kezdjünk egymással, azt már Ady barátja, Octavian Goga sem tudta (ahogyan Ady sem), valamint a román pásztorokkal diskuráló Bánffy Miklós sem, ahogyan a tanácstalan Ceausescunak és Kádárnak vagy az új barátaival december 1-jén koccintgató Medgyessynek sem volt fogalma arról, hogyan tovább. Állapítsuk meg: mindmáig senki nem tudja arra a választ, miként élhetnének békében magyarok és románok Erdélyben vagy bárhol, ahol 1918 fenyegető árnya nem fészkel be kölcsönösen a szívekbe.
Most, amikor Novák Katalin elnök asszonyunkat a románok megintették, hogy ne érezze kötelességének az erdélyi magyarság képviseletét, jó lett volna, ha a támadók valamennyire elegánsan csomagolják kifogásaikat. Nem sikerült. Újfent megtudhattuk, hogy a romániai állampolgárok képviseletét a román állam láthatja el, senki más, és – jelzi finoman a kifogásoló – magyar és magyar között különbséget kell tenni szülőhelye és állampolgársága ürügyén.
Mi ebben nem vagyunk annyira biztosak.
Talán azért, mert a román kormányénál korszerűbb a nemzetfelfogásunk. Nem a XIX. századi nemzetállamokban, a szent és hajlíthatatlan röghöz kötésben, hanem a határok nélküli Európában, következésképpen az egyéni és állampolgári szabadságban, regionalizmusban és széles jogkörökben hiszünk. Mindenképpen szomorú, hogy a bukaresti kormány el sem jut a kérdésfeltevésig: mindent teljesítettek már abból a széles kínálatból, amelyet a Párizs környéki békék idején a román fél magára rótt? Ismerik egyáltalán a saját maguk által szentesített ígérethalmazt a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatáról, tulajdonlásáról, önkormányzatiságáról?
Ne áltassuk magunkat: a román kormány elsősorban és mindenekelőtt a román nemzeti érdeket védi, mert ez a dolga. Mi pedig a tragédia után, százkét esztendő múltán hadd jelentsük ki jogilag és erkölcsileg vitathatatlan tételmondatunkat: minden magyar felelős minden magyarért. Nincs olyan erő a világon, amely még egyszer a kommunizmus alatti cinkos és hazug hallgatásra kényszeríthetné a magyar államot.
Különös érzésünk van továbbá akkor, ha arra gondolunk, az éber román kormánynak nemcsak a magyar államfőnek, hanem a saját állampolgárainak is el kellene magyaráznia, miért jobb a XIX. században élni, mint 2022-ben. Gondolok arra, hogy amikor a román jégkorong-válogatott nagy része együtt énekel a magyar válogatottal vagy amikor a sepsiszentgyörgyi fociszurkolók rákezdenek a székely himnuszra a bukaresti arénában, mintha nem pontosan értenék az állami indítványozót. Magyarként élnek, énekelnek, gondolkodnak Erdélyben – mi kérünk elnézést, hogy valamiért nem óhajtanak többségivé válni.
Mit kezdjenek hát egymással románok és magyarok? Kezdjük az első lépéssel: ismerjük el, hogy az erdélyi magyar szabad ember, felette és szokásai felett nem őrködik pusztán a román kormány, tekintve, hogy az illető és saját közössége eleve nem román. Az élet és a történelem cseppet bonyolultabb megoldóképletet mutat nekünk, mint amivel Bukarestben számolnak. A magyar egyszerűen magyar – mi ebből indulunk ki, és valljuk be, valahol itt is állunk meg a végelszámolásnál. És ha valami, ez a megközelítés biztosan nem változik, amíg magyarok és románok élnek együtt a Kárpátok ölén. Pusztán azért írjuk ezt, mert ahogyan a románoknak a román érdek, nekünk, magyaroknak a magyar érdek a legfontosabb. Valamint elsőrendűen a sokmilliós elszakított magyarság, akikre ugyanolyan féltő szeretettel és figyelemmel tekintünk, mint az anyaországiakra. Ennyire egyszerű.
Borítókép: Novák Katalin Gyulafehérváron (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
További A Helyzet híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezKölcsönös bizalom
Nem azt mondom, hogy a nagyvilág csendőr után kiált, de erős pólusok nélkül nincsen kölcsönhatás.
Brüsszeli demokrácia
Fő szabály-e még Európában a szabadság, és a korlátozás a kivétel? Vagy minden a feje tetejére állt az újbalos globalisták miatt ebben a kérdésben is?
Gyufa és benzin
Készülnünk kell ugyanis lehetséges forgatókönyvekre – nem véletlen, hogy hazánkban is rendkívüli ülést tartott vasárnap a Védelmi Tanács.
Az ördög tapsol
A háború manapság nem szörnyű és félelmetes, hanem jó és izgalmas, ha a politikusok szavait és a médiamegjelenéseket tanulmányozzuk.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Menczer Tamás: Politikai értelemben Magyar Péter olyan, mintha Vadai Ágnes és Márki-Zay Péter szerelemgyereke lenne
Kiderült az igazság Kucsera Gábor és Tápai Szabina házasságáról
4 csillagjegy, amelynek sosem látott bőséget hoz a Bika hava
Megfenyegették a HírTV stábját Monfalconéban + videó
Senkinek sem kell Zámbó Jimmy egykori nyaralója, drasztikus lépésre szánta rá magát a család
Spanyolország döntött: fokozza a nyomást Magyarországon
Kiderült, ki Árpa Attila barátnője
Gulácsi már tudja, mikor dönti el Rossi, hogy ki védjen az Eb-n
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
Nyilatkozott az orosz mesterlövész, miután megadták magukat az ukránok + videó
Budai Gyula feljelentést tett, Szabó Tímea szerint szép lett a Lánchíd + videó
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhezKölcsönös bizalom
Nem azt mondom, hogy a nagyvilág csendőr után kiált, de erős pólusok nélkül nincsen kölcsönhatás.
Brüsszeli demokrácia
Fő szabály-e még Európában a szabadság, és a korlátozás a kivétel? Vagy minden a feje tetejére állt az újbalos globalisták miatt ebben a kérdésben is?
Gyufa és benzin
Készülnünk kell ugyanis lehetséges forgatókönyvekre – nem véletlen, hogy hazánkban is rendkívüli ülést tartott vasárnap a Védelmi Tanács.
Az ördög tapsol
A háború manapság nem szörnyű és félelmetes, hanem jó és izgalmas, ha a politikusok szavait és a médiamegjelenéseket tanulmányozzuk.