A buli vége

A harc elbukott, az Iszlám Állam néven ismert szörnyszervezet így, egységként felszívódott, mint a sivatag homokjára öntött víz.

Amikor az utolsó üveg bor is elfogyott, a zenét kikapcsolták, s a legvidámabb fiatalok is elálmosodtak, a bulinak hivatalosan is vége van. A fáradtak és részegek hazatántorognak, odahaza pedig vagy sodrófával várja őket hites nejük, vagy nem várja senki. Másnap sajgó fejjel ébrednek, s megállapítják, hogy jó buli volt, de elég volt. Nem csak mulatságból áll az élet.

Ilyen sajgó fejű fiatalból jelenleg több ezer van Szíriában, olyanok, akik igent mondtak az Iszlám Állam meghívójára. Az esti partin nem bor, hanem vér folyt, és ők valóban hitték, hogy az éjjel soha nem érhet véget. Felelősség nélkül lehetett embert ölni, s hatalmas máglyákra lehetett dobni az útleveleket, ezzel jelezve, hogy annak a régi életnek, az európai mindennapoknak vége. Aztán mégis kivirradt, és a partizó fiatalok tántorognának haza.

Európa pedig belegabalyodott a saját jogrendszerébe, és képtelen védekezni. Bosznia-Hercegovina visszafogadja a tőle eltávozott harcosokat és az izgalmat kereső lányokat. Mivel nem tagja az EU-nak, a végletesen széttagolt államalakulat voltaképp azt tesz, amit akar, amíg el nem kezd háborúzni. A nyugati, fejlett, demokratikus társadalmak azonban már sokkal nehezebb helyzetben vannak. Utoljára a nácik dokumentálták saját gaztetteiket videóval, fotókkal és hiteles kimutatásokkal, így egy-egy személy ellen könnyen lehetett bizonyítékokat találni.

Az Iszlám Állam egyáltalán nem ilyen alapos. A harcosok álnéven, egyenszakállal vettek részt a küzdelemben, mindenki Mohamed, Abu vagy Fajszal volt, esetleg kapott egy megkülönböztető melléknevet. De a harc elbukott, az Iszlám Állam néven ismert szörnyszervezet így, egységként felszívódott, mint a sivatag homokjára öntött víz. A londoni, párizsi, brüsszeli, berlini, bécsi születésű Mohamedek, Abuk és Fajszalok pedig ártatlanok.

Mert ilyen a jogrend, amely erkölcsiség nélkül valóban semmit sem ér. Soha, egyetlen európai bíróság se fog valakit elítélni az alapján, hogy a háború poklában valaki látott egy talán ehhez az emberhez hasonló férfit kegyetlenkedni. A 15 évesen Szíriába távozott Shamima Begum, a Sky News újsütetű sztárja, a semmit nem bánó, de már a brit belügyminisztériummal pereskedő korábbi ISIS-mátka is csak egy megtévedt fiatal, aki joggal tiltakozik az ellen, hogy korábbi hazája visszavonta tőle az útlevelet.

Begum így kérvényezheti a bangladesi állampolgárságot, nyilván Dakka roppant boldog lesz, ha ilyen csodás személy csatlakozik a néphez, vagy marad a helyén Szíriában, Damaszkusz érthető felháborodására. Idejönnek illegálisan a megvadult, unatkozó, üres életű idióták Londonból, füstölgő romhalmazt csinálnak az országból, majd arra is képtelen Nagy-Britannia, hogy megbüntesse megtévedt gyermekét? Igen, képtelen.

Ezer és ezer ember vár a menekülttáborokban, hogy felkapaszkodjon az első villamosra, s hazatérjen. Rájuk mondják vérző szívű, de dagadt zsebű jogvédők, hogy az otthoni rasszizmus üldözte a vademberek karjaiba szegényt, nem is biztos, hogy tudta, mit tesz, és talán nem is tett semmit, amiért bünteti őt az előítéletes és gonosz lakosság. Ez az ezer meg ezer harcedzett veterán ugyanennyi pénzéhes ügyvéddel gyakorlatilag akadály nélkül fog visszatérni Európába, hogy békés, csendes életet éljen.

Ó persze, ezt is mindenki tudja, hogy működik. A srácok a villamoson szótlanul ülnek, és magukban megesküsznek, hogy soha többé nem isznak alkoholt. Aztán néhány nap eltelik, jön a hétvége, és újra jön egy meghívó. Akkor pedig nem haboznak. Hiszen itt a hétvége. Buli van.