Törpék mellénnyel

Hol a Fidesz helye, az Európai Néppártban, esetleg azon kívül, olyan csoportban, amelyet nem vont be az elmúlt évtizedek patinája?

2019. 03. 19. 6:00
STUBB, Alexander; WEBER, Manfred
Helsinki, 2018. november 8. Az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltségéért induló Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakcióvezetõje (k, balról) és kihívója, Alexander Stubb volt finn miniszterelnök (k, jobbról) az EPP kétnapos kongresszusának második napi tanácskozásán Helsinkiben 2018. november 8-án. Manfred Webert, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusát választotta meg az Európai Néppárt úgynevezett csúcsjelöltjévé az Európai Bizottság elnöki posztjára. MTI/EPA/Kimmo Brandt Fotó: Kimmo Brandt
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy régi és megbecsült társasághoz csatlakozni kitüntetés, hiszen az a közösség, amellyel együtt küzdünk valamely közösen vallott értékrendért, minket is méltónak tartott arra, hogy soraiba fogadjon. Annál nagyobb a csalódás, ha kiderül, hogy a társaság egy része csak mondja, amit tennie kellene, és harsog, amikor csendben kellene maradnia. Esetleg kiderül, hogy a nagy közös ügy valójában már nem is olyan fontos, mert úgyis jobb barátokra tettek szert a társaság tagjai az ellen­klub soraiban ülők közül.

Hol a Fidesz helye, az Európai Néppártban, esetleg azon kívül, olyan csoportban, amelyet nem vont be az elmúlt évtizedek patinája? Ha a nevet vesszük alapul, nem is kérdés, hogy egy európai, konzervatív, a lakosságra figyelő közösség tagjaként a magyar kormánypárt sokat tehet a közösség reformjáért, a magyar érdekek védelmében.

De a név ebben az esetben rémületes sebességgel tud erodálódni, ha a tagságnak ma már a kereszténydemokráciáról csak annyi jut eszébe, hogy esélyegyenlőség és tolerancia, és úgy retteg a kereszténység említésétől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ha a valaha nagy, ma törpévé zsugorodott tagpártok önnön múltjukból akarnak megélni, küzdve az ötszázalékos választási küszöb átugrásáért, mert elfelejtették, mire is esküdtek fel egykoron, akkor az a pártcsalád nem a jövő ígérete. A német CDU Európa legerősebb pártja, amely magán viseli Angela Merkel őrületes Willkommenskulturjának bélyegét, de már Merkel karizmája nélkül.

A pártcsalád tagsága nem cél, csupán eszköz ahhoz, hogy a Fidesz minél hatékonyabban tudja képviselni az ország érdekeit. Az Európai Néppárt mára kilúgozta önmagát, és csak arra tudja felépíteni szánalmasan egyenszürkére festett, de a szocialista és a liberális frakcióban ülő „ellenzék” számára kedves vörös és szivárványszínű virágokkal díszített frakciójának kampányát, hogy a jogállamot fontosnak tartja.

Ezzel így van az egész Európai Parlament, nemigen találni olyan politikust a Földön, aki erre nemet mondana. Ebbe persze nem is lehet belekötni, ám ahhoz nagyon kevés, hogy valaki ezért rájuk szavazzon. Súlyos bürokratabetegség, hogy kihagyják a számításból, miért vannak ott a brüsszeli irodákban, s mi kell ahhoz, hogy a névtábla május végét követően is ott maradjon. A szavazók az egyes országokban ítéletet mondanak a pártokról, a képviselőkről, s nem az alapján, mennyire tett valaki hitet a jogállam mellett Brüsszelben, hanem átgondolva, melyik párt mit tesz értük.

Hollandia felsőházában 75 szenátor ül 14 párt képviseletében, a kormánykoalíciót négy párt alkotja. A Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) öt képviselőt küld májusig az Európai Parlamentbe, ezzel felvértezve, hatalmas mellénnyel igyekezett meg­győzni a néppártot arról, hogy a Fideszt rúgják ki. Mert a CDA önmagát feljogosítva érezte arra, hogy megmondja, ki a kereszténydemokrata és hogyan kell demokratikusan gondolkodni.

Senki se olyan erős, amilyen valójában, az a fontos, mit hisznek róla ellenfelei. A pártok esetében az erősorrendet azért jól meghatározza a mandátumok száma, és bizonyos szempontból azt is meg lehet állapítani, kinek hol a helye. A múltból nem lehet megélni, csak a most számít, valamint május vége, s az ott kapott voksok. Lehajtott fejjel politizálni, a döntés felelősségét a nagy és biztosan borzasztó bölcs, nálunk sokkal okosabb, gazdagabb és tapasztaltabb nyugati testvérpártokra áthárítani értelmetlen és káros. Mert se nem nagyok, se nem bölcsek, de még csak nem is testvérek.

Ez pedig a Fidesz helyét is megmutatja.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.