Ma Magyarországon az a szülő, aki áldoz erre háromszázezer forintot, lefagyasztathatja az újszülöttje köldökzsinórvérében található őssejteket, amelyeket később – ha szükséges – terápiás céllal használhatnak fel. A mintákat azonban egyelőre külföldi őssejtbankban tárolják.
Az első köldökzsinórvérbank 1992-ben nyílt meg az Egyesült Államokban. Mára több vállalkozás is eljutott odáig, hogy harminc–negyvenezer vérmintát tárol, több ezer szülészeti centrumban tízezernél több orvos és bába gyűjti számukra az őssejtekben gazdag vért. Ez a szolgáltatás az összes tagállamban elérhető. Ezek az adatok is sejtetik, hogy bomba üzletről van szó, noha eredetileg csontvelődonorok felkutatása céljából kezdődött el a vérből kinyert őssejtek regisztrációja. Az idő előrehaladtával a bankok egyre több olyan sikeres csontvelő-transzplantációval toborozhattak maguknak újabb kuncsaftokat, ahol a köldökzsinórvérből kinyert őssejtekkel pótolták a beteg csontvelőt.
A környező országok közül Magyarországon kívül csak Romániában és Ukrajnában nincs köldökzsinórvérbank. A magyarországi székhelyű Sejtbank Kft. háromszázezer forintos díjért Brüsszelben tároltatja a fagyasztott vérmintákat. Ez a szolgáltatás is csupán egy éve érhető el; eddig 800 magyar gyermek szülei éltek ezzel a lehetőséggel. Pedig egy nemrég készült felmérés szerint a magyar emberek fele még csak nem is hallott arról, hogy őssejtek egyáltalán léteznek, a terápiás célú felhasználás lehetőségéről pedig még kevesebben tudnak, annak ellenére, hogy a média kiemelten foglalkozik a témával, az utóbbi két évben sok száz újságcikk szólt róla.
Az előző kormány lépéseket tett annak érdekében, hogy itthon is létrejöjjön az első köldökzsinórvérbank, és a Széchenyi nemzeti kutatási program keretében írt ki pályázatot a megvalósítására. Tíz hazai egészségügyi intézmény – vidéki kórházak, orvosegyetemek, kutatóközpontok – az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK) vezetésével létrehozott egy konzorciumot, és egymás között elosztotta a feladatokat. Génterápia és szervátültetés címmel közösen pályáztak az életet leginkább veszélyeztető betegségek őssejtekkel való kezelését célzó kutatások támogatására. Mivel a kiírásban az szerepelt, hogy a versenyszférát is be kell vonni a projektbe, a konzorciumhoz csatlakozott a budapesti székhelyű Krio Rt., amely az első magánkézben lévő ivarsejtbankként szerzett magának ismertséget. 2001-ben 230 millió forintnyi támogatást sikerült elnyerniük, amely más pályázatokból származó pénzekkel, illetve magántőkével kiegészülve talán elegendő lesz arra, hogy még ez év vége előtt megnyíljon belőle az első magyar köldökzsinórvérbank. A tervek szerint az őssejtkészlet elsősorban kutatási célokat szolgál majd, másodsorban pedig üzleti vállalkozás lesz.
De mi kerül a fagyasztóba?
Dr. Sarkadi Balázs kutatóorvos, az OGYK osztályvezetője irányítja azt a kutatási programot, amelynek egyik része a sejtbankprogram. Azt mondja, hatalmas tudományos vita kellős közepébe csöppentem, igazából még senki sem tudja biztosan, mire lesznek jók a lefagyasztott minták.
Kétféle őssejtet különböztetünk meg. Az embrionális őssejtek akkor keletkeznek, amikor a petesejt megtermékenyül, és osztódni kezd. Ezeket a sejteket a tudósok omnipotenseknek nevezik, ami azt jelenti, hogy bármilyen típusú szövet kialakulhat belőlük – máj-, vese-, csont-, bőrsejt stb. –, végső soron egy önálló ember is. Az egypetéjű ikrek úgy „keletkeznek”, hogy ez a bizonyos osztódásnak indult petesejt ketté- vagy többfelé válik, és külön-külön mindegyik sejtcsoport gyermekké fejlődik. Az embrionális őssejteket vég nélkül lehet szaporítani, persze néhány osztódási fázis után elveszítik azt a tulajdonságukat, hogy teljes emberré fejlődjenek, de továbbra is képesek bármilyen emberi szövet pótlására, illetve klónozásra is használhatók. A sajtó bőségesen foglalkozott ezeknek a kísérleteknek az etikai vonatkozásával – a katolikus egyház ellenzi, a zsidó vallás és az iszlám nem, ez utóbbiak szerint ugyanis ezek a sejtek még nem emberek. A világ legtöbb országában tilos emberi embriókkal kísérletezni, az USA-ban az a kompromisszumos megoldás született, hogy az a hatvan emberi embrionális őssejtvonal, amelyről tudomásuk van az egészségügyi hatóságoknak, felhasználható tudományos kutatásokra, de újabbakat nem szabad létrehozni.
Azok az őssejtek, amelyek a köldökzsinórvérben vannak, nem ilyenek, ezek a fejlettségüket tekintve felnőttőssejteknek tekintendők. Ilyen típusú őssejtekkel valamennyiünk szervezete rendelkezik. Abban különböznek embrionális társaiktól, hogy csak egy bizonyos szövetté képesek átalakulni. Sok mindent nem tudunk még róluk. A legtöbb őssejt a csontvelőben található.
– Több mint húsz éve végzünk csontvelő-átültetést, meglehetősen nagy tapasztalatot szereztünk abban, hogy a vérképzőszervi őssejteket felismerjük. Tudjuk, hogy más szövetfajták rendelkeznek őssejtekkel, amelyek arra várnak, hogy szükség esetén az adott szövetre jellemző sejtté alakuljanak, de sajnos nem tartanak táblát a kezükben, hogy hahó, én vagyok az őssejt – utal Sarkadi doktor arra, hogy merrefelé kell tovább kutakodniuk. Az ereinkben keringő vérben is vannak ilyen csodasejtek, de nagyon kis mennyiségben. Az újszülött köldökzsinórvérében, illetve a placentában viszont nagyon sok van belőlük, pedig ezeket a szülést követően ki szokták dobni a szemétbe. A kinyerendő 80–160 köbcentinyi vért tehát nem a babától veszik el, és a katolikus egyháznak sincs kifogása a felhasználása ellen. A tudomány jelenlegi állása szerint a köldökzsinórvérből kinyert őssejtekből csak csontvelő-, illetve vérsejtek keletkezhetnek, más szövetfajtákká most még nem tudjuk átalakítani őket. Ebből egyenesen következik, hogy jelenleg csak bizonyos leukémiafajták és vérképzőszervi betegségek gyógyítására alkalmasak, mégpedig olyan módon, hogy csontvelő-átültetés során a beteg a saját csontvelőőssejtjeit kapja vissza, nem pedig idegen donor csontvelejét. Ennek számos előnye van: először is az, hogy nem lökődik ki, nem fertőzött, nem érték olyan környezeti hatások, amelyek károsították volna. Jó eséllyel használhatók akkor is, ha családtagok betegednek meg. Míg a testvérek hagyományos esetben 25 százalékos eséllyel lehetnek egymás csontvelődonorai, a köldökzsinórvérből nyert őssejtek esetében 50 százalékos az esély arra, hogy a testvérek között az őssejtek felhasználhatók legyenek. Akkor is kisebb a kilökődés veszélye, ha a beteg és az őssejt-adományozó idegen egymás számára. 1999-ben 103 esetben végeztek Európában köldökzsinórvér-transzplantációt, amelynek 60 százaléka volt sikeres.
Csakhogy van egy bökkenő: a felnőtt típusú őssejteket e pillanatban még nem tudjuk szaporítani. Ha osztódni kezdenek, azonnal differenciálódnak, tehát esetünkben adott mennyiségű csontvelővé válnak. Hogy ez a mennyiség mire elég, arról van némi vita, a tudósok harminc és ötvenöt kilogramm közé teszik azt a testtömeget, amely számára elegendő vérképző anyag keletkezhet egy köldökzsinórnyi őssejtből. A pontos menynyiség sok mindentől függ: a zsinór hosszától kezdve a kinyerésig eltelt időn keresztül egészen addig, hogy hány sejt éli túl a fagyasztást. Hacsak nem manökennek szánja valaki a gyermekét, nem sokra megy felnőtt korában a lefagyasztott vérrel, mint ahogyan többi felnőtt családtagja sem. Egy amerikai adat szerint minden 630. gyerek betegszik meg 15 éves kora előtt leukémiában. Ezt a kört tovább szűkíti, hogy a kora gyermekkori leukémiák csaknem fele genetikai eredetű, tehát a köldökzsinórvér sejtjei is hibásak, vagyis használhatatlanok.
Dr. Szebik Imre, a SOTE Magatartás-tudományi Intézetének munkatársa, aki a köldökzsinórvérbank létrehozásával kapcsolatos etikai-társadalmi kérdéseket vizsgálja, felteszi a kérdést: etikus-e ilyen kis terápiás haszonért ilyen sok pénzt kérni? Nem volna-e tisztességesebb a szülőket biztonsági gyermekülés vagy bicikli-bukósisak vásárlására buzdítani? Ezek ugyanis nagyobb eséllyel válhatnak életmentőkké, mint az őssejtek. Szebik Imre hozzáteszi, kulcsfontosságú, hogy a szolgáltatást pénzért igénybe vevő szülőket megfelelően tájékoztassák a későbbi sikeres felhasználás valószínűségéről és hasznáról, illetve ne legyenek kitéve érzelmi zsarolásnak a tárolás fontosságát illetően.
A távlatok persze szédítőek, egyre többet hallani arról, hogy a jövő útja az úgynevezett helyreállító orvoslás, és ebben az őssejteknek kulcsszerepük lesz. Állatkísérletek során azt próbálják elérni, hogy az őssejtekbe egy retrovírus segítségével bejuttassák egy másik szövettípus genetikai kódját, és ilyen módon a kívánt szövettípust tenyésszék ki az őssejtből. Szívinfarktuson átesett egereknek már sikeresen állították helyre ezzel a módszerrel az elhalt szívizomszövetét, illetve a sérült érbelhártyáját. Biztatóak az eredmények az égett bőr pótlásában, a hasnyálmirigy gyógyításában, illetve az agytrombózis (stroke) következményeinek elhárításában is. Újabban dollármilliókat költenek azokra a kutatásokra, amelyek új idegsejtek képzésével állnák útját az Alzheimer-kórnak, a Parkinson-kórnak, a Huntington-kórnak. Sokan a gerincvelő-sérülések gyógyítását remélik az őssejtektől.
Csakhogy ez mind a jövő zenéje, ezek a kutatások csak az állatkísérletek szintjéig jutottak el, egyik-másikuk még addig sem.
Ahhoz, hogy lássuk, a hiteles tájékoztatás elve mennyire valósul meg a gyakorlatban, elég szétnézni az interneten.
Magyarországon köldökvérfagyasztást egyelőre a Czeizel Endre nevével kapcsolatba hozható Sejtbank Egészségügyi Szolgáltató Kft. végeztet. A hárommilliós alaptőkével létrehozott vállalkozás a hat éve működő belga Cryo Cell AG-vel kötött szerződést a vérminták fagyasztására és tárolására. Ez a megoldás lényegesen olcsóbbnak bizonyult, mint a saját fagyasztókapacitás kiépítése, ráadásul az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) engedélye sem kellett hozzá. Honlapjukon részletesen ismertetik a szerződés feltételeit, a háromszázezer forintos ár magában foglalja a vér begyűjtését, a szállítást, a szükséges szűrővizsgálatokat és a vérminta húsz évig való tárolását, sőt hitelkonstrukciót is kínálnak. A Baba magazinban megjelent ismertetőjükben azt írják, „tudnak már képezni máj-, vese- és hámsejteket is az őssejtekből”. Az ezt megelőző szövegrészekből a hozzá nem értő könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a kísérleti stádiumban lévő kutatások már a napi orvosi gyakorlat részét képezik. A cég egyik vezetője, Merhala Zoltán telefonon történt érdeklődésünkre állította, hogy az ötvenkilós súlyhatár már régen nem akadály, a köldökvérből nyert őssejtek igenis szaporíthatók.
Az internet kismamáknak szóló beszélgetős oldalain rendszeresen felbukkan ez a téma. Azoknak, akik a vérminták tárolásában érdekeltek, nagyon könnyű kitalált nevek mögé bújva hatniuk az anyai szívekre. Egyes sejtések szerint gyakran a piacra betörni szándékozó cégek munkatársai a témaindítók, így szondázzák a beszélgetőtársakat, mérik fel a keresletet.
Az üzleti alapon működő külföldi honlapok („cord blood” vagy „stem cell” szavakat kell a keresőbe írni) amennyire lehet, igyekeznek elkerülni a szaporíthatósággal kapcsolatos kérdéskört. Esetleg azt írják, hogy húszmillió őssejtre van szükség kilogrammonként. Ki tud ennek utánaszámolni? Ami a kísérletek várható eredményét illeti, becsületesen kiírják, hogy egy szép napon… vagy: eljön majd az idő… bár olvashatók olyan listák is, amelyeken egy orvos is nehezen igazodik el: melyik betegség gyógyítható őssejtekkel most, és melyik a távoli jövőben?
Tételezzük fel, hogy a kutatások eredményesek lesznek. Ebben az esetben etikus-e, hogy csak a gazdagok férjenek hozzá a gyógyulás lehetőségéhez?
A Széchenyi-programnak pontosan az a célja, hogy mindenki által elérhetők legyenek a terápiás lehetőségek. A Sarkadi doktor által vezetett konzorcium három lábon álló rendszert dolgozott ki. Eszerint létezne egy állam által finanszírozott őssejtbank, ahol olyan vérmintákat tárolnának, amelyekről az újszülöttek szülei lemondanak. Ebben az esetben senki nem fizet senkinek, hiszen ez szervkereskedelemnek minősülne, ami viszont tilos. Itt donor nem rendelkezhet kizárólagosan az őssejtjeivel. Sarkadi Balázs becslése szerint, ha tízezer minta összegyűlne, jó eséllyel találnának közöttük donort az ország összes lakosának, és ezt a készletet használnák a tudományos kutatásokhoz is. Érdekesség, hogy a cigány etnikum immunológiai szempontból eltér a lakosság többi részétől, így szükséges, hogy az ő körükből is elegendő minta gyűljön össze. Ismerve a romák jelenlegi szociális helyzetét, nem szorul bizonyításra, hogy csupán üzleti alapon aligha hozható létre az ő mintáikat is tároló bank ma Magyarországon.
A nemzetközi tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy a nyilvános köldökzsinórvérbankokba jelentkezőknek csupán harminc százaléka bizonyul megfelelő donornak, a többiek – egészségügyi problémák, fertőzések, családi betegséghalmozódás miatt – alkalmatlanok. Amerikában kizáró ok, ha az anya teste tetovált, illetve ha sokat járt külföldön.
Létre szeretnének hozni egy közalapítványt is, amely azon újszülöttek köldökzsinórvérének a tárolását finanszírozná, akik genetikai okok miatt ki vannak téve daganatos vagy vérképzőszervi betegségeknek.
A harmadik „láb” a magán-köldökzsinórvérbank, ahol pénzért őriztetheti bárki gyermeke vérét. Ezen a ponton csatlakozott a konzorciumhoz az Krio Rt., amely 1998. december 17-e óta végzi ivarsejtek fagyasztását. Már a cég alapítása idején szerepelt az üzleti tervében vérminták fagyasztása, de azt a 19 millió forintot, amelyet a Széchenyi-programból kaptak, jócskán ki kellett egészíteniük a tulajdonosoknak, hogy az ehhez szükséges technikai hátteret biztosítani tudják.
Balogh István igazgató azt mondja, most már csak arra várnak, hogy az ÁNTSZ megadja az engedélyt az induláshoz. Ehhez csak egy feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen, hogy az OGYK átadja az ÁNTSZ-nek a vérminta levételének és tárolásának szakmai protokollját. Ez a protokoll előírja majd, hogy ki gyűjtheti be a vért. Angliában például sem az orvos, sem a bába, mert nekik az anyával és a gyerekkel kell foglalkozniuk. Biztosítani kell a sterilitást és a megfelelő körülmények közötti szállítást. A fagyasztást végző laboratóriumban az őssejteket elkülönítik a vér többi alkotóelemétől, így a vércsoport szerinti összeférhetetlenséget is ki tudják küszöbölni. A szükséges gépek már készen állnak arra, hogy a begyűjtendő mintákat folyékony nitrogén gőzében tárolják, mínusz százhúsz fok alatti hőmérsékleten. Tapasztalataik szerint így a sejtek nyolcvan százaléka életképes marad. Úgy tervezik, évi tizenkétezer forint körüli összeget kérnek a minták tárolásáért, ami lényegesen olcsóbb az amerikai díjszabásnál. Ott a kezdő összeg 700 és 2000 dollár között mozog, később évi 90 dollár körüli összeget kell fizetni. Ha a szülők vagy a felnőtté váló gyermekek nem tartanak igényt a további tárolásra, az őssejtek nyilvános donorbankba kerülnek.
Ha az ÁNTSZ zöld utat ad, a Krio azonnal megkezdi a szolgáltatást. Igyekezniük kell, mert több vállalkozás is készülődik, hogy kivegye részét az üzletből.
Európa-bajnokság
Cucurella szelleme? Hajhúzásért piros lap és az év védése a női Eb rangadóján + videó
