A nem működő ország hivatalnoka

Kállai Ernő kisebbségi ombuds-man első évének mérlege valahogy így hangzik: tele az ország nagy bajokkal, amelyeket a mai körülmények, feltételek között nem lehet megoldani. Legfeljebb ideiglenes helyi fájdalomcsillapítás alkalmazható. Magyarország ma a hatáskör nélküli hivatalok Kánaánja, amelyekben, tisztelet a kivételnek, jó fizetésű közszolgák ülnek. Arcukat felfelé fordítják, hogy ne mulasszák el a fentiek egyetlen mozdulatát sem. Mivel pedig odafenn manapság nagy a jövés-menés, e hivatalnokoknak nincs idejük arra, hogy lefelé is pillogjanak. Így még azon is elfelejtenek felháborodni, ha a szavukra, intéseikre és utasításaikra a lentiek fittyet hánynak. Következmények nélkül megtehetik, mint sok-sok más esetben.
A szorgalmas ombudsman ma onnan ismerszik meg, hogy okos véleményeket bocsát ki, leveleivel zaklatja a kormányt, valamint a hatóságokat, ezeknek azonban, mint már említettük, a folyamatos helyezkedési és átszervezési kényszerben nincs idejük érdemi munkát végezni.
Kállai Ernő egyesztendei ténykedése végén például kénytelen volt megállapítani, hogy bár minden fórumon próbálja előkészíteni a kisebbségek parlamenti részvételét, hogy a következő választáson ez már megvalósulhasson, kezdeményezésére a kormány ez idáig a füle botját sem mozdította. A közszolgálati rádió Cigány félórájából a műsorszerkezet átalakítása után Cigányóra lett, amelyet továbbra is Varga Ilona készít nagy felelősséggel. Soha nem panaszkodhatott, hogy kevés lenne a témája, mostanában pedig igazán van miből válogatnia: Olaszliszkától Csörögig és Monokig, Faddtól Pátkáig. Egy rossz állapotú társadalomban nyilvánvalóan jóval alacsonyabb a tűrési szint, és egyre hevesebbek az amúgy sem problémamentes együttélés konfliktusai. Ilyenkor szokás gyorsan bűnbakokat találni, hogy elhárítsuk a magunk felelősségét. Mert, bizony, van mit hárítani. A magyar politikai vezetés, kiemelten pedig a szavakban oly erős szociálliberális kormányok sora nemhogy javított volna, inkább rontott a kisebbségek, elsősorban is a cigányok helyzetén. A politikai korrektség túlhiszterizálásával, a hazai jogrendszer és jogszolgáltatás szétdúlásával, az erkölcsi értékek relativizálásával. Csak azt hajtogatja, mit nem szabad, mi nem civilizált, de megoldási javaslata nincsen.
A kisebbségi főjogvédő egyéves működéséről a Cigányórában nyilatkozott. Kállai Ernő láthatólag nem unatkozik, sőt, még a lendülete is tart. A műsorban felidézett sajtótájékoztatón, amelyen az elharapódzott monoki példa kezelési lehetőségéről beszélt, hosszan sorolta azokat a szervezeteket, hivatalokat, ahová beadványait, megoldási javaslatait elküldi. Vajon kap-e rájuk választ? És harminc napon belül? Vagy túl? És mit tesz, ha fittyet hánynak a szavára? Ha már a jogvédelemért felelős hivatalokról is kiderül, hogy ők sem félnek a törvénytelenségtől? Hogy Magyarország valóban következmények nélküli ország?
(Cigányóra, Kossuth rádió)