Keresés
Magyar Nemzet
2020. augusztus 11., kedd, Zsuzsanna, Tiborc napja
HÍR TV – Sajtóklub:Gyurcsány a Momentumot is le akarja nyelni
Archívum, G-Közép
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/g-kozep/a-doppler-trilogia-3875347/

A Doppler-trilógia

Erlend Loe-nál nem sokan képesek jobban – értsd: érdekfeszítőbben, intelligensebben, könnyedebben stb. – írni manapság.

Erlend Loe olyan, mint a jégkorong. Bizonyos értelemben. Holott semmi közük egymáshoz. Annyira semmi, hogy amikor a Doppler-trilógia második részében Maj Britt azzal bosszantja Andreas Dopplert, hogy felsorolja, mi mindenben ügyesebbek-erősebbek-okosabbak a svédek a norvégoknál, a jégkorongos ziccert kihagyja. Noha mennyire adná magát! Én viszont mindkettővel úgy vagyok – mármint kedvenc norvég írómmal és kedvenc sportommal –, hogy belső késztetéseimből fakadóan az összes szóba jöhető fórumon muszáj népszerűsítenem őket. Ahova írok, oda róluk is írok. Ha nem előbb, akkor utóbb.

Most jött el az ideje, hogy Erlend Loe munkássága is terítékre kerüljön tökéletes dolgokos sorozatomban. Nem volt ehhez szükség másra, mint arra, hogy megjelenjen magyarul a Doppler-trilógia harmadik, egyben befejező része. Köszönjük, Lőrincz Balázs Bendegúz, köszönjük, kiadó. Abban, hogy ez a kötet is rendben lesz, cseppet sem kételkedtem előzetesen. Erlend Loe soha nem szokta elrontani. Nem is tudná. Empirikus úton sokszorosan ellenőrzött megfigyelésem ez nekem.

Közös történetünk hosszú évekkel ezelőtt kezdődött. Loe első regényével, a Naiv.Szuper.-rel még elkerültük egymást – később összehoztuk azt a randevút is –, ám az elvben gyerekeknek íródott Kurt-sztorik elém kerültek hamar, és le is nyűgöztek visszakézből. Így jár, akinek cseperedő kislánya és újdonságokra fogékony könyvtáros felesége van. A kétezres évek első évtizedének közepénél jártunk akkor, és nem sokkal később jött az első Doppler.

Erlend Loe az az író, akinél nem sokan képesek jobban – értsd: érdekfeszítőbben, intelligensebben, könnyedebben stb. – írni manapság. Okos, gazdag, szórakoztató. Gördülnek a mondatok egymás után, cselekménykedik a cselekmény, viccesen, olykor szomorkásan, és az olvasó szinte észre sem veszi, hogy elmélkedésekkel is tele vannak szórva a szövegek sűrűn. Amikor mégis észreveszi, azt sem bánja egyáltalán.

Az első Doppler azzal kezdődött, hogy egy negyvenes felső középosztálybeli – jó munkahely, jó lakás, jó család, jó minden – oslói férfi felborul biciklivel, megvilágosodása támad, és úgy dönt: hagy csapot-papot, felhagy az okoskodással, kivonul a társadalomból, beveszi magát az erdőbe. „Nem bírom az embereket. Nem bírom, amit csinálnak. Nem bírom, amit mondanak. Nem bírom azt, amilyenek.”

Aki esetleg arra számított, hogy Andreas Doppler a klasszikus fejlődésregények szabályai szerint bölcsebbé, belátóbbá, megbocsátóbbá nemesedik, hogy úgy kanyarodhasson vissza kötelességeihez, az tévedett. Épphogy nem: harmadik gyermekének születése sem gátolja meg abban, hogy útnak induljon, és Svédországig meg se álljon. A második résznek ugyanakkor nem is ő az igazi hőse. Két idős ember a hőse helyette. Egyrészt Maj Britt, a kilencvenéves öregasszony, aki szakadatlan füvezéssel – illetve Bob Marley- és UB40-számok hallgatásával – tölti az idejét, és nem merengő-hezitáló típus, hanem a korlátokat-kereteket mindenestül felrúgó lázadó. Másrészt Von Borring, a vén cserkész, aki szigorú szabályok szerint élt és él hét-nyolc évtizede. Itt azonban csak kiderül, hogy az emberek közötti távolságok nem mindig áthidalhatatlanok. Igaz, az idő, nos, az nem feltétlenül van velünk.

A Doppler, az utak királya sok tekintetben más, mint az előzménye. Ez a legszertelenebb darab, tele önreflexióval, kikacsintásokkal, beszólásokkal – a norvég kritikusok is kapnak a pofájukra –, írott-íratlan irodalmi szabályokra való fittyet hányással.

Azok után, hogy Doppler szembesül vele, milyen az igazi lázadás és a töredezettségében-törékenységében is teljes élet, magától értetődő, hogy haza kell mennie. Erről mesél az utolsó kötet. Eredeti címe: Az általunk ismert világ vége. A groteszk és abszurd, néhol bohózatba illő különös fordulatok ellenére ez a trilógia legregényszerűbb darabja. Erlend Loe olyan összegzést rakott össze, amelyben minden benne van. Mint a Biblia, mondtam a feleségemnek – tréfásan! – a fele-kétharmada tájékán. (Akkor még nem sejtettem, hogy milyen biblikus lesz a vége.) Vagy mint a Háború és béke.

Miközben Andreas Doppler hiába próbál visszasomfordálni a korábban eldobott társadalomba – bár részsikereket arat, különösen a koppenhágai pornóiparban –, mindenről, ami fontos, megtudunk valamit. Az erdőről és a városokról, az együttélésről és a gyereknevelésről, az érzelmekről és a szexről, a könyvekről és az internetről. Továbbá arról is, hogy a világ hogy ér véget.

Itt eredeti terveim szerint jó néhány idézetet helyeztem volna el. Már ki is válogattam a legjobbakat. Ám közben rájöttem, hogy ez nem lenne helyénvaló. A tökéletes szövegek nem arra valók, hogy elemeikre szabdaljuk őket. Olvasni mindig az egészet kell – ne érjék be kevesebbel!

De sehogy sem bírom ki, egyet csak meg kell kockáztatnom: „Régen sokkal könnyebb volt, gondolta, az embereknek több idejük volt, és nem járatták annyi mindenen az agyukat. Az internet előtti időkben nem volt nagy ügy jó embernek lenni. Mindenre volt idő. Arra gondoltak, ami éppen az eszükbe jutott.”

Gondolták volna? Na mindegy. Olvassanak mindennap!

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

„Furcsa” ügyek

Súlyos feszültségek a Mazsihiszben
Heisler Andrásnak nem tetszik, hogy a Rabbitestület elnöke korrekt, partneri viszonyt ápol a kormánnyal.

Tanévkezdés

Részletes járványügyi intézkedési protokollt kapnak az intézmények
Bár hagyományos tanévkezdésre készül a kormány, ha kell, további rendeleteket hoz.

Kiemelt

Megvan az első vakcina a koronavírus ellen
Közben április óta Oroszországban naponta ötezer körüli az újonnan regisztrált megbetegedések száma.

Poszt-trauma

Jordán Tamás önleleplezése
Rettegett egyet a Nemzeti Színház volt igazgatója.

Poszt-trauma

Párbeszéd és a távmunkás gyűlölködés
Az ember nem adhat mást, csak mi lényege.

Poszt-trauma

Vágó ismét Gyurcsányt mosdatja
Készültek és edzettek a fiúk!

Poszt-trauma

Bangóné ismét házhoz ment a pofonért
Baloldal, irány a dedó!

Aktuális

A járvány közepén hatvanhárom millió ember vonul az urnákhoz Egyiptomban
Az egyiptomi választásokon részt venni „hazafias kötelesség”.
Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

A weboldalon sütiket használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Részletes leírás …

Ne maradjon le, legyen mindig naprakész, iratkozzon fel a Magyar Nemzet hírlevelére!