Elképesztő hírnévre tett szert Dani Zoltán, a Jugoszláv Néphadsereg nyugalmazott ezredese azzal, hogy 1999. március 27-én, a koszovói háború idején a világon elsőként föld-levegő rakétával lelőtt egy lopakodó repülőgépet, egy amerikai gyártmányú F–117 Nighthawkot. Az egykori katona azóta nagyon sok helyen beszámolt a hihetetlen történetéről, legutóbb Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadást, ahol nagy lelkesedéssel mesélt a hőstettükről, amelynek akkor csodájára járt a világ.
A székely származású Dani Zoltán az előadást követően a Magyar Nemzetnek felidézte: egészen kis dolog segítette őket a csodához, mégpedig az, hogy a légvédelmi rakétarendszer irányítóegységében – engedély nélkül – kicseréltek egy kondenzátort, illetve módosították az egyik tekercs beállítását, ahogy ő fogalmazott, „félrehúzták a frekvenciát”, és ezzel érzékelni tudták az amerikai lopakodót.
– A lelőtt repülő darabjai több helyre kerültek, a lopakodó nagyobb része a légierő múzeumban van, egyes elemeit pedig a katonai múzeumba vitték. S persze hozzám is került egy nagyobb darab, amelyet az emlékszobámban helyeztem el. Így végül, ha darabokban is, de Szerbiának van egy F–117-ese – jegyezte meg mosolyogva a nyugalmazott ezredes. Kitért arra is, hogy az amerikaik először nem ismerték el az F–117-es lelövését. Az eset után azt mondták, hogy a repülő technikai problémák miatt zuhant le, majd azzal mentegetőztek, hogy megsérült a repülő szárnya, és ez vezetett a balesethez.
Kifizetődő parancsmegtagadás
– Ez már közel járt az igazsághoz, csak azt kell hozzátenni, hogy a lopakodó szárnya a mi rakétánk hatására sérült meg – hívta fel a figyelmet az egykori katona. Dani Zoltánt az amerikai repülő lelövése után nagyon sok helyről megkeresték, dollártízmilliókat ajánlottak neki olyan országokból, amelyeknek valamilyen konfliktusa volt a NATO-val. Ő azonban ezekre a lehetőségekre nemet mondott, mert nem akart a pénz bűvöletében élni, szavai szerint a vagyon nem hoz igazi boldogságot. – Vagyis nem akartam magam pénzért eladni. Másrészt patriótának tartom magam, és azt tanultam, hogy azt az országot kell védenem, amelyiket szolgálom, ez pedig Szerbia volt – hangsúlyozta.
Nem lehet azonban azt mondani, hogy déli szomszédunknál megbecsülték volna az ezredes hőstettét és hűségét, mert a háborút követően leváltották a légvédelmi zászlóalja éléről, és előléptetés helyett félretették, logisztikai referensnek nevezték ki. Szerinte féltékenyek voltak a sikereire és arra is, hogy mind a rábízott eszközöket, mind a személyi állományt sikerült megvédenie a háború alatt.
– Hetvennyolc nap alatt több mint százezer kilométert mozogtunk, de soha nem ért minket találat. Huszonhárom tüzelőállásunk volt, és ezeket váltogattuk, hogy ne tudjanak bemérni, mi soha nem voltunk több mint három napot egy helyen. Egyszer engedély nélkül váltottunk tüzelőállást, és milyen jól tettük, mert az amerikaiak még aznap este lebombázták a korábbi állomáshelyünket, amit mi már két kilométer távolságból néztünk. A főparancsnok örült annak, hogy túléltük a támadást, de tajtékzott a dühtől, hogy megtagadtam a parancsot. A hadseregben nem mindig szeretik, ha az ember gondolkozik – emlékezett vissza a nyugalmazott katona.
Bocsánatkérésre megbocsátás
Dani Zoltán beszélt arról is: nagy hatással volt rá, hogy később, 2011-ben személyesen is megismerhette a lelőtt lopakodó amerikai pilótáját, Dale Zelkóval a találkozás előtt hosszasan leveleztek. Ennek apropója az volt, hogy A második találkozás címmel készült Szerbiában egy dokumentumfilm, amely Dani Zoltán és az amerikai pilóta személyes megismerkedését örökítette meg, és előzetesen ennek részleteiről egyeztettek, az alkotás szerb rendezőjét is bevonva. Ám nemcsak erről, hanem sok minden másról, így a családról, a sportról vagy éppen az autókról is sokat e-maileztek, szinte barátok lettek már a találkozás előtt.
Megtudtam például azt is róla, hogy ő is katolikus, aki a családjával rendszeresen jár templomba, és minden étkezés előtt egymás kezét megfogva imádkoznak. De azt hiszem, hogy a személyes találkozásunkkal mindannyian még jobb emberek lettünk. Képzeljék csak el, hogy Dale Zelko a dokumentumfilm belgrádi díszelőadásán, egy sor NATO-ország nagykövete és katonai attaséi előtt, összesen hatszáz vendég jelenlétében bocsánatot kért tőlünk a maga nevében. Felidézte, a parancsnokai azzal küldték Szerbiába, hogy nálunk mindenféle rossz van, és ő segíteni fog, elhozza hozzánk a szabadságot. Hozzátette, hogy hatalmasat tévedtek, és ő ezért bocsánatot kér. Óriási bátorság kellett ehhez a vallomáshoz, a megbocsátás pedig a mi lelkünknek tett jót
– mutatott rá Dani Zoltán.
A Jugoszláv Néphadsereg egykori katonája felidézte, hogy 1999. május 2-án, éjfél után tíz perccel lelőttek egy B–2 Spirit lopakodó nehézbombázót is, de ez a repülőgép horvát területen zuhant le. Dani Zoltán úgy tudja, hogy onnan az amerikaiak a repülőgép mindent darabját elvitték, egy bizonyos mélységig még a földet is elszállították a környékről, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön valami.
Új világrend születőben
A nyugalmazott katona kitért az orosz–ukrán háborúra is, amelyről szakmai szemmel azért nehéz szerinte egyelőre bármit is mondani, mert rengeteg a dezinformáció, és a pontos igazságot nem lehet tudni.
Egy biztos, az oroszok nem engedhetik meg maguknak, hogy veszítsenek, mert akkor azt gondolhatják, hogy a NATO jövőre ott lesz a Vörös téren. Ugyanakkor a NATO és a mögötte álló Egyesült Államok sem engedheti meg magának a vereséget, mert akkor végleg vége lehet az egypólusú világnak, a globalizmusnak, és jön helyette egy bi- vagy multipoláris berendezkedés. Sőt akár a NATO vagy az Európai Unió is felbomolhat. A tét persze elsősorban Amerika számára nagy, mert Európa lényegében már az USA gyarmata. Amerikára pedig fenyegetést jelenthet, hogy a BRICS-országok szövetsége egyre erősebb, és az összefogáshoz újabb olyan államok akarnak csatlakozni, amelyek azt szeretnék, hogy Amerika ne parancsoljon nekik
– sorolta a háborúval kapcsolatos észrevételeit Dani Zoltán, hozzátéve, hogy hatalmas szükség lenne a békére, mert a háború mindig rossz válasz egy államok közötti konfliktusra. Attól tart azonban, hogy a NATO érdekében az utolsó csepp ukrán vér is el fog folyni, ami szörnyű.
A háborús hős kitért az erős magyar–szerb kapcsolatokra is, amelyeket történelmi jelentőségűnek tart. Mint kifejtette, ez a kedvező, gyümölcsöző állapot a magyar és a szerb legfelső vezetésnek köszönhető, örömtelinek tartja, hogy Alekszandar Vucsics felismerte: a szomszédoknak jobb és jövedelmezőbb békében élni egymás mellett.
– Hálásak vagyunk továbbá a rengeteg, az anyaországból érkező támogatásért, amit a fiatalok, a vállalkozások és a civil szervezetek kapnak, és ami hozzájárul ahhoz, hogy boldoguljunk, megmaradjunk magyarként a szülőföldünkön. S a támogatás jólesik lelkileg is, mert az üzeni, hogy nem felejtettek el minket. Elismerik, hogy itt vagyunk a Délvidéken, mint egy bástya vagy mint egy utolsó karó a kert végében. Nem adjuk a magyarságunkat, de úgy élünk, hogy becsüljük a szerbeket is, és igyekszünk becsülettel együttműködni – emelte ki Dani Zoltán, aki a leszerelése után sokáig vállalkozott, tavaly óta pedig a szerb parlament tagja.
Mint mondta: a feladat nem könnyű, mert több bizottságnak is tagja, de most is becsülettel szolgálja Szerbiát és a délvidéki magyarságot is.
Amikor a beszélgetés végén a cikkről egyeztettünk, kiderült, hogy Dani Zoltán e-mail-címében benne van a 117-es szám, és talán mondanunk sem kell, hogy az otthonának címe: Jugoszláv utca 117. Az utóbbi ráadásul a véletlen műve.
Borítókép: Dani Zoltán (Fotó: Havran Zoltán)
