Az idegen érdekek kiszolgálói jelen vannak a mai politikában is

„Mindig új élet lesz a vérből” – idézte Márai Sándort Latorcai János az ’56-os forradalom vérbefojtására emlékezve.

Kétnapos konferencia Mindszenty József perének 70. évfordulója alkalmából az Országházban Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Latorcai János napirend előtt felszólalásában felhívta a figyelmet: ma – az 1956 októberi forradalom és szabadságharc vérbefojtásának évfordulója előtt egy nappal – azon ismert és ismeretlen hősök előtt tisztelgünk, akik életüket áldozták egy független és demokratikus jogállam reményében. Akkor, az 1950-es évek közepén a nagyhatalmi játszmák és a belső árulás árnyékában hazánknak erre esélye sem volt. A KDNP-s képviselő hozzátette: november 4-én a terror soha nem látott hulláma következett. 1956 adventjén a forradalom eltiprására emlékezve Márai Sándor így fogalmazott: „Mindig új élet lesz a vérből” – idézte fel a parlament alelnöke, hozzátéve: az író tökéletesen látta, hogy az elmúlt évszázadok véráldozatai néhány évtized múlva élhetőbb jövőt biztosít a magyarságnak. Latorcai János szerint az igazi kérdés ma az: hogy mi akiknek ez a jövő megadatott, megértettük-e a forradalom üzenetét. Kinek az örökségét visszük ma tovább? A forradalomét vagy a forradalmárokat elárulókét? Mint mondta: az idegen érdekek kiszolgálói jelen vannak a mai politikában is. Ez a valódi kádári örökség – húzta alá.

Orbán Balázs válaszában aláhúzta: a kommunista diktatúra egy olyan sötét korszaka a magyar történelemnek, amellyel szembe kell tudnunk nézni azért, hogy megadhassuk a tiszteletet az áldozatoknak, és ne engedjünk újra az ideológia szirénhangjainak. A Miniszterelnökség államtitkára hangsúlyozta: ebben a munkában az értelmiségieknek is élen kell járniuk, jobboldali és baloldali értelmiségieknek egyaránt. Kifejtette: Albert Camus francia író az 1956-os forradalom egyéves évfordulóján azt írta Párizsban, hogy soha, sehol, még közvetve sem szabad igazolnunk a gyilkosokat. Hozzátette: nyugaton a baloldali értelmiség sajátos szimpátivál viseltetett a Szovjetunió iránt, a baloldali Camus esszéjére volt szükség, hogy a nyugati baloldali értelmiség levonja a megfelelő következtetést: hogy szimpátiával nem szabad igazolni a gyilkosokat.