Ildikó nem tartana az ismételt karanténtól

A Tirolból kedden félezernyi társával együtt hazaérkezett Ildikón lakókörnyezetében számon kérték, miért nincs karanténban. Az 502 fő Ausztriában három hétig volt vesztegzár alatt, tünetmentesek, egészségügyi oka nincs az itthoni újabb két hetes karanténnak.

A Siófok közeli településen élő Ildikó arról számolt be a Magyar Nemzetnek, hogy többen ellenségesen fogadták, miután kiderült: itthon nem kell karanténba vonulnia. A fiatalasszony egyike azoknak, akik március 31-én érkeztek haza Tirolból, ahol valamennyien tünetmentesen letöltötték az egészségügyi megfigyelési időt, majdnem három hétig voltak vesztegzár alatt. Lapunk megtudta: az osztrák járványügyi hatóságok csak azoknak engedélyezik a hazatérést, akik negatívnak bizonyultak, azaz nem fertőzöttek a koronavírussal. Kedden a magyar munkavállalók mellett a szlovákok is hazautazhattak, ahol kizárólag az Ischgl-ből érkezetteket tették két hetes karanténba egy szállodában, a többi „tiroli” hazamehetett. Szerdán a holland és a svájci, csütörtökön a bolgár és a cseh vendégmunkások hagyhatták el Tirolt és Ausztriát. A románok várhatóan hétvégén követhetik őket.

Ildikótól arról értesültünk: nem minden magyar tért haza Tirolból, tucatnyian maradhattak, akik nem akarják terhelni a hazai egészségügyet, inkább ott maradtak a továbbra is tartó vesztegzárban. – Négy és fél hónapja üresen állt a házam, így van dolgom bőven. Egyébként sem akarok elmenni itthonról. Ellentmondásos hírek vannak, hogy a Tirolból hazajötteknek kell-e karantén vagy sem. Én nem félek tőle. Továbbra is tünetmentes vagyok. Amikor megérkeztem, be kellett vásároljak. Sállal takartam el az arcomat és az orromat, és gumikesztyűt húztam. Siófokon elrendelte az önkormányzat, hogy délután 1-től csak maszkban és gumikesztyűben lehet bevásárolni – mondta Ildikó.

Kérdésünkre, hogy mi volt a legnehezebb a tiroli vesztegzárban, a kiszolgáltatottságot és a férjétől való távollétet nevezte meg. – Szabad lelkületű voltam mindig, és igyekszem magam megoldani a problémáimat. Azonban nagyon sokáig voltam egyedül. A házfelújítástól kezdve mindent egymagam végeztem. Különböző országokban dolgoztam: mindig át tudtam bukdácsolni a nehézségeken. Ischglben a bezártságban ki voltam szolgáltatva. Össze voltam zárva olyanokkal, akikkel nem feltétlenül akartam volna együtt lenni. A férjem hiánya is nyomaszt, aki a vesztegzár kihirdetése előtti napon hazarepült Mexikóba, és nem tudjuk, mikor lehetünk újra együtt. Vendéglátósként a bizonytalanság nyomaszt, mikor indul be a turizmus, hol fogok dolgozni – fejtette ki Ildikó.