Jó, ha tudjuk, mi kerül a bőrünk alá tetováláskor

Bár ma már a hivatalos tetoválószalonokban szigorú higiéniai szabályokat betartva, profi művészek dolgoznak, azért jó tudni: egyes betegségek esetén nem szabad tetováltatni, és az „alkotás” eltávolítása sem veszélytelen beavatkozás.

Ma már az a ritka, ha valaki nincs „varrva” Fotó: Éberling András

– A tetoválás során a pigmentet – azaz a festéket – a bőr felső-középső rétegébe juttatják a tetoválók. A festék összetevői mint idegen anyagok azonban gyulladásos reakciót váltanak ki, és ehhez hozzájárulhat toxikus, irritáló hatásuk, amely az esetek húsz százalékában viszketést, duzzanatot és szőrtelenedést is okozhat – ismertette Sipos Péter, aki szerint fontos, hogy tudjuk, mi kerül a bőrünk alá és hogyan reagál rá a szervezetünk. A Duna Medical Center sebész szakorvosa úgy véli, a tünetek nagy részét a művészek jól tudják kezelni, de ha hosszabb ideig fennállnak a panaszok, gyulladás vagy tumor is felléphet.

– Bár a steril technikának köszönhetően csökkent a fertőzések száma, ennek ellenére megjelenhet a bőrön előforduló Streptococcus- és Staphylococcus-fertőzés, ami bőrgyulladást, bőrelhalást is okozhat, így mindig válogassuk meg, milyen környezetben készítik el az általunk vágyott mintákat. Ha a pigment a bőr felső rétegébe szivárog, az bőrburjánzást indíthat be, a nem kellő sterilitás következtében pedig hepatitis B, C, HPV- és mycobacterium- vagy akár HIV-fertőzés is felléphet – magyarázta a szakorvos.

Mint mondta, a tartós festékek legtöbbje valamilyen fémet tartalmaz, amely bejut a bőr alsóbb rétegébe. A tetoválás után néhány nappal vagy héttel később az adott bőrterületen allergiás ekcéma jelentkezhet, de az is előfordulhat, hogy néhány hónappal vagy évekkel később úgynevezett granulomatózus gyulladást váltanak ki ezek az anyagok. Ilyenkor kicsiny csomócskák jelennek meg a bőrfelület mentén. Egyes fémek – például a vörös és a sárga színű kadmium – pedig súlyos fényérzékenységet okozhatnak napfénynek kitett helyen. Ilyenkor a bőr megduzzad, vörös lesz és nedvedzik.

Ma már az a ritka, ha valaki nincs „varrva”
Fotó: Éberling András

Sipos Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy vannak bizonyos betegségek – például a cukorbetegség, az epilepszia, a vérzékenység –, amelyek kizárják, hogy tetoválást készíttessünk. Annak sem szabad tetováltatnia, akinek szervátültetése volt, gyermeket vár, bőrrákos vagy a családjában előfordult ilyen típusú daganat. Nem szabad anyajegyre tetováltatni, viszont a szépen gyógyult, reakciómentes hegekre igen. A tetoválás ráadásul hatással van az izzadságmirigyekre, váladéktermelésük körülbelül ötven százalékkal csökken, amely a nagy felületen levők esetén rontja a hőháztartást.

A megunt, megbánt vagy félresikerült tetoválásokat el lehet tüntetni, de ez korántsem veszélytelen. – A kisebbeket sebészi úton, a nagyobb felületen elhelyezkedő alkotásokat lézeresen javasolt eltávolítani. A lézer egy speciális hullámhosszú fényt bocsát ki, amely akadály nélkül hatol át a bőrön, kölcsönhatásba lép a festékkel, és konkrétan szétrobbantja – részletezte az eljárást.

A szakorvos ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: ahogyan a festékek pigmentjei lézer hatására szétrobbannak, a kisebb alkotórészek a nyirokutakba, nyirokcsomóba kerülnek, és itt lerakódnak, csak kis részük ürül ki a szervezetből. A festékek nanorészecskéket is tartalmaznak, amelyek akadály nélkül bejutnak a véráramba, az agyba jutva pedig idegkárosodást okozhatnak. Ezekről a részecskékről ma már feltételezik, hogy akár daganatot is okozhatnak, befolyásolják a fogamzóképességet. Magzati rendellenesség is előfordulhat a tetoválás eltávolítását követően, így gyermeket tervező vagy váró nőknél nem ajánlott az eljárás.