Nehézkes uniós bürokrácia helyett hatékony nemzetállami cselekvés

Az Európai Unió a koronavírus-járvány okozta nehéz gazdasági, társadalmi és politikai helyzetben egy bonyolult működésű, lassan reagáló és a belső politikai feszültségektől döntésképtelen intézményrendszer képét mutatta – olvasható a XXI. Század Intézet legfrissebb elemzésében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetállamok saját hatáskörükben gyorsabb, hatékonyabb és eredményesebb döntéseket tudtak hozni, mint az Unió bürokratikus intézményei.

European Union flags fly outside the European Commission headquarters in Brussels, Belgium, February 19, 2020. Picture taken February 19, 2020 REUTERS/Yves Herman - RC274F9T78R4 Fotó: REUTERS

Az Európai Unió intézményi válságának újabb körvonalai már a krízis kezdetén kirajzolódtak, ugyanis a kormányközi szervekben a partnerek nem tudtak közös nevezőre jutni, az egyébként is lassú parlamenti döntéshozatal képtelen volt követni a felgyorsult eseményeket, az unió végrehajtó szerve, a Bizottság pedig késve, és sokszor bizonytalan hatékonyságú eszközökkel tudta csupán segíteni a tagállamokat – kezdi elemzését Matyi Tamás és Nagy Ervin.

Mivel az Uniónak sem elégséges eszköztára, sem pedig kellő mértékű legitimációja nem volt, ezért meghozott intézkedései alacsony hatékonyságúak voltak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kontinenst sújtó válság során a nemzetállami válaszok gyorsabbak és eredményesebbek voltak.

Reagálás helyett tétlenkedés

Miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmeztetésére a legtöbb tagállam már február elején – amikor a koronavírus Olaszország mellett már Spanyolországban és Franciaországban is megjelent – megkezdte a járvány elleni felkészülést, az Európai Unió kevés figyelmet szentelt a vírus elleni védekezésnek.

Az elemzés rámutat: a helyzetet sokáig bagatellizálták, az intézmény hivatalos véleménye csak február végére változott meg, amikor a járvány terjedése már több államban is felgyorsult. A tétlenkedés miatt elmaradtak a megfelelő uniós intézkedések, amik nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a vírus alig egy hónap alatt végigsöpört Európán.

A vírus megfékezésére tett kísérleteket a brüsszeli, túlbonyolított bürokratikus adminisztráció is gátolta. Mauro Ferrari, az uniós költségvetésből működő, ugyanakkor az Európai Bizottságtól független, Európai Kutatási Tanács (ERC) elnöke például kifejtette, hogy a járvány megfékezésére kidolgozott egy átfogó kutatásfinanszírozási tervet, amely azonban ellenállásba ütközött a „brüsszeli bürokrácia útvesztőiben”. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig április 5-én tett nyilatkozatában gyakorlatilag elismerte, hogy a pandémia kezdeti szakaszában az EU – a hibás döntések sorozata miatt – nem volt képes érdemi és hatékony segítséget nyújtani a tagállamok számára.

Valódi segítség helyett „tűzoltás”

Miközben az egyes tagállamokban a korlátozó intézkedések már február elején megkezdődtek, az Európai Unió csupán március közepén jelentette be az első intézkedéseket – mutat rá az elemzés. A Bizottság egy közel 37 milliárd eurós pénzügyi csomagot hagyott jóvá, amelyet a tagállamok a koronavírus elleni védekezésre költhetnek. Az említett összeg azonban nem plusz forrásként áll a tagországok rendelkezésére, hanem a már eleve az uniós költségvetésben szerepelt pénz átcsoportosításáról van szó, ami a gazdaság egyéb ágazataiból fog hiányozni.

Matyi Tamás és Nagy Ervin kiemelik: a pénzügyi átcsoportosítással az Európai Bizottság csupán „tűzoltást” hajtott végre, a problémára azonban sem középtávú megoldási javaslatokat nem fogalmazott meg, sem pedig hosszútávra szóló, a gazdaság szerkezetét is érintő konkrét változtatási javaslatokkal nem állt elő.

Eljött a nemzetállamok ideje

A járvány jól rávilágít az Európai Unió intézményi, működési és legitimációs válságára – olvasható az elemzésben. Az egyes nemzetállamok – az ország sajátosságait és a járvány előrehaladottságát figyelembe véve – saját politikai eszközökkel láttak neki a védekezésnek. Az uniós tagországokban gyakorlattá vált az, hogy a gyorsabb reagálás érdekében a parlamentek az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban különleges felhatalmazást adtak a kormányoknak, amelyek rendeletekkel tudtak reagálni vagy a megelőzés területén (többek közt Lengyelország, Ausztria, Magyarország, Dánia), vagy a már tömeges megbetegedések lassítása érdekében (például Németország, Dánia, Norvégia, Csehország).

Matyi Tamás és Nagy Ervin elemzésük végén levonják a konklúziót: az elmúlt időszak egyik legfontosabb tanulsága az, hogy kizárólag a nemzetállamok által meghozott szuverén döntések és autonóm intézkedések bizonyultak hatékonynak és eredményesnek. Megjósolható, hogy az egyes uniós tagállamok kormányai a gazdasági intézkedések során sem fognak várni a brüsszeli bürokráciára és saját erőfeszítésekkel, az ország költségvetésének újratervezésével igyekeznek majd talpra állítani a gazdaságot.

A XXI. Század Intézet elemzése a linkre kattintva olvasható.