Nem engedik el a tanyán élők kezét

Minden létező módon segítik a tanyagondnokok a külterületen élő rászoruló idős embereket, kiváltják nekik a gyógyszert, bevásárolnak, vagy ha kell, orvoshoz viszik őket. A nehéz sorsú embereknek most, járvány idején kiváltképp szükségük van a segítségre, amit meg is kapnak.

Ha álmából felébresztenék, Bakos Imre fejből el tudna mondani tíz bevásárlólistát Fotó: Havran Zoltán

– Itt van nekem a fogadott fiam, így csak kibírom valahogy – köszönti Bakos Imre törteli tanyagondnokot Ági néni, aki egyedül él a Pest megyei köz­séghez tartozó külterületen. Az idős asszony a megszokott jelzésre sétált a kapuhoz, tudja, ha egy autó dudál, akkor szinte biztos, hogy házhoz jött a segítség. Ági néni a megszokott rutin szerint átveszi a megrendelt gyógyszereket, aláírja a tevékenységnaplót – ezzel igazolja, hogy megérkezett a csomagja –, és hálásan megköszöni az ügyintézést. – Öregesen, betegesen élek itt egyedül. Az utóbbi években kicsit könnyebben voltunk, erre most beütött a járvány. Bízom azonban abban, hogy ezen is túl leszünk valahogy – sóhajt fel az asszony, aki azzal búcsúzik el, hogy az Isten vigyázzon mindannyiunkra. Miközben a tanyagondnok Ági nénit szolgálja ki, a következő helyszínről már telefonon érdeklődnek, hogy mikor érkezik meg a megvásárolt élelmiszer.

Végekről a végekre

Az idén a negyvenedik születésnapját ünneplő Bakos Imre életében hosszú és kalandos út vezetett a tanyagondnokságig. Több mint másfél évtizedig hivatásos katonaként szolgált, részt vett többek között koszovói és afganisztáni missziókban is, majd úgy döntött, hazatér Törtelre. Nem sokkal később értesült a tanyagondnoki állás lehetőségéről, amit megpályázott és el is nyert. Ennek már csaknem két és fél éve.

– Mindig szerettem az emberek között mozogni, a munkát így gyorsan megszoktam. Nem volt ugyan könnyű elnyerni a tanyasiak bizalmát, de attól kezdve, hogy sikerült, nagyon megszerettek. Sokat dolgozom az idősekért, sokszor fejben fáradok el leginkább, de ugyanakkor lelkileg feltölt a munka, jó dolog segíteni a rászorulóknak. Egyelőre egyedül dolgozom, most lett volna helyettesem, de a járvány miatt nem indult el a tanyagondnoki képzés – jegyzi meg Bakos Imre, aki a tanyagondnoki feladatok mellett egy sor más munkát is el­vállal. A szakács és cukrász végzettségű férfi sofőrként, vőfélyként is dolgozik, sőt hangosítást is vállal, a kevés szabadidejében pedig polgárőrként tevékenykedik és a helyi amatőr színtársulatban szerepel. A járvány idején azonban egyértelműen arra a húsz-harminc rászoruló családra koncentrál, akik a tanyavilágban élnek. Sőt éppen a koronavírus-helyzet miatt a faluban is ugyanennyien igénybe veszik a tanyagondnok szolgálatait.

Ha álmából felébresztenék, Bakos Imre fejből el tudna mondani tíz bevásárlólistát
Fotó: Havran Zoltán

Sokan most is kedvesek

Bakos Imre főként gyógyszert és élelmiszert vásárol a rászorulóknak, időseknek, illetve a háziorvoshoz fuvarozza őket, esetleg télen gyerekeket visz iskolába. Mint mondja, kórházba csak ritkán vezetett az útja, mert a tanyasi ember csak akkor hajlandó elhagyni a házát, ha nagyobb a baj, akkor pedig mentő jön a betegért. Néha az idősek egészen érdekes kéréssel is megkeresik, volt, hogy kutyát szereztettek be vele, máskor pedig fejőgéphez rendeltek volna tömítést, utóbbit azonban már nem tudta teljesíteni. Mindig telefonhívásra megy ki, folyamatosan a nehéz sorsú emberek rendelkezésére áll, akiknek a száma a nyári hónapokban kevesebb, mert akkor ők is könnyebben mozognak. A nehézséget most az adja a tanyagondnoknak, hogy nagyobb létszámot kell kiszolgálnia, és a boltokat, gyógyszertárakat 9 és 12 óra között nem látogathatja. A férfi egyelőre nem tapasztal nagy változást az emberek viselkedésében, sokan most is kedvesek, aki pedig eddig türelmetlen volt, most is az. Nem tehetnek mást, nyugtatni próbálják az embereket.

Kölcsönös a bizalom

Közben a második helyszínen Erzsike néni és férje, Tibi bácsi már nagyon várták Bakos Imrét. Mindketten nagyon felkészültek, maszkot és kesztyűt is viselnek. Az asszony elmondja, hogy párja rendszerint minden nap bemegy a központba, de most nem meri elengedni. – Még szerencse, hogy ilyen rendes tanyagondnokunk van – fűzi hozzá mosolyogva. A férfi annyit tesz hozzá, hogy a koronavírus elől nehéz lesz elbújni, mert lassan mindenhol megjelenik. Azzal köszönnek el, hogy a következő napra ismét összeállítják a bevásárlólistát, és számítanak Bakos Imre segítségére.

A tanyagondnok ma utolsóként egy idős asszonyhoz viszi a segítséget, aki a betegeskedő fiával él együtt. Julika néni is óvatos, előre közli, hogy bekente a kezét fertőtlenítővel. Bakos Imre most élelmiszert hozott a családnak, de máris közlik a tanyagondnokkal, hogy gyógyszert írattak az orvossal, így azt másnap szeretnék megkapni. A visszajárót így a férfi magánál tartja, abból fogja kifizetni az orvosságokat.

Sokszor meg is előlegezi a költségeket, a bizalom ugyanis kölcsönös, senki nem csapja be a másikat. A munka ugyanakkor fárasztó, Bakos Imre megjegyzi, hogy ha most álmából felébresztenék, akkor nem a szorzótáblát mondaná el, hanem tíz bevásárlólistát. Julika néni és fia közben beviszi a megvásárolt élelmiszert és a kapott maszkokat. Ők is kijelentik, hogy nagyon hálásak a tanyagondnoknak, aki nélkül nagy bajban lennének. – Maga a legaranyosabb ember a világon, sokat köszönhetünk önnek – hangsúlyozza Julika néni. Anyja és fia reménykednek, hogy a tanyagondnok segítségével átvészelik a járványt.