„A homoszexuális lobbi a világban a legerősebb szervezetek egyike. Az erőssége abban van, hogy nem látható. A csápjai belenyúlnak minden politikai pártba. Ott vannak minden egyesületben, és akik hozzátartoznak ehhez a titkos, hatalmas lobbihoz, azoknak az identitásában ez a legelső helyen áll. Ez azért fontos, mert el kell gondolkodni a jobboldali, baloldalisági megosztás híveinek arról, hogy mennyire értelmes ebben gondolkodni. Egy olyan titokról van szó, amelynek a hordozói összetartanak. És itt van egy hatalmas különbség. A jóérzésű emberek közülük magánügyként kezelik ezt. Ahogyan magánügy is. Egyébként minden kulturált, nemhogy demokratikus, hanem minden kulturált társadalomban magánügynek számított. Amit én nem értek: akik ezt közüggyé akarják dagasztani, miért fogják ki a szelet a saját vitorlájukból? Hiszen van egy őrületes logikai ellentmondás. Ha ők ezt közügyként akarják ábrázolni, a pride hívei odaviszik a felvonulásra közügyként, akkor abban a pillanatban ők maguk állítják, hogy ez többé nem magánügy. Tehát nincs joguk arra, hogy toleranciára intsék a többségi társadalmat, hiszen aki nem tartozik közéjük, az úgyis egyénenként fogja megítélni azt az embertársát, aki oda tartozik. Az hogy valaki homo- vagy biszexuális, az önmagában még nem menlevél” – húzta alá a Magyar Demokrata főmunkatársa, majd hozzátette: nem tiszteletreméltó aki homo- vagy biszexuális, ahogy az sem, ha valaki heteroszexuális. Szerinte húsz év alatt oda jutott a világ, hogy a homofóbia „halálos bűn”, ami mellett az antiszemitizmus „már a fasorban sincs”.