Amikor megszüntetjük a káoszt például a szekrényeinkben, könnyen szembetalálhatjuk magunkat múltunk elfeledett „csontvázaival”. Azokat a tárgyakat, amelyekhez fájdalmas történetek fűződnek, hajlamosak vagyunk elrejteni valamelyik fiókba, szekrénybe: ott lapulnak, ahogy a hozzájuk fűződő emlékek is a lelkünk mélyén. Amikor úgy érezzük, hogy ideje elővenni őket, velük együtt a kapcsolódó lelki tartalmak is a felszínre kerülnek. Ezért sokszor nem könnyű belefogni a rendrakásba, halogatjuk, és ha végre elkezdjük, akkor is lehet, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor megállunk, és a múltunkkal hosszan szembenézünk. Bizonyos történetek ilyenkor újra pörögnek, érzelmek, gondolatok idéződnek fel. Fontos, hogy adjunk magunknak elegendő időt a feldolgozásra, az elengedésre! Mivel e tárgyak mögött sok érzelmi energia húzódik meg, ezért ezeket – például a fotókat – érdemes a rendrakás végére hagyni. Lehet, hogy a múltunkat ily módon magunk mögött hagyni nem éppen kellemes feladat, de megéri.