Karácsonyi lakomák után: nyelvi finomságok
Finom lakomákon, de legalábbis étkezéseken vannak túl az emberfia nyelvének ízlelőbimbói az ünnepek idején. A cím leírása közben azonban édes anyanyelvünk finomságaira gondoltunk. Az e téren elkövetett vétségek nem mérhetők össze a mázsás súlyú helyesírási hibákkal, szólástévesztésekkel, de azért jó, ha ügyelünk rájuk. Ráadásul beszédünk/írásunk nemcsak szebb, hanem pontosabb is lesz. S ez utóbbi manapság fontosabb az eddigieknél, hiszen annyi minden zavar bennünket egymás megértésében.
Itt vannak mindjárt az ilyenkor esedékes újévi számvetések. Az egyikben azt olvastam, hogy „Felejthetetlen év volt 2020.” Ráadásul még igaza is van, valóban nehezen (ha egyáltalán) lesz elfelejthető a Covid–19 éve. De akinek van füle a hallásra, érzi, hogy itt valahogy sántít a közlés. Felejthetetlennek általában pozitív dogokat szoktunk nevezni. Felejthetetlen az első szerelmünk, az első csókunk, et cetera. „Felejthetetlen 1919.” (már megint az a fránya 19-es szám!) hangzott az átkosban készült film címe. És a filmátvételi bizottság sem a Lenin fiúk vérengzéseire, Szamuelly akasztásaira gondolt, hanem az akkor dicsőített Tanácsköztársaságra. S ahogyan 2006 szemkilövető napjaira sem mondjuk, hogy felejthetetlenek voltak. Bár igaz: nem felejthetők.
Tovább