Bírálják az EKB pénzszórását

Egyre többen látják úgy, hogy Mario Draghi vezetésével az Európai Központi Bank a fellendülés idején is válságkezelő monetáris politikát alkalmazott. Így most, amikor a gazdasági lassulás jelei mutatkoznak, nem maradt hatékony eszköz a kezében.

Hamarosan véget ér a jelenlegi elnök korszaka Fotó: Reuters

Az Európai Központi Bank a rövidesen leköszönő elnökének vezetésével nemrég ismét kamatcsökkentésről és az úgynevezett eszközvásárlási program újraindításáról döntött. Ez utóbbi lényege, hogy a bank az eurózóna országainak államkötvényeiből vásárol a saját maga által teremtett, vagyis fedezetlen pénzből, és így árasztja el pénzzel a piacot. Ettől azt remélik, hogy erősödik a fogyasztás, élénkül a gazdaság és kissé magasabb lesz az infláció.

A korábbi hasonló lépések azonban azt mutatják, hogy a hatás egész más: a közös európai jegybank a vásárlásaival úgy kiszívta a piacról az erősebb gazdaságú országok államkötvényeit, hogy alig maradt belőlük, így azok az intézmények (befektetési alapok, nyugdíjalapok), amelyeknek kötelező államkötvényt vásárolniuk, kénytelenek olyan árfolyamon megtenni ezt, ami mellett az államkötvények hozama erősen negatív. Így viszont a biztonságosnak tekintett államkötvényeken garantáltan veszítenek, miközben nem létezik pozitív hozamot biztosító kockázatmentes befektetési forma. A nyugdíjas éveikre takarékoskodó polgárok ezért még többet tesznek félre, hogy pótolják az elmaradt kamatot, így fogyasztásuk nem nő, sőt akár még csökken is.

Most hat jegybankár is szót emelt ez ellen, pontosabban az EKB ide vezető lépései ellen. Sokan hangoztatták már, hogy Mario Draghi vezetésével az intézmény a fellendülés idején is válságkezelő monetáris politikát alkalmazott, most pedig, amikor a gazdasági lassulás jelei mutatkoznak, nem maradt hatékony eszköze. A hat aláíró között van az EKB két korábbi igazgatótanácsi tagja, az osztrák, a holland és a német jegybank egy-egy korábbi elnöke, valamint a francia jegybank volt alelnöke. Szakemberekről van szó, akik véleményét érdemes lehet figyelembe venni, amit valószínűleg nem is véletlenül most tettek közzé a Bloombergen, amikor jegybankelnökváltás készül az EKB élén.

Hamarosan véget ér a jelenlegi elnök korszaka
Fotó: Reuters

Azt írják, hogy mint korábbi jegybankárok és mint európai polgárok, egyre nagyobb aggodalommal szemlélik az EKB válságkezelését. Úgy gondolják, hogy a jelenlegi gazdasági lassulás eleve nem nagy fokú, ráadásul annak okai között olyan átmeneti tényezők játszanak szerepet, mint az amerikai-kínai kereskedelmi háború vagy a brexit, így nem feltétlenül kellene erre túl gyorsan reagálni, de különösen nem az eszközvásárlási program újrakezdésével, vagy a már eleve negatív egynapos betéti ráta még mélyebbre csökkentésével.

A szakemberek hangoztatják, hogy 1998-ban, az euró bevezetésekor úgy határozták meg a követendő politikát, hogy az infláció maximum két százalék lehet, de arról nem volt szó, hogy baj, ha ennél kevesebb. Ehhez képest a jelenlegi jegybankelnök már a másfél százalékot is kevesli, noha az, véleményük szerint, egy teljesen megfelelő inflációs szint. Az egyetlen veszély az úgynevezett deflációs spirál lenne, ami az 1929-33-as válság idején zajlott, ennek veszélye azonban sosem fenyegetett az eurózónában, miután a munkanélküliség sok éve csökken, sőt alacsonyabb szinten van, mint a 2008-as válság előtt volt. A mostani, szerintük fölösleges extrém monetáris lazításnak az lehet a következménye, hogy egy tényleges válság bekövetkezésekor a jegybanknak semmilyen eszköze nem marad, így gyakorlatilag elvesztheti kontrollját a pénzteremtés folyamata fölött.

Ezek után döntő kérdés, hogy az új jegybankelnök, Christine Lagarde korrigálja-e az extrém laza jegybanki politikát, például véget vet az újonnan nyitott, de meg nem határozott időtartamú eszközvásárlási programnak.