A megnövekvő adminisztráció, a hosszabbodó szállítási idő és a vámok miatt elkerülhetetlen, hogy csökkenjen a magyar–brit kereskedelem volumene. Ez jelenleg nem kis tétel, az oda irányuló exportunk értéke közel négymilliárd euró, a teljes kivitel közel négy százaléka. Ugyanakkor felléphet egy másik hatás is, amely akár még kedvező is lehet: a megnehezülő alkatrészellátás miatt sok gyártó, összeszerelő üzem dönthet úgy, hogy elhagyja a szigetországot, és áttelepül valamelyik EU-s országba. Jó eséllyel választja térségünket (az alacsonyabb költségek miatt), így előfordulhat, hogy egy-két komoly termelőegység átkerül hozzánk, hozzájárulva a gazdaság növekedéséhez és az exporthoz. Az összhatást persze nehéz előre megbecsülni, de az nagyjából felmérhető, hogy mi kellene ahhoz, hogy megegyezzen a két oldal és létrejöjjön egy olyan kereskedelmi egyezmény, ami által elkerülhetők a drámai hatások. Az EU részéről Michael Barnier főtárgyaló azt nyilatkozta, hogy akár egy olyan megoldásban is benne lenne, amikor a vámunió megszűnése csak szimbolikus: nullaszázalékos vámtételeket alkalmaznának és mennyiségi korlátozások sem lennének. Ehhez viszont két feltétel szükséges. Az egyik, hogy a tisztességtelen verseny kizárása érdekében legyen a kereskedelmi megállapodásban is rögzített alapelv a piacszabályozási feltételrendszerek azonosságáról. A másik, hogy a brit felségvizekhez hozzáférést biztosító halászati megállapodás megkötésének kötelezettségét rögzítse már a majdani kereskedelmi egyezmény is.