Húzd meg, ereszd meg!

Az ember ki van szolgáltatva – olyan a helyzet, hogy ha egy vállalkozó, egy jó szakember felveszi a telefont, ne adj’ isten el is jön egy személyes megbeszélésre, már örülni kell neki.

Isten látja lelkem, nem voltak bennem előítéletek. Ám ahogy az ilyen esetben lenni szokott, az élet maga igazolta a sztereotípiát: akárhány építési vállalkozóval volt dolgom az elmúlt időszakban, olyannal nem találkoztam, aki ne legalább húszmilliós Mercedesszel vagy BMW-vel érkezett volna a megbeszélésre. Persze nem az egyszerű melósról, a kőművesbrigád tagjáról vagy a villanyszerelő segédmunkásairól van szó. És nem is arról, hogy bármiféle irigység lenne bennem emiatt – s a kedves olvasónak sem ezt üzenem mindezzel.

Hanem mégiscsak üzenetértékű, ki milyen autóval jár – még egy építkezés sáros-kavicsos-murvás helyszínére is. Őt aztán hidegen hagyja, a megrendelő elfogadja-e borsos ajánlatát vagy sem, neki akkor sem lesznek problémái a benzinpénzzel (vagy épp a szervizeléssel). Van bőven munka, ha én sokallom, amit ajánl, hát megy máshová.

De az ember ki van szolgáltatva – olyan a helyzet, hogy ha egy vállalkozó, egy jó szakember felveszi a telefont, ne adj’ isten el is jön egy személyes megbeszélésre, már örülni kell neki. Nyeregben vannak a kivitelezők, jó az alkupozíciójuk a különböző villanyszerelésre, gépészfeladatokra, asztalosmunkákra, festésre specializálódott vállalkozóknak: olyan mennyiségű megrendelés van, és annyira kevés az igazán jó, a megbízható szakember. És ezt tudják ők is jól, csak sajnos sokan közülük vissza is élnek vele.

Valahogy – tisztelet a kivételnek! – a magyar építőipari és úgy általában a magyar vállalkozói rétegre nem jellemző, hogy előre, hosszabb távra terveznének. Carpe diem! Ha fut a szekér, szemrebbenés nélkül duplázzák a megrendelési díjakat, ha nem, úton-útfélen panaszkodnak. Persze a megbízhatók, a jók a válság éveiben is dolgoztak, elvállaltak bármit, csak legyen munkájuk. Nekik nemcsak most nincsenek gondjaik, de nem lesznek akkor sem, amikor a csúcsokat döntő évek után alábbhagy majd a lendület. Mert hogy ilyen is lesz, semmi nem tart örökké. Csak ismerni kellene a bibliai történetet a hét bő és a hét szűk esztendőről.

De hogy a tárgyalásra visszatérjek: alaposan fel kell készülni, nemcsak a helyzetből, a megbeszélendő információkból, hanem lélekben is. Egy napi szinten „edzésben lévő” multinacionális cég megbízottjának, egy üzleti vagy jogi életben jártas valakinek bizonyára nem okoz gondot egy bármennyire is dörzsölt építési vállalkozó. Hanem azért legtöbbünk nem túl gyakran tárgyal többmilliós, több tíz milliós összegekről. Egy építkezésen, egy komolyabb lakásfelújításnál viszont ez a helyzet. Nem beszélve arról, hogy ha már folynak a munkálatok, menet közben ezerféle probléma, kérdés, félreértés adódhat. Ő ezt mondta, a másik azt, én amazt. Az embernek minden pedagógiai és pszicholó­giai érzékére szüksége van ilyen helyzetben. Van, amiben engedni kell, s inkább lenyelni pár tíz-, esetleg százezres pluszkiadást – még ha nem is a mi hibánkból, nem a mi kérésünkre történt az adott munka másként. Azért, hogy a nagyobb, milliós bajt elkerüljük.

Ez igazi húzd meg, ereszd meg játék. Csak hát a tét eléggé nagy: az álomotthon és a bedőlt építkezés között szűk a mezsgye.