Messze van még a szénkorszak alkonya

Valamelyest csökkent a szén iránti globális kereslet 2019-ben, ám a következő évtized közepéig nem várható további mérséklődés a Nemzetközi Energiaügynökség elemzése szerint. A szervezet az ázsiai piacok erőteljes növekedését nevezte meg okként.

2020. 01. 01. 6:45
Dump trucks haul coal and sediment at the Black Butte coal mine outside Rock Springs, Wyoming, U.S.
Dump trucks haul coal and sediment at the Black Butte coal mine outside Rock Springs, Wyoming, U.S. April 4, 2017. REUTERS/Jim Urquhart - RC1D01ADE600 Fotó: Jim Urquhart
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A szénalapú áramtermelés tavaly soha nem látott mértékben, több mint 250 terawattórával, 2,5 százalékkal csökkent világszerte, lényegében az Egyesült Államokban és Európában végbement folyamatok miatt. Ám a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint még korai volna messzemenő következtetést levonni ez alapján, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy hosszan tartó trendet indított a 2019-es év. Noha a villamos energia iránti igény növekedésének kiszolgálásában jelentős szerepet játszanak majd a megújuló források a következő öt évben, ezalatt csak elhanyagolható mértékben csökkenhet a szén jelentősége.

Évente kevesebb, mint egy százalékkal mérséklődhet az előrejelzés szerint a szénalapon előállított áram mennyisége, egyúttal a teljes villamosenergia-előállításban a részaránya a 2018-as 38 százalékról csak 35 százalékig húzódhat vissza 2024-re (számolva az igény, illetve az előállítás mennyiségének bővülésével). Tehát a szén még sokáig a legnagyobb energiaforrás marad világszerte – vonták le a következtetést az energiaügynökség elemzői. A világtrendet pedig lényegében Kína alakítja majd, ahol a világ összes szénkitermelésének és -felhasználásának felét regisztrálják.

– Alig több mint húsz százalékról nyolcvanra ugrott a távol-keleti régió szénalapú áramtermelése 1990 és 2019 között – mondta Szadamori Keiszuke, az IEA energiapiaci és -biztonsági igazgatója –, vagyis a szén jövője szorosan kapcsolódik az ázsiai tőkéhez. De Indonézia, Vietnam és India gazdasági növekedése is erősen függ a széntől, igaz, utóbbiban az elmúlt 45 év alatt tavaly először mérséklődött kissé a szénfelhasználás. Főként azért, mert ott szokatlanul kevéssé bővült az áram iránti igény, miközben kiugróan magas volt a vízerőművek teljesítménye. Ám nem egyértelmű, hogy ez megismétlődhet.

Pakisztánban pedig, noha az ország hagyományosan az olajra és a földgázra támaszkodik az áramtermelésben, 2017 óta öt GW szenes kapacitás állt üzembe, és további öt várható a következő néhány évben. Hasonló a helyzet az alapvetően földgáz alapon áramot előállító Bangladesben is, ahol tíz GW szenes kapacitás érkezik a rendszerbe pár esztendőn belül.

Évtizedek óta nem látott mértékben csökkent viszont tavaly a szénalapú áramtermelés az USA-ban és Európában. A nap- és a szélenergia térhódítása, valamint az alacsony földgázárak a nagyjából stagnáló áramkereslet mellett olyan környezetet jelentenek, amelyben folytatódhat a szénerőművek nyugdíjazása. Az előbbi okok várhatóan fennállnak egészen 2024-ig, ám a szén kivezetésének lendülete kissé enyhülhet. Hacsak – fűzték hozzá a Coal 2019 című kiadvány szerzői – nem nehezedik plusz nyomás a széniparra a klímaváltozás mérséklése érdekében hozott politikai döntések képében. Ez, valamint a megújulók és a földgáz térhódítása jelenti az iparág kihívásait az új évtized első felében.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.