Ráérősen a tarka Marokkóban

Marokkó színeivel, ízeivel, és Közép-Európából nézve teljesen más hangulatával nyűgöz le — ez az élmény egy ideje már Budapestről is egyszerűen, megfizethető áron érhető el, hiszen közvetlen repülőjáratokkal utazhatunk két marokkói városba is. Az észak-afrikai ország pezsgő helyein minden a turizmusról szól, unatkozni biztos nem fog az odalátogató, legyen szó akár az ország gazdag történelmének megismeréséről, tengerparti lazsálásról vagy a piaci rengetegben való kincsvadászatról.

A hangulatos tengerparti város, Szavíra mára turistalátványosság, de a filmrajongóknak a Trónok harcából is ismerős lehet Fotó: A szerző felvételei

Azt mondták, hogy ha Marokkóban járok, mindenképp vigyek haza egy tazsint, az ország hagyományos és jelképes agyagedényét. – Jaj, ne haragudj, véletlenül a rosszabbikat adtam, de hát a barátom vagy – ez a beszélgetés hangzott el az egyik piacon, ami sok mindent elmond az országról, de vitathatatlanul meg kell magyarázni azt is, hogy miről beszélek. Történetesen nemrég eljutottam Marokkóba, ahova épp a fenti alapvetés miatt egyetlen meggyőződéses küldetésem volt, mégpedig az, hogy tazsin, a kerekített piramis formájú agyagedény nélkül nem jöhetek vissza Budapestre. Más képem és mélyebb tapasztalatom nem volt az országról.

Újonnan szerzett árus barátom a piacon arra utalt, hogy a tazsint lehet kapni egy vasalt, megerősített gyűrűvel ellátott alsó résszel. Elsőre beértem volna a mezei fajtával is, és még csak nem is alkudoztam, de erre még visszatérek. A tazsin nem véletlenül Marokkó egyik szimbóluma. Ez adja az ízt, amit a különböző tarka fogásokban lehet tapasztalni, melyeket a szintén rájuk jellemző kellő ráérősséggel készítenek el. A tazsint, csakúgy, mint más agyagból készült alkalmasságokat – ezeknek egyébként Marokkóban nagy keletje van – helyi agyagból formázzák ügyes kezű emberek, akik ezeket utána kiégetik, kiszárítják, majd eladják. A tazsin valójában fogyóeszköz: az egyik étteremben egy repedt tazsint felszolgáló pincérnek szólunk, hogy folyik az edény, amire ő csak annyit mond: forró volt a láng, elrepedt, van ilyen.

Azért merengek ennyit a formájában érdekes, de amúgy a hagyományai miatt fontos edényen, mert sok mindent leképez abból, amit látogatóként az ember megérthet Marokkóról. A tazsinban való főzés lassú, elmélyülést igénylő és meglehetősen összetett művelet. Könnyű megszeretni, de az se elképzelhetetlen, hogy menekülőre fogná az ember – csakúgy, mint az ország egészével kapcsolatban. Egy hét leforgása alatt lehetőségünk volt Marrákestől délnyugatra haladva mindezt első kézből megtapasztalni. Ezt bárki különösebb nehézség nélkül megteheti, hiszen megfizethető áron közvetlen járatok vannak Budapestről, amikkel néhány óra leforgása alatt el lehet jutni Marrákesbe és az óceán partján fekvő Agadirba.

Mindent a turistáért

A kultúra jelentette mélységet teljes egészében átérezni sajnos szinte lehetetlen: ha valaki nem az ottani kultúrában nőtt fel, nagyon más világot lehet megismerni, a látogató mindenképp turista marad. Marokkó jelenleg nagymértékben függ is a turistáktól. Ennek megmutatkozik a jó oldala is: mint útmutatónk kifejtette, és mint ahogy meg is tapasztaltuk, ha sérelem ér egy külföldit, azt nagyon is érzékelik és fel is lépnek ellene. Egy incidens vagy esetleg egy merénylet híre azonnal eljut mindenhova, és ez azonnal lecsapódik a szállodai foglalásokban is, amelyektől oly sokan függnek az amúgy mérsékelt nyersanyagkinccsel és csekély gazdasági lehetőséggel rendelkező afrikai országban.

Azonban mivel minden a turistákról szól, Marrákes főterén minden odalátogatónak fel kell készülnie, hogy a lesből támadó bazárosok a legnagyobb jóindulattal a nyakába rámolnak egy majmot vagy egy kígyót, és függetlenül attól, hogy ez mennyire nyeri el a tetszését, a turistának fizetni illik. Ez alapvetésnek tekinthető, Marrákesben mindenképp, de így van ez bizonyos mértékben a többi, talán kevésbé pörgő tempójú városban is, amelyeket lehetőségünk volt látni, mivel a helyiek egyik legfontosabb bevételi forrása az, hogy tartják a markukat azért, ha egy turista készítene róluk egy fotót.

A hangulatos tengerparti város, Szavíra mára turistalátványosság, de a filmrajongóknak a Trónok harcából is ismerős lehet
A szerző felvételei

Jókedv van, de nincs gazdagság, hiába lenyűgöző a zsákmány, amit a halászok dolgoznak fel a tengerparton a lelkes sirályhordák szurkolása mellett Szavírában. A látvány gyönyörű, a hangulat magával ragadó, a helyi legendárium szerint nem is olyan rég a környék a hippik kedvelt célpontja volt, állítólag Jimi Hendrix is itt írta a Foxey Ladyt, amit az ember vagy elhisz, vagy nem. A mese azonban mindenképp átszövi a környéket, a hely a filmrajongóknak a Trónok harcából is ismerős lehet.

Színkavalkád és kertek

Amennyire színesek a tazsinban készült ételek, annyira tarka maga az ország is, amely kifejezetten büszke is erre. Ugyan nem érdemes megkóstolni a minden út mentén gazdagon termő narancsfa keserű termését – habár állítólag pálinkát lehet belőle főzni –, a lombos fákon a gyümölcsök tökéletesen leképzik azt a gazdag palettát, ami mindenhol szembejön. Nem véletlen, hogy Marokkó büszke arra, hogy több nagy művésznek is van háza az országban, hiszen előszeretettel járnak oda ihletet meríteni. Ebbe a sorba illik Yves Saint-Laurent, akinek korábbi birtoka, a Majorelle-kert és az abban lévő múzeum Marrákes egyik legfelkapottabb turistacélpontja. A munkásságát bemutató állandó kiállítás, és ami ennél is káprázatosabb, a kapcsolódó kert tavaly már csaknem hétszázezer látogatót vonzott. Elnézve a nyitásra érkező tömegeket egy februári délelőttön, ez a szám idén biztosan jóval nagyobb lesz. A kertkultúra általában is a marokkói bolyongás egyik fénypontja.

Kecske a fán

Sokan láttunk már karón varjút és fűben nyuszit, fán kecskét viszont talán kevesebben. Ez újfent Marokkó egyik sajátos színfoltja. Egyedül ebben az országban terem az argán, aminek olaja alighanem a legismertebb exporttermék. Az argánfákon mélázó kecskéket előszeretettel mutogatják a lelkes látogatóknak, de az attrakción túl a kecskék amúgy is szeretnek fára mászni, és az argántermés megpucolásában is szerepet játszanak, amikor lelegelik a termés héját.

Ugyan mindenhol árulják az argánolajat, ahol esély van rá, hogy turista megforduljon, a helyi elmondás szerint nem érdemes megvenni az olcsó árut. Minőségi anyaghoz sem túl bonyolult hozzájutni, de ez drágább, ahogy egy helyi manufaktúrában is láthattuk. Itt végig lehet követni az olaj előállítását. Az argán szinte a teljes folyamat során ehetetlenül keserű, mígnem a sajtolás végére elkészül az olaj, amit nyersen, öntetként esznek, íze talán leginkább a tökmagolajhoz hasonlítható. Az argánnak ennél sokkal elterjedtebb a szépségipari alkalmazása, a csúcs- és a gyengébb minőségű terméket is szinte teljes egészében felvásárolják a nagy nemzetközi kozmetikumgyártók. Ezen sorok írója szerint azonban az egész folyamat lényege a kecske a fán.

A csak itt honos argánfa különleges lakóival

Minden nagyváros megkerülhetetlen eleme a helyi piac, vagyis itteni nevén a szuk. Ha valaki szeretné tudni, milyen a dzsumbuj vizuális megjelenítése, itt megtudhatja. A szukban aztán tényleg minden van. Ruha, cipő, ékszer, enni- és innivaló, dísztárgy, mesterek. Könnyű elmélyülni a tarka kínálat rengetegében, amiben minden megtalálható a kínai olcsó hamisítványtól kezdve a helyi kézműves remekeken keresztül akár a jó áron megvehető értékes műtárgyakig. Alkudni illik, sőt, kell is, a helyi elmondások szerint minél erélyesebben és kitartóbban próbál alkudozni az ember, annál nagyobb lesz a tekintélye, és ezzel párhuzamosan annál jobb üzletet tud kötni. Miután annyira nem kedvelem a műfajt, a tazsin megvételekor rábólintottam a 70 dirhamra (2100 forint), amit új barátom kért. Szerintem jó boltot csináltam.

Marokkóban február elején a PR in Hungary meghívására, a Marokkói Turisztikai Hivatal megbízásából szervezett sajtóúton nézhettünk meg helyi turisztikai nevezetességeket.