Néhány napos hiszti után J Lo végül megmutatta, amiért a fél világ odavan, a másik fele meg nem ért, percekig néztük, amint benyalnak a Coca-Colának, és néhány másodperc jutott az igazi csodának, az exoszkelotonnak is, amelynek segítségével egy teljes testére bénult embertársunk elvégzett egy szimbolikus kezdőrúgást.
Ez lesz ezen a labdarúgó világbajnokságon, glamúr és nyomor, gladiátor-élsport és ipari mennyiségű pénz. Katar mindent betakar.
Miközben Ferenc pápa üdvözletében jó érzékkel önmérsékletre intett mindenkit, huszonegy főből álló társasága élén megérkezett a helyszínre Leonardo DiCaprio amerikai filmszínész. Kibérelte a világ ötödik legnagyobb jachtját egy arab olajostól, körülnézett és látá, hogy rendben mennek a dolgok.
A 147 méteres hajón van úszómedence, fitneszterem, helikopter-leszállóhely és mozi, tehát minden adott, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy meg lehessen tekinteni a nyitómeccset. Az ízléstelenség netovábbja, nem is vártunk mást, de tényleg nem akadt a családban senki, aki elmagyarázta volna neki, hogy hová megy? Nyilván nem látták jól a könnygáztól.
A favellák népe ugyan még nem csáklyázta meg a művész úr ideiglenes lakhelyét, de a forradalmat valószínűleg csak azért napolták el bizonytalan időre, mert a japán bíró szívfájdalom nélkül elcsalta a brazil–horvát derbit. A horvátoknak igazuk van, így nem érdemes focizni. Rokonszenvünk az övék, kérdés, meddig mennek vele.
A mexikóiak is szimpatikusak voltak, addig rugdosták a szabályos gólokat, míg egy másik érdekes sporttárs nagy duzzogva meg nem adott belőlük egyet, így aztán legyőzték a Kamerunból elszármazott milliomosokat, akik addig alkudoztak a gázsin, míg majdnem lekésték a fellépést.
Közben más milliomosok is szépen gyülekeznek a lelátókon a világ minden tájáról, bebiztosítva a megszokott szalonszurkolást. Némelyik meccsen hosszú percekig olyan csend volt, mint ha a Bilderberg-csoport tartott volna kihelyezett ülést egy erdei iskolában.
Van viszont sorfalspray (megáll az eszem), valamint gólbíró-technológia, amelynek segítségével akkor is meggyőződhetünk arról, hogy a pettyes teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon, ha a középcsatár rojtosra bombázta a hálót. A technikai segédeszközöktől eddig idegenkedő FIFA-elnök, Joseph Katar Blatter ráadásul némi bóbiskolás után hirtelen azt javasolta, hogy ezentúl (értsd majd legközelebb) a vitatott játékvezetői ítéleteknél a csapatok vezetői mérkőzésenként két alkalommal lehetőséget kaphassanak televíziós visszajátszások kérésére. Kár, hogy nem előbb jutott eszébe, a horvátok most vezetnék a csoportjukat, a Goldman Sachs meg tervezhetné újra az egész cécót.
Egyébként kitűnő ötlet, a megvalósítását a következőképpen képzelem el. Vitatott döntés, mire a sértettek kispadjáról kicsiny zászlókat kezdenek lobogtatni, esetleg megnyomnak egy gombot. Állj, valaki hozzon egy tévét. Szűk tizenöt perces vitatkozás (esetleg négyszer), vérmérséklettől függően kulturált, kihangosított és kivetített véleménycsere (amelyet a publikum lélegzetvisszafojtva, néma csendben figyel) után valaki (a személye még nem pontosan tisztázott, de már dolgoznak rajta) kihirdeti az ítéletet, a játékvezetői hármas-ötös adott esetben lesütött szemmel a kezdőkörbe ballag, megköveti az egybegyűlteket, ők pedig rázendítenek a Három hülye című méltán népszerű örökzöldre, esetleg egy spontán megkövezéssel fejezik ki véleményüket, bár ez utóbbi helyspecifikus. Ugyanakkor az újítással eddig nem ismert taktikai elemekkel bővülhetne a tudományos labdarúgás, valahogy így : Várjál Józsi, ne nyomogassál még semmit, ez a köcsög ugyan befújt már két nem létező lest, de kinézek belőle egy tizenegyest is, oszt’ addigra ellőjük az összes puskaport a hülyeségre.
Enyhén döbbent tekintettel bámulom a gyaníthatóan betésztázott spanyolok vergődését a hollandok ellen, akiket viszont a végén remélhetőleg egyenként elvittek pisilni. Az egyáltalán nem volt meglepő, hogy a spanyolok teljesen szétcsúsznak a szezon végére, a kivégzésük módja, a brutális precizitás volt mellbevágó. Mint amikor a névtelen gyerekkatonák három tapasztalt tiszt irányításával letarolnak egy szociális otthont. Ez már egy merőben új mentalitás, a Mourinho–Van Gaal-éra vetése beérett, a pökhendi suttyóság totális sikere tagadhatatlan, a cél immár az ellenfél megsemmisítése, Peckes Robben gólörömében, amely messze túlmutat Balotelli és C. Ronaldo nevetséges öntömjénezésén, minden benne van. Ez már nem öröm, jókedv, vidámság, hanem egy riasztó tünetegyüttes.
Say No Racism. Say No Corruption.
