A gazdaság állapota miatt hagynák el hazájukat az arabok

Az arab tavasz nem hozott stabilitást a térségben, egy német felmérés szerint sokan emigrálnának.

Migrants rest after being rescued by coast guards or reached the island by their own means, in the Arguineguin harbour, on the island of Gran Canaria, Spain November 20, 2020. REUTERS/Borja Suarez - RC247K9ZZEFC Fotó: BORJA SUAREZ

Tíz évvel azután, hogy az arab világ számos országában felkelések kezdődtek, a társadalmi és gazdasági kihívások továbbra is a lakosság legnagyobb problémáját jelentik, emiatt sokan emigrálnának ezekből az államokból, leginkább Libanonból

– derült ki a németországi Konrad Adenauer Alapítvány ma közzétett, az arab országok migrációs folyamatait vizsgáló felméréséből.

Tavaly október 26. és december 8. között csaknem 11 ezer személyt kérdeztek meg Algériában, Jordániában, Libanonban, Líbiában, Marokkóban és Tunéziában arról, hogy hogyan látják jelenlegi élethelyzetüket tíz évvel az arab tavasz néven elhíresült mozgalom után. Míg Libanonból a válaszadók 34 százaléka szeretne elmenni, a listán a második 31 százalékkal az arab tavasz „sikerországaként” számon tartott Tunézia, azt követi Jordánia 26 százalékkal. Marokkóból 19 százalék, Algériából és Líbiából pedig 16 százalék emigrálna.

A legtöbben nem elégedettek országuk gazdasági helyzetével, arányuk különösen Tunéziában és Libanonban alacsony, Marokkóban pedig kifejezetten magas – 39 százalék – azok aránya, akik szerint országuk jó irányba halad gazdasági szempontból.

A lakosság többsége azonban optimista a jövőt illetően: a felmérés szerint 47 és 65 százalék között mozog azon algériai, jordániai, líbiai, marokkói és tunéziai válaszadók aránya, akik gazdasági javulást remélnek. Nem ilyen jó a helyzet azonban Libanonban: a már a járvány előtt is gazdasági válsággal küszködő államban a megkérdezettek közül mindössze 14 százalék bizakodó. Habár a migráció egyik legfontosabb kiváltó oka továbbra is a gazdaság állapota, egyes országokban, például Líbiában a biztonsági helyzet, Libanonban pedig a korrupció is elvándorlásra sarkallja az állampolgárokat, mások pedig a jobb oktatás reményében kelnének útra.

Noha a 2011-ben kezdődött, a térségben több rendszerváltást elindító arab tavasz egyik fő követelése a gazdasági helyzet javítása volt, a térségben élők elégedetlensége a mai napig nem csökkent. Ennek hátterében főként az áll, hogy egyes országokban az életszínvonal tovább romlott a koronavírus-járvány miatt meghozott korlátozások nyomán. Ez azonban nem mindenhol volt így, a vizsgálat rámutat arra, hogy a kormányok főként azokban az országokban népszerűbbek, ahol a lakosság úgy véli, a vezető politikusoknak sikerült megbirkózniuk a koronavírus-járvánnyal. Marokkóban a megkérdezettek 76 százaléka, Jordániában 71 százaléka, Algériában pedig 70 százaléka támogatja az ország politikai vezetését.

A felmérés szerint a politikai pártok és a demokratikus intézmények iránti bizalom azonban továbbra is gyenge, Tunéziában és Libanonban a megkérdezettek csupán 19 százaléka jelentette ki, hogy bízik a parlamentben. A politikai pártok támogatottsága Marokkóban a legmagasabb, a válaszadók 46 százaléka mondta azt, hogy bízik az ország politikusaiban.

Tunéziai tüntetők jelszavakat skandálnak az arab tavasz nyitányát jelentő tunéziai forradalom 10. évfordulója alkalmából tartott tüntetésen Tuniszban
Fotó: MTI/EPA/Mohamed Meszara

Eddigi jelentések szerint Tunéziában a legsúlyosabb a helyzet, ahol az elmúlt hetekben erőszakos tüntetésekkel emlékeztek a tíz évvel ezelőtti mozgalomra. Az ENSZ legfrissebb statisztikai adatai szerint a dél-európai országokba tavaly érkezett bevándorlók csaknem húsz százaléka már tunéziai, ezzel ők vannak a legnagyobb arányban a migránsok között. Korábban Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója nyilatkozott lapunknak, aki elmondta, hogy Tunézia volt az arab tavasz mozgalom egyetlen olyan állama, ahol a demokratizálódási folyamat megindulásával együtt rendszerváltás is történt, azonban az új vezetés sem tudta garantálni a gazdasági stabilitást.