Törökország a kezdetektől identitásbeli kérdésként tekintett az ország európai integrációjára, éppen ezért – még ha a belpolitikai átmenetek következményeként változó intenzitással is – az egykori Oszmán Birodalom a maga módján mindent megtett, hogy a demokratizálódás útjára lépve megfeleljen az Európai Unió működése által megkövetelt alapvető normáknak. Az évtizedes huzavona eredményeként azonban mostanra a török társadalomban is eloszlani látszanak a remények: az EU 1999 decemberében ismerte el hivatalosan Ankara csatlakozási kérelmét, a tárgyalások ugyanakkor csak évekkel később, 2005 őszén kezdődtek meg, elemzők pedig egyre inkább úgy vélik: sosem kerül pont az ügy végére.
A háborúk elkerülése lett Kína prioritása – állítja a politológus
Jan Hszüetong szerint országuk felemelkedésének elsődleges akadálya a Kína elszigetelését célzó amerikai stratégia.