Elmennek a Holdig a békéért

Peking üdvözölte India részsikerét holdprogramja során. A Csandrajan—2 űrhajó minden elemét Indiá­ban gyártották, s második indítása sikeres volt, így a tervek szerint szeptember 7-én le is fog szállni örök égi kísérőnk déli pólusa környékén. Kína jelezte, senkivel nem kíván versenyezni az űrkutatás során, inkább együttműködést ajánl a másik ázsiai óriásnak.

India miniszterelnöke büszkén üzent, dicsérve honfitársait a nagy kísérlet sikeres végrehajtásáért, amely a jövőben újabb fiatalokat fordíthat a kutatás felé. Bár épp a napokban emlékezett meg a világ az amerikaiak holdra szállásának 50. évfordulójáról, az űrkutatás, mint nemes és kevésbé agresszív versengés, soha nem ment ki a divatból. India űrbéli ambíciói egyidősek a függetlenséggel, azaz 1949 óta dolgozik azon, hogy eljuthasson saját erejéből az űrbe, a Holdra, valamely nagy és fontos mérföldkőnél letegye a névjegyét. India zászlajában helyet kapott a szövőszék kereke, amely akkoriban a kézimunkát jelképezte, amely elhozza a függetlenséget és az erős és hatalmas ország sikerét. Az első indiai holdmisszió a Csandrajan–1 névre hallgatott, az az űreszköz „taposta ki” 2008-ban az ösvényt a mostani utódnak.

A nagy eseményre reagálva a kínai külügyi szóvivő, Hua Csung-jing (Hua Chungying) üdvözölte a sikeres in­diai kísérletet, s jelezte, hazája örömmel együttműködik hatalmas riválisával a holdkutatásban, amelyet az emberiség közös missziójának nevezett. A kínai holdmissziók vezetője, Vu Vej-zsen (Wu Weiren) egyúttal leszögezte: attól függetlenül, hogy Kínának magának is vannak ambíciói a Holdon, ez nem jelent versenyt, hanem közös cél a siker. A szép szavak ellenére nyilvánvaló, hogy az űrkutatás sokkal több egy pokoli drágán elért ideiglenes sikernél. Ahogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió is az űrben mutatta meg a világnak, ki képes eljuttatni az első embert a Földön túlra, majd a Holdra, úgy mára a kétpólusú világrend elmúltával a többi ország is nagy terveket szövöget. India és Kína nem csupán egymás riválisai, de máig nem tudták rendezni határviszályukat, ráadásul mindkét gigászi országnak van atomfegyvere és nagyon kiterjedt űrprogramja.

Rövidesen kísérőbolygónkon landol a Csandrajan-2
Fotó: Reuters

Mivel a civil szféra egyre látványosabban részt vesz az egykor még kizárólag állami-katonai kézben levő űrkutatásban, Kína rendkívül lendületesen halad előre. Nem kíván megállni a Holdnál, hanem folytatná a programját, amíg embert nem tud küldeni a Marsra. Mao Ce-tung (Mao Zedong) kínai pártfőtitkár 1950-ben jelentette ki, hogy nekik is műholdat kell pályára állítaniuk, ami meg is történt 1970-ben a Vörös Hajnal nevű eszközzel, emlékeztetve a kulturális forradalomra. Kína 2003-ban küldött először embert az űrbe, amely hiába késett 42 évet Jurij Gagarinhoz képest, az ország saját tempóját tekintve megsüvegelendő teljesítmény. Ráadásul Kína nem állt meg. Azóta hatszor jutott ki kínai emberes misszió az űrbe, és két űrlabor állt Föld körüli pályára, egyik épp a napokban fejezte be égi pályafutását és égett el a légkörbe visszatérve, irányított megsemmisítése során.

India a Vénuszt célozta meg űreszközeivel, a Napot vizsgálná, valamint 2021–22 körül tervezi a Mars-utazást, egyelőre még holdjáró eszközzel. A mostani űrhajó kistestvére, a Csandrajan–3 öt év múlva indulhat el a Holdra, hogy ott megvizsgálja, lehet-e bázist létesíteni a hideg kísérőn. A jelenlegi misszió sem véletlenül megy oda, ahová küldik, a déli pólus környékén víz lehet, amely hatalmas érték az űrben, hiszen abból oxigént és hidrogént lehet nyerni, amely üzemanyagként is felhasználható. Ha sikerrel jár a Csandrajan–2 misszió, India lesz a negyedik ország, amely képes a távolból leszállni a Holdra az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína után. Utódja, a Csandrajan–3 nem magányos misszió, hanem a japánokkal közösen tervezik, akik a többi ázsiai nagyhatalomnál sokkal csendesebben szövögetik messzire mutató terveiket.

Az India és Kína közötti rivalizálás a gazdaság és a politika minden területén azt is jelenti, hogy az űrversenyben hasonlóan képesek és hajlandók az együttműködésre, mint egykor az Egyesült Államok és a Szovjetunió szakosított szervei, csak a technológia fejlődött fél évszázadnyit. Hogy milyen forradalmi tett volt az 1969-es holdra szállás, azt jól jelzi, hogy különböző problémák miatt jelenleg az Egyesült Államok se tudná feltétlenül megismételni a bravúrt. Donald Trump amerikai elnök 2024-re tervezi a következő holdra szállást, amely ma is iszonyatos pénzeket emészt fel. Az amerikai űrügynökség, a NASA 22,6 milliárd dolláros éves költségvetést kért az Artemis-programra. Cserébe eljuttat két embert, egy férfit és egy nőt a Holdra, akik elméletileg az állandó bázis felépítésének lehetőségét fogják megvizsgálni. Az már nem is kérdés, hogy egy női űrhajós fog utazni, hiszen sokkal jobban néz ki a képeken Ádám és Éva, a jövő telepesei. Kínát nem kötik az ilyen jellegű problémák, de igaz, hogy a marsi viszonyokat modellező kísérleti telepen nőket is kiképez, azt viszont nem tudni, a kiadott fotók a reklámkampány részei-e.