Energiaárak és integráció a fókuszban

Többek között az energiahordozók áráról és az országaik közötti integráció elmélyítéséről tárgyalt tegnap Szocsiban Vlagyimir Putyin orosz elnök és vendége, Alekszandr Lukasenka belarusz államfő. Késő estig legalábbis nem érkezett hír arról, hogy meg tudtak volna állapodni az árakról.

Az orosz államfő és Alekszandr Lukasenka Fotó: Andrei Stasevich Forrás: MTI/EPA/Andrei Stasevich

Oroszország és Belarusz már több mint egy hónapja nem tud megegyezni a 2020-as kőolajárakról, így az energiahordozók árazása központi téma volt a két vezető tegnapi, szocsi találkozóján. Négyszemközt legutóbb december 20-án találkozott Vlagyimir Putyin és Alekszandr Lukasenka, de a tavalyi utolsó orosz–belarusz találkozó eredménytelenül zárult.

Mint ahogy a héten beszámoltunk róla, Moszkva ez évtől emeli az energiahordozók árát Minszknek, ami éles vitákat gerjesztett a két ország között. Az olcsó orosz gáz és kőolaj fontos részét képezi a belarusz gazdaság működésének és exportjának, és annak dacára, hogy Lukasenka alternatív beszerzési források kereséséről nyilatkozik, Minszk erősen kiszolgáltatott orosz partnerének, és az orosz kőolaj árának alakulása láthatóan a Belaruszra kifejtett politikai nyomás részét képezi. Minszk hagyományosan mentesült az exportvám kifizetése alól, gyakorlatilag orosz belföldi áron kapva a nyersolajat. E kedvezmény megőrzése volt a feltétele, hogy az ország belépjen 2015-ben az Eurázsiai Gazdasági Unióba.

Az orosz államfő és Alekszandr Lukasenka
Fotó: MTI/EPA/Andrei Stasevich

A Szocsiban tartott találkozó egyébként nehezen indult, a viharos erejű szél és a rossz látási viszonyok miatt nem ért oda időben az orosz delegáció egy része, többek között az energetikai miniszter, Alekszandr Novak sem. A megbeszélések elején zárt ajtók mögött, mintegy másfél órán keresztül négyszemközt beszélgetett a két vezető, a delegációk csak később csatlakoztak hozzájuk. Putyinnak a tegnapi találkozón főleg az volt fontos, hogy meggyőzze partnerét a két ország közötti mélyebb gazdasági integrációról, mégpedig a még 2000-ben létrehozott, de húsz éven át „jegelt” közös – úgynevezett uniós – államon keresztül. Az oroszok többek között egységesítenék a vámkódexet, a polgári törvénykönyvet, a bankfelügyeletet, és egységes energiapiacot hoznának létre. Minszk a szuverenitását félti, és nem hiába: a gazdasági integrációt a politikai követheti.

Az orosz nyomás ellensúlyozására Minszk sokkal aktívabb külpolitikába kezdett: partnerségi kapcsolatokat épít az EU-val, Kína egyik legfontosabb partnerévé vált, és javulnak a kapcsolatai az USA-val is. Egy hete Mike Pompeo személyében negyedszázad után először járt amerikai külügyminiszter Belaruszban; ez Moszkva nemtetszését váltotta ki. – Elérkezett az igazság pillanata. Mi hoztuk létre (Putyinnal – a szerk.) ezeket a jó kapcsolatokat, az építőmesterei voltunk, ne nekünk kelljen összetörni ezeket politikai pályánk végén. Nem vagyunk örökkévalók. A kérdés, mit hagyunk hátra – mondta Lukasenka.