Évek múlva derülhet ki az igazság

Egyértelmű bizonyítékokat még nem mutattak be arról, hogy az iráni légvédelem lőhette le véletlenül az ukrán utasszállítót. A részletek kiderítése a további vizsgálatok feladata, de kérdés a perzsa állam betekintést enged-e ezekbe. Addig maradnak a találgatások és a vádaskodás.

Kijev, 2020. január 8. A legénység tagjainak munkatársa a Kijev melletti Boriszpil repülõtéren 2020. január 8-án, miután 176 emberrel a fedélzetén felszállás után lezuhant a Ukraine International Airlines ukrán légitársaság Boeing 737-800-as repülõgépe a teheráni Khomeini Imám repülõtér közelében. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij

Már több puszta spekulációnál és sajtóértesüléseknél: Justin Trudeau kanadai miniszterelnök a nyilvánosság előtt is megerősítette, hogy hírszerzési információik szerint egy iráni légvédelmi rakéta lőhette ki véletlenül Teherán fölött az ukrán utasszállítót, fedélzetén 176 utassal. Később Boris Jonhson brit, valamint Scott Morrison ausztrál kormányfő is hasonló megállapításokat tett, Donald Trump amerikai elnök pedig már korábban utalt rá, hogy gyanús körülmények között zuhant le a gép.

Irán ugyanakkor következetesen tagadja a kilövés lehetőségét, tartják magukat elsődleges megállapításaikhoz, hogy motorhiba vezethetett a balesethez. Ali Abedzadeh, az Iráni Polgári Légi Közlekedési Szervezet vezetője leszögezte, biztosan nem találta el a repülőt rakéta, szerinte a vád tudományosan nem igazolható. Ali Rabíi kormányszóvivő, már keményebben fogalmazva, hazugságnak és pszichológiai hadviselésnek nevezte a vádakat. Ukrajna korábban négy forgatókönyvet vázolt fel lehetséges okként: a motorhibát, a belső robbantást, azaz terrorista merényletet, ütközést valamilyen tárggyal, például drónnal, vagy a rakétatámadást.

A nyugati államok eddig valóban nem mutattak be konkrét bizonyítékot. Kiszivárgott információk szerint műholdak észlelhették a rakétaindítás, majd a robbanás hőképeit. Ezenkívül más megfigyelésekre, lehallgatott kommunikációra alapozhatják a feltevést, valamint a The New York Times birtokába jutott, egyelőre meg nem erősített hitelességű felvételre is. A telefonnal készített videón egyértelműen kivehető, ahogy a sötét égen egy rakétának tűnő fényes csík húz át, majd talál el valamit, néhány másodperc múlva pedig erőteljes robbanás hangja hallatszik.

A részletekre csak a hivatalos vizsgálatok lefolytatása után derülhet fény, ez viszont akár évekig is elhúzódhat. Teherán közlése szerint a gép két fekete dobozát megtalálták, és bár megsérültek, de olvashatók. Az adatok kinyerése ezért hónapokig eltarthat. Az irániak azt ígérték, hogy a feladatot megpróbálják maguk elvégezni, de nem zárják ki, hogy más nemzetektől is segítséget kérnek. Egy ukrán csapatnak már engedélyezték is a roncsok egy részének átvizsgálását, de kanadaiak is a helyszínre siettek. A korábbi hírekkel ellentétben úgy tűnik, hogy az amerikai Boeing munkatársainak ugyancsak lehetővé tennék a vizsgálódást, bár az nem egyértelmű, hogy a jelenlegi feszült helyzetben ez megoldható-e. Egyértelmű jele lenne, hogy Teheránnak nincs takargatnivalója, ha másnak is betekintést engedne a vizsgálatokba. Ezt egyelőre az is megkérdőjelezi, hogy tegnap olyan felvételek láttak napvilágot, amelyeken buldózerekkel takarítják el a bizonyítékokat.

A gép lelövésének teóriája már a tragédia napján felmerült, szakértők azóta azt találgatják, hogyan fordulhat elő ekkora hiba. Az egyik legfőbb ellenérv a verzió ellen éppen az, hogy nagyon nehezen. A gyanú szerint a Kászem Szolejmani tábornok halála után megtorló csapásokat indító iráni hadsereg teljes készültségben állt az amerikai választól tartva. Az iráni légvédelem a feszült helyzetben és nagy forgalom közepette, valamilyen ismeretlen okból tévesen támadóként azonosíthatta a szabályosan közlekedő, a teheráni repülőtértől éppen csak felemelkedő utasszállítót.

Halálos fegyver

A feltételezések szerint egy orosz gyártású Tor légvédelmi rendszerrel lőhették le az ukrán utasszállítót. Ezt az önjáró, máig modern fegyverrendszert éppen a viszonylag alacsonyan repülő repülőgépek, helikopterek, drónok, cirkálórakéták semlegesítésére fejlesztették ki. Hatótávolsága nagyjából hat kilométeres magasságú és 12 kilométeres távolságú. A föld–levegő rakéta robbanófeje viszonylag kicsi, alig 15 kilogrammos, de detonációkor repeszeket szór szét – ezek nyomai elég egyértelmű bizonyítékok lehetnek. Mint a Reuters elemzése rámutat, a támadáshoz a Tor kezelőjének azonosítania kellett a radar képernyőjén a célpontot, és direkt parancsot kellett adnia a kilövéshez. Mivel a rakéták a hangsebesség majd háromszorosával repülnek, csak néhány másodperc telhetett el a kilövés és a becsapódás között. Indítás után korrekcióra már nincs lehetőség, és a rövid idő miatt, valamint védekezőképességek nélkül a pilótáknak esélyük sem lehetett reagálni. A felszállás utáni tevékeny időszakban valószínűleg nem is észlelték a közeledő rakétát. A hírügynökségnek nyilatkozó szakértő rámutatott: ideális esetben minden civil utasszállító gép repülési tervét és a válaszjeladó kódját megosztják a hadsereggel, akik így azonosítani tudják azokat a radaron. – Lelőni egy ellenséges gépet nem nehéz. A kihívás azonosítani, nem pedig lelőni a barátságosat – vélekedett.