Hágai tilalom a burkára

Megannyi gyakorlati nehézséget vet fel a frissen hatályba lépett holland burkatilalom. A kórházak és iskolák után a közlekedési vállalatok jelezték, hogy káosszal járhat a nikáb viselőire is kiterjedő rendelkezés. De a mintegy 850 ezer hollandiai muszlim közül csak pár száz fő lehet érintett.

Tizenhárom éven át tartó jogi és politikai viták után tegnap életbe lépett a burkatilalom Hollandiában. A szabályozás értelmében a muszlim nők által viselt, csak a szemet szabadon hagyó nikáb, valamint az egész testet, illetve a szemet is hálószerű anyaggal elfedő burka tiltott öltözetnek számít a kormányzati épületekben, kórházakban és iskolákban, továbbá a tömegközlekedési eszközökön is.

A tilalom a símaszkokra és a bukósisakokra is vonatkozik, a hidzsáb (a hajat és a homlokot részben elfedő, muszlim fejkendő – a szerk.) viszont nem esik a hatálya alá. A közterületeken a holland rendőrök igazoltatáskor ezentúl felszólíthatják a ruhadarabok viselőit, hogy személyazonosságuk igazolására fedjék fel arcukat. Amennyiben nem engedelmeskednek a kérésnek, 150-től 415 euróig terjedő (mintegy 50-150 ezer forint) bírság sújthatja őket.

A szabályozás nem egyedülálló Európában: Franciaország már 2011-ben rendelkezett hasonló tilalomról, azóta pedig Belgium, Dánia, Lettország és Bulgária is ilyen törvényt fogadott el. A hollandiai tilalom fogadtatása vegyes a multikulturális országban.

A bevándorlás bírálói üdvözölték a lépést, élükön Geert Wildersszel, a migrációellenes Szabadságpárt vezetőjével. Wilders az ellenzék vezető alakjaként már 2005-ben kezdeményezte a muszlim viseletek közintézményekben való korlátozását; ezt hosszas viták után a hágai alsóház 2015-ben fogadta el. Miután 2018-ban a felsőház is megszavazta a tilalmat, terítékre került a szabályozás alkalmazhatósága, miután számos jogvédő szervezet tiltakozott ellene.

A nagyobb problémát viszont azt jelentette, hogy a kórházak és iskolák is jelezték, hogy a gyakorlatban nagyon nehezen kivitelezhető a tilalom, ugyanis semmi garancia sincs rá, hogy az arcukat eltakaró személyek a felszólítást követően elhagyják majd az épületet. Jelenlegi formájában a szabályozás egyébként csak a szanatóriumokban élőknek engedi meg a burka és a nikáb viseletét.

A gyakorlati nehézségek nem csak az egészségügyi intézmények esetében jelentkeznek. A holland közlekedési vállalatok képviselői szintén tudatták a hágai kormánnyal, hogy a törvénynek megfelelően ugyan felhívhatják az arcukat eltakaró nők figyelmét az általuk elkövetett szabályszegésre, a tömegközlekedési eszközökről való kitiltásuk vagy esetleges igazoltatásuk rendőri beavatkozást igényel.

Ebből – állítják – közlekedési fennakadások adódhatnak, ez pedig nem áll érdekében a vállalatoknak. A bajt tetézi, hogy a NOS holland közszolgálati média is idézett már olyan rendőrségi véleményt, miszerint biztosan nem fognak üldözőbe venni egy villamost, amelyen egy arcát eltakaró személy ül.

A burkatilalom egyébként a rendőrségi épületekre is vonatkozik. Ez pedig visszatarthatja a muszlim nőket attól, hogy jelentsék a velük szemben elkövetett jogsértéseket – vélik holland rendőrségi források, amelyek szerint ezentúl arra sem lesz lehetőség, hogy a rendőrőrsökön külön helyiséget biztosítsanak a muszlim nőknek, ahol megválhatnak a nikábtól vagy a burkától. Nem állnak rendelkezésre pontos adatok arról, hogy a szabályozás hány főt érint. Hollandiában hivatalosan a lakosság öt százaléka, mintegy 850 ezer ember gyakorolja az iszlám vallást, azonban azoknak a nőknek a számát, akik naponta burkában lépnek ki az utcára, mindössze 150-re teszik. Több százan lehetnek ugyanakkor olyanok, akik időnként ilyet viselnek.