Jól jöhetnek ki a kórból

Elemzők most arról vitatkoznak, hogy a koronavírus-járvány kinek a javára mozdítja el a világgazdaság jövőjét meghatározó, megrekedt konfliktust.

– Össze kell hangolnunk lépéseinket. Csökkentsük a vámokat, építsük le a kereskedelmet korlátozó intézkedéseket, biztosítsuk az áruk és szolgáltatások áramlásának szabadságát – mondta Hszi Csingping (Xi Jinping) kínai elnök a világ húsz vezető gazdaságát tömörítő G20-ak múlt heti csúcstalálkozóján, amelyet videókonferenciával rendeztek meg. A kínai vezető más hasonló lépéseket is sürget annak érdekében, hogy a világ elkerülje a teljes gazdasági összeomlást, ami a koronavírus-járvány miatt fenyeget. Az üzenet azonban korántsem új. Peking évek óta a szabadkereskedelem első számú szószólójának állítja be magát, különösen miután Donald Trump amerikai elnök a befelé forduló, a külföldi árukat vámokkal korlátozó gazdaságpolitika mellett foglalt állást. Az Egyesült Államok intézkedései mindenekelőtt a kínai exportot érintették érzékenyen, a két ország között ezért 2018-ban kitört a kereskedelmi háborúként ismertté vált gazdasági-pénzügyi konfliktus. Trump az aránytalan kereskedelmi mérleg kiegyenlítését követelte a kínai termékekre kivetett védővámok eltörléséért cserébe, ami azonban súlyos áldozatokat kívánna a kínai gazdaságtól. A kétoldalú tárgyalások eredménytelensége egy idő után már a fősodratú sajtó ingerküszöbét sem érte el. Elemzők ezért most arról vitatkoznak, hogy a koronavírus-járvány kinek a javára mozdítja el a világgazdaság jövőjét meghatározó, megrekedt konfliktust.

A múlt heti G20-csúcstalálkozón hozott döntések arra utalnak, hogy a katasztrófa Kínának segít. Az Egyesült Államok rugalmasabbnak bizonyult számos, a járvány megfékezését célzó gazdasági, politikai intézkedést illetően; a koronavírus elleni harc jegyében a húsz ország elsőként több ezer milliárd dolláros keretet hozott létre. A járvány felszámolását és a világgazdaságot ért károk enyhítését célzó összegen túlmenően a G20-ak elsődleges feladataik közé soroltak számos más, a pekingi kommunikációval egybecsengő intézkedést is. Szót emeltek a bizalom visszaállítása, a pénzügyi stabilitás fenntartása, a gazdasági növekedés beindítása és gyorsítása mellett, továbbá hangsúlyozták annak fontosságát, hogy megmaradjanak a munkahelyek és a bérek, sürgősen állítsák helyre a megszakadt ellátási láncokat és gyors segítséget nyújtsanak a rászoruló országoknak.

Szintén múlt héten egyeztetett az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a G20-csúcs árnyékában tartott találkozón azonban nyoma sem volt az együttműködésnek. Meghiúsult a koronavírus elleni közös harc jegyében tervezett állásfoglalás, miután az Egyesült Államok követelte: a szöveg térjen ki arra, hogy a járvány Kínából, azon belül is Vuhan városából indult, valamint rögzítse annak pontos dátumát is. Washington követelése újabb elem a járvány miatt kirobbant – és már hetek óta tartó – diplomáciai-kommunikációs konfliktusban. Trump mindent megtesz azért, hogy a köztudatban fenntartsa Kína felelősségének kérdését, így következetesen Kína-vírusként hivatkozik a betegségre, miután a kór az ázsiai országból indult globális útjára. Ez válasz arra a pekingi kommunikációs stratégiára, ami pedig igyekszik jó színben feltüntetni Kínát. A globális felelősségtudat jegyében Kína számos járvány sújtotta országnak nyújt ingyentámogatást, illetve a pénzért kínált egészségügyi készleteket is hajlamos segítségnyújtásként feltüntetni. Egyelőre azonban a pekingi diplomácia lépéselőnyben van. Csak hetekkel azt követően jelentek meg hírek az Egyesült Államok, az Európai Unió és Németország szolidaritásvállalásáról, hogy Kínából útnak indultak volna a „baráti országoknak” szánt első segélyszállítmányok és egészségügyi dolgozók.