Juncker: Nem marasztaltak!

Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöki mandátuma november elsejével lejár, így a hamarosan leköszönő politikus már szabadabban beszél interjúkban, mint korábban.

Kiszáll a brüsszeli politikából a néppárt előző csúcsjelöltje. Öt éve még más világ volt Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach

Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöki mandátuma november elsejével lejár, így a hamarosan leköszönő politikus már szabadabban beszél interjúkban, mint korábban. Ez volt a helyzet a brüsszeli Politico tegnapi beszélgetésén is, ahol a műsorvezető több mint egy órán keresztül, a legkülönbözőbb témákban kérdezte a Európai Bizottság vezetőjét. Az újságírókkal és diplomatákkal zsúfolt teremben a legnagyobb érdeklődést kiváltó téma a csúcsjelölti rendszer sorsa volt, 2014-ben ugyanis épp Juncker volt az első bizottsági elnök, akit a Spitzenkandidat-rendszerben (miszerint a választásokon győztes pártcsalád adja az uniós végrehajtó testület elnökét – a szerk.) választottak meg.

– Akkoriban egészen más volt a helyzet, senki nem kérdőjelezte meg az eljárást – emlékezett vissza ­Juncker, noha odaszúrta, a mai napig büszke rá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem kért az elnökségéből öt évvel ezelőtt. A néppárti politikus a Manfred Weber személye körüli mostani huzavonát úgy kommentálta: „logikus” lenne, ha végül ezúttal is a választásokon legnépszerűbb tömörülés, az Európai Néppárt jelöltje kerülne az elnöki székbe, viszont a műsorvezető unszolására sem akarta megtippelni utódjának a személyét.

Kiszáll a brüsszeli politikából a néppárt előző csúcsjelöltje. Öt éve még más világ volt
Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach

Korábban épp a Politico írt róla, hogy Juncker meglehetősen későn karolta fel Weber elnöki ambíciót, így valószínűsíthető, hogy a néppárti frakcióvezetőnél még ő maga is prominensebb utódot szeretne. A leköszönő elnök ma San Sebastianban csatlakozik a baszk városban ülésező frakcióhoz, ám tegnap arra sem adott érdemben választ, hogy mi lesz a mondanivalója az egyre gyengülő támogatottságú néppárthoz. – Hála istennek zárt ajtók mögött tartom meg a beszédemet – fogalmazott. Juncker tanácsokat viszont bőven adott a követ­kező bizottsági elnöknek.

Mint mondta, abszurd, hogy a biztosok személyét a tagállamok előre meg akarják határozni, ugyanis a mindenkori elnök feladata a testület összeállítása. – Nem vertük nagydobra, de 2014-ben hat biztosjelöltre is nemet mondtam – hangsúlyozta a luxemburgi exminiszterelnök, aki szerint a munkakörének az is a szükségszerű velejárója, hogy nemet kell tudni mondani a tagállamoknak. – A bizottsági elnök nem a tagországok szolgája – tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy felkérték-e, vállaljon egy újabb elnöki mandátumot, Juncker elmondta: nem marasztalták, miután ő már két év elteltével bejelentette, 2019-ben befejezi a munkát.

Néppárti tanulságok

Szerdán és csütörtökön a spanyolországi San Sebastianban ülésezik az Európai Néppárt (EPP) nemrég újjáalakult európai parlamenti frakciója, ahol a beharangozott program szerint a képviselők levonják a megfelelő tanulságokat az európai választások eredményéből, illetve kijelölik a pártcsalád 2019–2024-es időszakra vonatkozó prioritásait. A találkozón ma Jean-Claude Juncker is felszólal, illetve a bizottsági elnök utódjáról folytatott tárgyalások néppárti képviselői, Andrej Plenkovic horvát és Krisjanis Karins lett miniszterelnök is szerephez jutnak. Plenkovic és Karins beszámol majd a múlt pénteken, a szo­cialista és liberális tagállami vezetőkkel folytatott – sajtóinformá­ciók szerint nem túl gyümölcsöző – egyeztetések fejleményeiről. San Sebastianban szimbolikusan Manfed Weber csúcsjelölti mandátumát is megerősítik. Utóbbival kapcsolatban a Fidesz néppárti delegációjának véleménye továbbra is változatlan: a frissen újraválasztott frakcióvezetőt a magyar kormánypárt nem tartja alkalmasnak az Euró­pai Bizottság vezetésére. Az EPP – bár a legnagyobb európai tömörülésként került ki a májusi uniós választásokból – 2014-hez képest jócskán meggyengült. Harminchét képviselői helyet veszített, így mindössze 26 mandátumra csökkent az előnye a szintén gyengélkedő szocialistákkal szemben.