Magyar segély Irakban: „A feladatunk, hogy megadjuk a kezdő lökést”

Irakban a segélyszervezetek munkája sem egyszerű. Olykor rakéták csapódnak be a környéken, nyáron az ötvenfokos hőséggel kell megküzdeni, és nem árt a területeket uraló milíciákkal is jóban lenni.

Szatmári Barnabás, az Ökumenikus Segélyszervezet iraki képviseletvezetője Fotó: László Dávid

– Irakban kisebb-nagyobb megszakításokkal negyven éve folyamatosan szólnak a fegyverek. Nem félnek attól, hogy Kőmíves Kelemen-i munkát végeznek: amit felépítettek estére, az leomlik reggelre?

– Irakban valóban nem lehet százéves távlatokban gondolkodni, semmi nem garantálja, hogy a munkánk gyümölcse beérik. Mégis bizakodásra adhat okot, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet 2016-os állandó jelenléte óta mára eljutottunk odáig, hogy hagyományos humanitárius segítségnyújtás mellett a fejlesztésre is van lehetőség. És a tapasztalat az, hogy az effajta programjaink működnek: például a szervezet által újjáépített iskolákat gyerekek töltik meg, a felújított vízhálózatokat használják a közösségek. Az ország a stabilitás felé halad. Mi optimisták vagyunk.

Szatmári Barnabás, az Ökumenikus Segélyszervezet iraki képviseletvezetője
Fotó: László Dávid

– Látva a háború dúlta országot, a segítség szinte csepp a tengerben. Hogyan döntik el, ki kapja?

– Kedvezményezetteinket szigorú nemzetközi sztenderdek és részletes felmérések alapján választjuk ki. Mindig együttműködünk a helyi kormányzattal, de Irakban külön feladatot jelent, hogy más fegyveres erők jóváhagyása is szükséges a biztonságos munkavégzéshez. Koordinálunk a többi helyszínen dolgozó segélyszervezettel is, hogy a segítség egyenlően, és oda jusson el, ahol arra a legnagyobb szükség van. Az Ökumenikus Segélyszervezet egyelőre a kurdisztáni régióban és a ninivei kormányzóságban dolgozik – utóbbi területen pusztított leginkább az Iszlám Állam. Vannak projektjeink, amelyek kifejezetten a keresztény kisebbségeken segítenek, de alapelvünk, hogy azoknak a sokat szenvedett közösségeknek, családoknak támogatást nyújtsunk, akik maguk is készek tenni a boldogulásukért. Célunk az is, hogy a menekültek – legyen szó Európáról vagy a belső táborokról – visszatérhessenek szülőföldjükre.

– Mi a tapasztalat, vissza tudnak térni?

– A viszonylagosan biztonságos környezet, például az aknamentesítés csak az első lépés, utána a szolgáltatások hiánya a következő akadály, amelyet le kell küzdeni. Ezért a segélyszervezettel számos olyan projektet hajtunk végre Irakban, ahol az a cél, hogy legyen hová visszatérni: lakóházakat, iskolákat, egészségügyi központokat, vízhálózatokat újítottunk fel. Tapasztalataink szerint ha ez megtörténik, a hazatérés is új lendületet kap, bár ezt a folyamatot most megnehezíti a koronavírus-járvány. Ezután következhet a munkahelyteremtés vagy az ehhez kapcsolódó infrastruktúra kiépítése, hogy a visszatelepülő családok ott is tudjanak maradni.

Jazidi menekült gyerekek a khankei táborban, ahol pékséget épít a segélyszervezet.
Fotó: László Dávid

– A segélyezés nem okozhat függőséget a kedvezményezetteknél?

– Ez általánosságban nagy kihívás a nemzetközi segélyszervezeteknek. Különösen olyan területeken, ahol nagy volt a pusztítás, nagyon kevés szolgáltatás van. A mi feladatunk azonban az, hogy megadjuk a kezdő lökést, hogy esélyt kínáljunk a felzárkózásra. Nem akarjuk átvenni a kormányzat helyét, az ország újjáépítése nem a mi dolgunk. Persze vannak egyértelmű sikertörténeteink, például néhány szakmai tudást kínáló felnőttképzéseinkből mára több embert foglalkoztató kisvállalkozások nőttek ki.

– Honnan szerzik a pénzt munkájukhoz?

– Az Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi tevékenységéről általánosságban elmondható, hogy nemzetközi és hazai forrásokból valósul meg. Legfontosabb donorjaink között a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Hungary Helps program, különböző egyházak, és az Európai Unió szerepelnek, de stratégiai partnerei vagyunk számos további nemzetközi szervezetnek. Ezeken kívül vannak saját gyűjtéseink, ugyanis munkánkhoz hozzájárulást jelent a magyar emberek adománya is. Fontos tudni, hogy a pénzt nem az iraki kormányzat kapja: szigorú nemzetközi átláthatósági szabályok szerint saját megvalósításban vagy a nehezebben elérhető területeken helyi partnereken keresztül, de állandó felügyelettel dolgozunk.

– Miért fontos Magyarországnak, hogy ilyen távoli helyeken segítsünk?

– A segélyszervezet tevékenységének legnagyobb részét Magyarországon végzi, de segítséget nyújt a rászorulóknak a Kárpát-medencében és a világ számos országában. Bárhol is történjen a segítségnyújtás, legfőbb célunk a magyarok határokon átívelő szolidaritásának közvetítése. Fontos megérteni, hogy itt Irakban, az olyan, Európában természetesnek vett dolgok is hiányoznak, mint hogy tető van a fejünk felett, ivóvíz folyik a csapból, be tudjuk kapcsolni a fűtést, vagy biztonságban ki tudunk menni az utcára. Azért dolgozunk, hogy hatékony segítséget nyújthassunk a nélkülözőknek és a bajbajutottaknak, hogy ők is emberhez méltó körülmények között élhessék le az életüket. A segélyszervezet Irakban végzett munkájának kiemelt célja a visszatelepülő családok és belső menekültek támogatása humanitárius és fejlesztési programok végrehajtásával. Egyházi hátterű szervezetként kiemelt figyelmet fordítunk az üldözött keresztények támogatására.

Felújított iskola, háttérben a templom félig ledőlt tornya.
Fotó: László Dávid