– A kormány összeomlása meglátásom szerint egy természetes folyamatként fogható fel. A jobboldal és a szocialisták alkotta koalíciót önmagában természetellenesnek tartottam, az pedig a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy nincs hosszú kifutása. A kiindulópont ugyanis az volt, hogy júniusban egy váratlan húzással elűzték az ország korábban teljhatalmat élvező oligarcháját, Vlad Plahotniucot, illetve a befolyása alatt álló kormányzatot. A szocialista és a jobboldali erők azonban együttesen aligha tudták volna előrevinni az országot, a Maia Sandu vezette EU-párti kormányzat pedig siettette is a saját, novemberben be is következő összeomlását azzal, hogy koalíciós partnerével nem egyeztette az igazságügyi reformot. Mondhatjuk, hogy ezzel a jobboldal okot szolgáltatott a szocialistáknak arra, hogy a kormány ellen szavazzanak a bizalmi szavazáson. Ami pedig az orosz befolyást illeti: sem Igor Dodon elnök, sem pedig a vele régóta szoros kapcsolatban álló Ion Chicu nem titkolta, hogy oroszbarát nézeteket vallanak. Egyértelmű továbbá, hogy Moszkva jelenleg nagyobb befolyással vesz részt a moldovai folyamatok alakításában, mint bármely más külső politikai hatalom. De fontos azt is kiemelni, hogy az elnök és a szocialista párt elkötelezték magukat amellett, hogy az Európai Unióval kötött korábbi megállapodásokat maradéktalanul végrehajtják, és törekednek arra, hogy nagyon jó kapcsolatot ápoljanak az uniós blokkal. Ami pedig ennél is fontosabb: Moldova lakosságának a többsége Európa-barát nézeteket vall, ez pedig felülírja a politikusok vagy pártok esetleges egyéb céljait.
