Amíg a fajgyűlölettől vezérelt nácik főként a zsidó származású politikusok, tudósok és baloldali gondolkodók műveit tiltották be, addig a kommunisták a törvényes uralkodó, II. Miklós cár és családjának módszeres kiirtása és a nemzeti jellegű pártok betiltása után a konzervatív politikusok életének és munkájának ellehetetlenítésére törekedtek. Mindez csak azokra a másként gondolkodókra – politikusokra, képzőművészekre, zenészekre, írókra – vonatkozott, akiket nem internáltak a szibériai kényszermunkatáborokba, ahol százezrek vesztették életüket betegségek, fertőzések következtében, vagy mert egyszerűen nem adtak nekik enni.
„A nemzeti gondolat és a magyar dollárbaloldal nem talál egymásra”
Deutsch Tamás szerint az Európai Parlamentben a saját hazád ellenében kiállni esküszegő magatartás.