Nem tenyésztették, befogták a madarakat

Az egyiptomi katakombákat mumifikált állatok töltötték meg, az apró dobozokba csomagolt, szentként tisztelt szkarabeuszoktól a szarkofágba zárt páviánokig.

Íbiszek millióit mumifikálták az egyiptomiak, de hol szerezték be ezeket az állatokat? A katakombákból előkerült madarak DNS-elemzése megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy egykoron erre a célra hatalmas tenyészeteket alapítottak.

Az ókori egyiptomiak számos megoldásra váró problémát hagytak hátra. Nem tudjuk pontosan, hogyan építették fel a piramisaikat, mi van a gízai nagy piramis belsejében, illetve hol temették el Nefertiti királynőt? Vagy éppen hol szerezték be milliószámra azokat a szent íbiszeket, amelyeket a túlvilági kultuszban különösen fontos szerepet játszó Thot istennek áldoztak fel. A szakértők számos magyarázatot adtak az utóbbi problémára, ideértve azt a lehetőséget, hogy hatalmas farmokon tenyésztették a mumifikálásra szánt madarakat. A PLOS One folyóiratban közölt tanulmány – DNS-elemzés alapján – nem támasztja alá az utóbbi hipotézist.

Az egyiptomi katakombákat mumifikált állatok töltötték meg, az apró dobozokba csomagolt, szentként tisztelt szkarabeuszoktól a szarkofágba zárt páviánokig. Papok készítették el a múmiá­kat, feldíszítették ezeket, majd borsos áron értékesítették a nagyközönségnek. Az emberek azért vásároltak ilyeneket, hogy így fejezzék ki hálájukat az isteneknek, adjanak nyomatékot imáiknak. Thotot – többek között a mágia, az írás és a bölcsesség istenét – általában íbiszfejjel ábrázolták. Több mint ötmillió ilyen madármúmiát találtak különféle temetőkben, amelyeket valószínűleg Kr. e. 664 és Kr. u. 250 között készítettek.

A kérdés az volt, hogy hol szereztek ilyen rengeteg madarat. Néhányan azt gondolják, hogy a papok vadon élő íbiszek befogásával jutottak kellő számú példányhoz. (Vadon élő afrikai szent íbiszt a XIX. század közepe óta nem láttak Egyiptomban, más afrikai országokban manapság is nagy számban élnek.) Mások amellett érveltek, hogy a papok háziasított madarakat tenyésztettek és neveltek úgy, ahogyan ma a csirkéket és más szárnyasokat nevelik. Ezt a hipotézist erősítették egyes ősi szövegek, amelyek ilyen gazdaságokra utaltak. De senki sem talált bizonyítékot az egyiptomi íbisz tenyészetek létezésére.

A kérdés megválaszolására a kutatók madármúmiából szövetmintákat vettek. A genetikai anyag gyorsan lebomlik, különösen forró és párás környezetben, például katakombákban. A mumifikálás azonban sok vizet távolított el a testekből, ezért tizennégy madárból teljes génállományt tudtak meghatározni. A mitokondriális genomot összevetették a ma élő szent íbiszek adataival. Kiderült, hogy a valaha élt madarak genetikai sokszínűsége ugyanolyan volt, mint a mai vadon élő íbiszeké, ez pedig kizárja, hogy tenyésztették volna ezeket a mumifikáláshoz. A tenyésztés során ugyanis jelentősen csökken a genetikai sokszínűség. Elképzelhető, hogy a forrásokban említett íbisztelepeken a vadon befogott madarakat átmenetileg, kizárólag a mumifikálásig tartották.

A tanulmány egyik szerzője, Salima Ikram, az állatmúmiák szakértője szerint még sok tesztet kell elvégezni, mielőtt az ókori egyiptomi íbisztenyészetek elképzelését egyértelműen el lehet utasítani.