Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Zelenszkij

Május 20-án lesz két éve annak, hogy Volodimir Zelenszkij elfoglalta Ukrajna elnöki bársonyszékét. A 2019. április 21-én megtartott elnökválasztás második fordulójában a színész-humorista a voksok 73 százalékát szerezte meg. Két év telt el azóta. A felmérések szerint, ha most lenne a második forduló, a lakosok 55-60 százaléka szavazna rá. Az országban nő az elégedetlenség, az ellenzéki médiumokat elhallgattatják, politikai és gazdasági sikerekről nem igazán beszélhetünk.

Párizs, 2021. április 16. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök érkezik a párizsi államfõi rezidenciára, az Elysée-palotába 2021. április 16-án. MTI/AP/Lewis Joly Fotó: Lewis Joly

Az ígéretek ellenére semmilyen strukturális reformfolyamat nem zajlott le az elmúlt két esztendőben, Volodimir Zelenszkij fő választási mottója, miszerint véget ér a szegénység korszaka, szintén dugába dőlt, akárcsak a donbászi tartós béke megteremtésének az illúziója. Társadalomkutatók szerint még soha nem volt olyan apátiában az ukrán társadalmi közeg, mint manapság.

Holott olyan szépen és reménykeltően indult minden. A soha korábban nem látott támogatottsággal elnökké választott Zelenszkij valóságos diadalmenettel foglalta el az elnöki hivatalt, ahol igyekezett saját bizalmasaival körbevenni magát, akárcsak a megválasztásában kulcsszerepet játszó, A nép szolgája című szatirikus filmsorozatban tette. Az elnöki adminisztráció 13 kulcsfontosságú pozíciójából hétbe korábbi, szórakoztatóiparban tevékenykedő üzlettársait ültette. A folytatás is jól sikerült, az előre hozott parlamenti választásokon a már említett filmből kölcsönzött névvel pártja,

A Nép Szolgája példátlanul nagy arányú győzelmet aratott. 43 százalékos választási sikerével egymaga szert tett a törvényhozási többségre, amire addig soha nem volt példa.

Úgy tűnt, ez a stabil kormánytöbbség képes lehet a gyökeres változások elérésére, a korrupt politikai rendszer letörésére, de csakhamar rá kellett jönni: illúzió volt a csodavárás.

Emberek milliói azonban elhitték neki, hogy valóban véget vethet a szegénységnek, a szovjet érához hasonlóan minimálisra csökkenhetnek a rezsidíjak, a háborútól megviselt kelet-ukrajnai régióban újra eljöhet a béke. Merthogy ezek voltak az államfő legfőbb ígéretei. A kárpátaljai magyar kisebbség esetében még kiegészíthetjük a sort azzal is, hogy bizakodtak, visszakaphatják az előző elnök regnálása során elvett anyanyelvhasználati jogaikat. De csalódniuk kellett.

Nemhogy rehabilitáció nem történt, de újabb jogfosztások érték a maroknyi magyar közösséget.

Ukrajna mindenkori állapotát alapjaiban határozza meg, hogy az aktuális elnök milyen viszonyban van az országot a markukban tartó oligarchákkal. Petro Porosenko egy volt közülük, tőle nem lehetett csodát várni, de Zelenszkijtől azt remélték, hogy akárcsak a filmjében tette, a valóságban is fogást talál rajtuk, és letöri hegemóniájukat. Két év múltán kijelenthető: nem sikerült.

Mára úgy fest, hallgatólagos alkut kötött az ország legnagyobb pénzmoguljaival,

aminek a lényege, hogy a hatalom csak imitálja az oligarchikus klánrendszer elleni harcot, míg ők a maguk részéről nem kritizálják őt hatalmas médiaholdingjaikon keresztül, a kivételt csak az oroszbarát Viktor Medvedcsuk és a hozzá tartozó médiumok jelentik, vagy inkább jelentették, hiszen lakat került rájuk.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megérkezik a párizsi államfői rezidenciára 2021. április 16-án
Fotó: MTI/AP/Lewis Joly

A politikai adok-kapoknál a hétköznapi embert jobban érdekli a saját pénztárcája. Olekszandr Honcsarov, az Ukrán Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatója kiszámolta: 2020-ban 22 százalékkal nőttek a kommunális díjak, miközben csökkentést ígértek. A folyamat az idén is folytatódik, a földgáz ára éppen májustól drágult.

Mindezek fényében és az általános gazdasági helyzetből kiindulva nem meglepő, hogy a Socis felmérése szerint

az ukrajnaiak 72,8 százaléka tekinti rossznak a gazdaság állapotát. Zelenszkijt 57,1 százalékuk tartja dilettánsnak, 16,3 százaléka pedig populistának.

A meglehetősen kritikus értékítélet fő oka, hogy a polgárok 54,2 százalékának romlott a pénzügyi helyzete az elmúlt két évben, 83,7 százalékuk tartja nehéznek az ukrajnai megélhetést, s ez még akkor is igaz, ha tény, a romló helyzetért nagyban felelős az az általános válsághelyzet, amit a koronavírus-járvány és annak következményei idéztek elő.

Zelenszkij próbálkozott kormányalakítással, tavaly márciusban például lecserélte a kabinetet, ám Denisz Smihal új miniszterelnök érkezésével sem fordultak egy csapásra jóra a dolgok, ezt támasztja alá a 4,2 százalékos gazdasági visszaesés is.

A járványkezelés sem úgy sikerült, hogy azzal dicsekedhetnének. A vakcináció terén Európa sereghajtói között van Ukrajna, s ugyan nyilatkozatok szintjén nagy az optimizmus, de szakértői becslések szerint a mostani tempóval akár három-négy évbe is telhet, mire az ország negyvenmilliós lakosságát beoltják.