Repülő idő

Németországban a minden képzeletet felülmúló népszerűségnek örvendenek a történelmi repülőgépek, nem véletlenül itt rendezik meg hosszú idő óta Európa legnagyobb oldtimer repülőgép fesztiválját, a Hahnweidét. Az idei háromnapos rendezvény is tízezreket vonzott a Stuttgart melletti helyszínre, ahol 379 veterán gép adott egymásnak randevút, köztük egy magyar, a Cimbora vitorlázó a harmincas évekből.

Fotó: BachPekaryMate

Három év szünet után idén ismét megrendezték Európa legnagyobb, mintegy két évtizedes múltra visszatekintő veterán repülőgép fesztiválját a Stuttgart közelében lévő Kirchheim unter Teck alatti repülőtéren. A német középosztálybeli családok tízezreit vonzó háromnapos eseményt a sör, a virsli és a rock and roll szellemében igazi fesztiválhangulat jellemzi. A koros repülőgépek otthonának számító sportrepülőteret a mostani hétvégén egyszerre 379, fél évszázadosnál idősebb repülőgép – vagy kisebb létszámban az eredeti tervek alapján épített, az eredetivel mindenben megegyező replika – foglalta el. A hivatalos nevén Oldtimer Fliegertreffenen Hahnweide 2019-en megjelent gépek többsége nem múzeumi tárgy, hanem lajstromjellel és megfelelő repülési engedélyekkel rendelkező oldtimer, amely ennek megfelelően a levegőbe is emelkedik.

A legidősebb működőképes példány Blériot 1909-es konstrukciója (amellyel annak idején a budapesti közönséget is lenyűgözte). Az itt szereplő fa-vászon-zongorahúr masinát valamikor 1914-ben a svédek építették, akik megvásárolták Blériot-tól az addigra már jócskán idejétmúlt terveket. A teljesen nyitott lélekvesztővel ezúttal a gép tulajdonosa pöfögött végig a lebukó nap által vörösre színezett égen – Blériot-t idéző ruhában. A történelmi hűséghez tartozik, hogy a svédek persze annak idején megengedhették maguknak ezt az ósdi játékszert, hiszen nem álltak hadban senkivel.

Nem úgy, mint a németek. Ők a mostani rendezvény egyik sztárjával, a Fokker Dr.I-essel 1917-ben már messze felülmúlták Blériot 1909-es gépének színvonalát, és úgy nagyjából mindenki másét is a világon. Ezzel a háromfedeles géppel repült az első világháborús német vadászrepülő legenda, Richthofen, a „vörös báró” is. A maximum 180 km/h-s sebességgel repülő gép bámulatba ejtő fordulékonyságát mostani műrepülése is aláhúzta.

Bár a repülés első évtizedeiből is számos géppel lehet találkozni az idei Hahnweide-n, a rendezők inkább a II. világháború jellegzetes vadászrepülőgép típusaira koncentráltak, még ha a két háború közötti, gyönyörűen felújított Bücher iskolagépekből, hullámlemezes Junkers utasszállítóból, és a húszas-harmincas évek angol és francia kétfedeleseiből is figyelemre méltó repertoárban gyönyörködhettünk.

Az idén felvonultatott világháborús vadászgépek többsége amerikai, angol, szovjet és francia típus, míg a történelem furcsa fintoraként (a Luftwaffe gépeit módszeresen semmisítették meg a háború befejezése után) a házigazda németek mindössze két-három, véletlenül megmenekült Messerschmitt-tel és Fieseler Storch felderítőgéppel tudták képviseltetni háborús légierejüket saját hazájukban. A hadtörténet iránt érdeklődők háta mindenesetre borsózni kezd, amint meghallják egy Messerschmitt 109, Hurrican, Spitfire, Thunderbolt, Mustang, vagy éppen Jak-9 dübörgését. Koruk e műszaki csúcsteljesítményei ezer-ezerötszáz lóerős dugattyús, soros- és csillagmotorjaikkal, látványos közös repüléseikkel mutatták meg, mekkora teljesítményre képesek, noha mindössze három évtizeddel a repülés kezdetei után születtek.

A legnagyobb izgalmat egyértelműen a világ első éles bevetésben részt vett sugárhajtóműves harci gépe, a Messerschmitt 262-es műrepülése okozta. Igaz, a mai amerikai tulajdonosaihoz hadizsákmányként került és felújított legendát nem az eredeti hajtóműve emelte a magasba, hanem egy korszerű sugárhajtómű (mivel az eredeti BMW-k üzemideje valószínűtlenül rövid), ezt az apró szépséghibát leszámítva a műrepülése szombaton páratlan élményt nyújtott a közönségnek.

Érthetővé tette, mitől is ijedtek meg a szövetséges bombázók, amikor 1944-ben először támadtak rájuk a 262-esek. E gép számottevően gyorsabb volt, mint a háború legjobbnak számító légcsavaros vadászgépe, az amerikai Mustang, amelyből ugyancsak több példány repült kötelékben Hahnweide felett. Persze, a háború menetét nem változtatta meg e „csodafegyver”, megjelenése csakhamar nyugdíjba küldte az összes dugattyús motorral rendelkező katonai gépet.

Az eseményen szereplő néhány közép-kelet-európai (cseh és lengyel) repülőgép mellett magyar vonatkozás az, hogy részt vett rajta az egykor Rubik Ernő által tervezett Cimbora vitorlázógép, amelyet a budaörsi Goldtimer Alapítvány épített újjá és jelenleg Révy László repülőgép-restaurátor a pilótája. Ebből a gépből egyetlen példány sem maradt fenn, újbóli életre keltése tehát csak újjáépítéssel volt lehetséges. A hetvenöt éves Révynek ráadásul megadatott az is, hogy először repüljön azzal a Minimoa típusú harmincas évekbeli gyönyörű sirályszárnyas vitorlázógéppel, amelynek teljes faszerkezetét ő építette meg négy éven keresztül Budaörsön, majd festését és üzembe helyezését Németországban végezték el. A több tízezer fős közönség előtt Révy iskolaszerű eleganciával tette le a gyönyörű, krémszínű gépet.

Kérdésünkre Révy László meghatottsággal beszélt repüléséről. Felemelő érzés volt számára levegőbe emelkedni azzal a maga korában legszebbnek tartott sirályszárnyú géppel, amelynek minden bordáját és illesztését személyesen ismeri, de csak álmodozhatott róla, hogy egyszer repülni is fog vele. Hazatérve folytatja az 1936-os Berlini olimpián távolsági rekordot (Berlin-Kiel, 326 km) repült Nemere vitorlázógép újjáépítését (lásd.: Magyar Nemzet Lugas, 2019 szeptember 7., Álmodni lehet). Most arról reménykedik, hogy két év múlva, a soron következő Hahnweide-n már ez a gép is méltó módon képviselheti hazánkat Európa legnagyobb veterán repülőgép fesztiválján.