Tinédzserek a „kamukampány” mögött

Most a demokrata elnökjelölt-aspiránsok népes tábora száll ringbe, hogy a demokraták négy év elteltével, 2021-től visszaszerezzék a Fehér Házat.

A radikális baloldali jelöltek táborát gyarapítja a volt szenátor Fotó: Reuters

Vagy az amerikai politikában nagyon járatosnak, vagy pedig korosnak kell lennie annak, akinek mond valamit Mike Gravel neve. Alaszka szövetségi állam egykori szenátoráról van szó, aki korábban tétova lépéseket tett arra, hogy alelnök, majd elnök legyen, de sikerrel egyik esetben sem járt.

Legnagyobb alakítása az volt, amikor 1971-ben – még bőven a vietnami háború idején – látványosan felolvasta az úgynevezett Pentagon-iratokat a szenátusban. Az Egyesült Államok indokínai műveleteit leleplező dokumentumok – amelyeknek titkosságát hivatalosan csak 2011-ben oldották fel – kiszivárogtatás révén kerültek nyilvánosságra, Gravel pedig az elterjesztésükben játszott szerepet, nagy médianyilvánosságot kapott fellépésével.

Az immár 89 éves, Kaliforniában élő politikus most visszatér – ha csak névleg is – a nagypolitikába. A Politico című lap egy munkatársa a szövetségi választási bizottság honlapját bújva fedezte fel, hogy hivatalosan is regisztrálták Gravel kampányát a 2020-as elnökválasztásra. De, mint kiderült, ő főleg csak a nevét adja ehhez, a félig-meddig kamukampányt két New York-i tinédzser, David Oks és Henry Williams működteti az exszenátor jóváhagyásával.

A radikális baloldali jelöltek táborát gyarapítja a volt szenátor
Fotó: Reuters

Mintegy nyolcvanan dolgoznak egyébként a stábban a rendes munkájuk mellett. – Ne tweeteljetek semmit, amit nem mondanék! – Gravel, aki a faxgépnél jobban kiismeri magát, mint a mikroblogok világában, legfeljebb ilyen kéréseket intéz a fiatalokhoz, akik egy magániskolában ismerték meg egymást.

Oks és Williams hetente néhány alkalommal egyeztet Gravellel „a programjáról”, amelynek célja egyébként nem más, mint az újra Donald Trump legyőzésé­re törő Demokrata Párt politikájának tematizálása. Mégpedig radikális baloldali irányból és hasonló gondolkodással, mint amellyel Bernie Sanders 2016-ban elég messzire jutott a demokrata előcsatározások során.

A nyíltan szocialista nézeteket valló – és szintén veterán – szenátor csak az elnökjelölő konvención maradt alul a párt fősodrába illő volt first ladyvel és külügyminiszterrel, Hillary Clintonnal szemben. De Clinton magát az elnökválasztást már elveszítette, és Amerika, valamint a világ nagy részének megdöbbenésére Trump költözhetett a Fehér Házba.

Most a demokrata elnökjelölt-aspiránsok népes tábora száll ringbe, hogy a demokraták négy év elteltével, 2021-től visszaszerezzék a Fehér Házat. A radikális baloldali „Sanders-forradalom” tavaly csak újabb erőre kapott, amikor – ugyancsak a globalizációból és az elitekből kiábrándult fiatalok, egyetemisták támogatásával – egy New York-i felszolgálónő, a spanyol ajkú Alexandria Ocasio-Cortez képviselői mandátumot szerzett a kongresszusban.

Gravelék is balra lengetnék ki az ingát: Oks és Williams a többi közt bevándorláspárti reformterveket, a védelmi kiadások lefaragását, diákhitel-elengedéseket, valamint az izraeli „apartheid” felszámolását vette bele a papíron – és az interneten – legalábbis nagyon is létező választási programba.