Uniós furkósbot lett a sajtó szabadságából?

Magyarországon 1848 márciusában, a forradalom idején vált a 12 pont első pontjává: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” A sajtó szabadságának ügye több mint százhetven évvel később, ma is sokat vitatott, és nem csak hazánkban, hanem Európa-szerte. Az uniós intézmények bár jól csengő szlogenként beszélnek a sajtó- és véleményszabadságról, valójában maguk is politikai fegyverként használják a fogalmakat.

EP Plenary session - Government's attempt to silence free media in Poland and in Hungary Fotó: Jan VAN DE VEL Forrás: Európai Parlament

A koronavírus-járvány alatt magától értetődően felértékelődött a felelős sajtó szerepe: Európa-szerte számos ország, köztük hazánk, szigorított az álhírekkel szembeni fellépésen, miközben az Európai Bizottság Ursula von der Leyen elnök vezetésével indított kampányt a dezinformáció ellen. Utóbbi nagy része a techóriásokkal, közösségi oldalakkal való kapcsolatrendszer megregulázását célozza, ám ugyancsak látványos, hogy az utóbbi tizenkettő hónapban a médiaszabadság lett az uniós intézmények vesszőparipája. Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős biztosa a múlt héten az Európai Parlamentben azt mondta: a bizottság az éves jogállamisági jelentéseinek témái között tartósan ott tartja a médiapluralizmus ügyét, ugyanis a sajtó feladata, hogy segítse a polgárokat a „tájékozott” döntések meghozatalában.

A liberális alelnök kijelentése több kérdést is felvet, ugyanis Jourová a megfelelő tájékozottságot az említett EP-beli felszólalásában kizárólag konzervatív vezetésű országok lakosságán kérte számon.

Magyarország, Lengyelország és újabban Szlovénia esetében számít brüsszeli slágertémának a médiapluralizmus, noha az is vitatott, hogy jogállamisági kérdésről van-e szó. A sajtó szabadságával ellentétben a pluralizmus ugyanis inkább gazdasági, versenyjogi kategória. Az EU vezetőinek részéről persze tudatos az efféle kommunikáció:

Brüsszelnek az uniós belső piac zavartalan működését biztosító versenyjog területén kizárólagos hatásköre van, míg az audiovizuális médiaszolgáltatások terén lényegében „csak” ott van EU-kompetencia, ahol a tagállamok uniós jogszabályt hajtanak végre.

Nem csoda tehát, hogy a múlt heti, idézett EP-vitán főleg számos EP-képviselő érvelt azzal, hogy az uniós parlament ezúttal is olyan dologba üti az orrát, amihez pusztán jogi értelemben nincs köze. (Az uniós lisszaboni szerződés részét képező alapjogi charta ide vonatkozó előírása, hogy „A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani” – a szerk.)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Cseh Katalin (@katkacseh) által megosztott bejegyzés

Cseh Katalin és az EP-liberális csoportja a Klubrádió mellett  

Jogi érvek helyett politikai furkósbot

Hogy uniós berkekben mennyire átpolitizált a sajtószabadság és -pluralizmus fogalma, jól példázza, hogy gyakorlatilag két-három uniós állam esetében tartják azt folyamatosan napirenden – ugyanannak a politikai oldalnak kedvezve. Daphne Caruana Galizia máltai és Ján Kuciak szlovák újságírók meggyilkolása – nagyon helyesen – hatalmas indulatot váltott ki az EU intézményeiben, ám azóta sem állandósultak a kritikák a máltai vagy épp a szlovák sajtó állapotával szemben. Hazánk esetében viszont legutóbb a Klubrádió ügye, azt megelőzően pedig az Index.hu körüli botrány miatt kongtak a vészharangok Brüsszelben, mindkét esetben Věra Jourová bizottsági alelnök, a Momentum európai szövetségesének vezetésével. (A cseh biztosnő pártatlanságát, az uniós szerződések feletti őrködésének mikéntjét viszont hiába vonja kétségbe a magyar kormány, Von der Leyen elnök asszony számos alkalommal bizalmáról biztosította a liberális alelnökét – a szerk.) Hasonló, az objektivitást megkérdőjelező kritikát az Európai Parlamenttel szemben szinte felesleges megfogalmazni, hiszen a testület ízig-vérig politikai szempontok alapján, ráadásul erős balliberális többséggel működik. Emlékezetes az is, hogy

2019 őszén az összeurópai média helyzetét vizsgálta az EP illetékes szakbizottsága, az ülésen pedig egyetlen újságíró, épp a hazai 444.hu riporter-szerkesztőjének véleményét kérdezhették az EP-képviselők.

Jourová alelnököt látványosan gyakran aggasztja a magyar sajtó helyzete Fotó: Európai Parlament