Vasúttal küzdene Perzsia a szankciók ellen

Az amerikai büntetőintézkedések ellen számos eszközzel harcolnak az érintett országok. Irán részt vesz az észak-déli közlekedési folyosó létrehozásában, amely alternatívája lehet az indiai Mumbaitól Európa nyugati feléig tartó hagyományos, tengeri közlekedési útvonalnak. A vasútfejlesztés a politikai szempontból „terhelt” régió­ban, ugyanakkor lehetőséget nyit Kína számára, ahogy minden érintett a saját pecsenyéjét sütögeti.

Ma is hajóval a legolcsóbb árut szállítani nagy távolságokon, ez valószínűleg sokáig így is marad. A vasút azonban a jelenlegi technológiával roppant gyors, és a kínaiak Új selyemút koncepciója is ennek a szállítási módnak a fejlesztését célozza. Az Irán elleni, évtizedekre visszanyúló amerikai és nemzetközi szankciók azt eredményezték, hogy az iszlám köztársaság alternatív gazdálkodásra rendezkedett be, ám a nukleáris program ügyében való 2015-ös kiegyezés új távlatokat nyitott Iránnak és a befektetőknek is. A szinte teljesen érintetlen, hatalmas iráni közlekedési piac ismét lehetőséget jelentett az olyan cégeknek, amelyek a szankciós időszak alatt se távolodtak el nagyon Teherántól. Ebben élen jártak a francia társaságok, de jelezték hajlandóságukat az olasz, orosz és kínai cégek is, hogy kiépítik az iráni vasúthálózatot. Irán a projektre ötéves tervet dolgozott ki, amely 2017-től 2022-ig tart, és célja a teljes hálózat felújítása.

Az országon két vasútvonal haladna keresztül. Az egyik a kínai gigaprojekt, az Új selyemút, a másik pedig az észak-déli közlekedési folyosó. Utóbbi egy soknemzetiségű tervezet, amely az indiai Mumbaiból hajón szállítja el az árukat Irán legfőbb déli kikötőjébe, Bandar Abbászba. Onnan vasúton tudják továbbszállítani a termékeket Moszkváig, ahonnan a kapcsolat már könnyen megvalósítható. A Bandar Abbász-i kikötő azonban jelenlegi állapotában túlzsúfolt, ugyanis ide érkezik Irán szinte teljes exportja, a kelet-iráni bányákból kitermelt összes nyersanyag, így a rázúduló indiai forgalmat valószínűleg nem bírná. Egy régi terv a keletre fekvő Chabahar kikötőjének kibővítése, amely India számára elsőrendű. Újdelhi 2018 végén vette át a kikötő irányítását és fejlesztését, amely számára azért is fontos, mert az állandó ellenség Pakisztánt kikerülve tud kereskedni Közép-Ázsiával és Európával. A kikötőfejlesztéssel India be tudna törni Afganisztán piacára, és kinyílna előtte Közép-Ázsia, amelyet két súlyos tényező tesz lehetetlenné: Pakisztán és a Himalája. Az ügy nemzetközi súlyát jelzi, hogy a chabahari kikötőfejlesztési projektet az amerikaiak is kivették a szankciók hatálya alól.

Irán a vasútfejlesztéssel több ország felé nyitna, így szó van az Irakkal való együttműködésről is. Ebben az esetben főként személyszállításról van szó, de nem egyszerű kirándulók használnák a vonatot, hanem síita zarándokok. Az iráni fejlesztés természetesen óriási összegeket emészt fel, ennek egy részét Teherán az olajjövedelméből kívánja előteremteni, valamint számít a tőkeerős külföldi vállalatokra. Mivel a nyugati szankciók felmelegítése megnehezíti az Iránban tervezett befektetéseket, a nyugati cégek helyett a kínai és orosz társaságok lehetnek a leendő partnerek, nem beszélve Indiáról, valamint Törökország és Katar cégeiről. A versenyfutásban persze India és Kína ellenérdekelt nagyhatalmak, viszont az észak-déli kereskedelmi folyosó mindkét ország számára előnyös volna. Nem beszélve Közép-Ázsiáról, amely elsőként 2016-ban fogadhatta a Jivuból Teheránba szállított rakományt. Jivu Sanghajtól délkeletre fekszik Kelet-Kínában. Sanghajtól Bandar Abbászig a hajóút nagyjából 45 napig tart, így a kínaiak úgy látták, a vasútfejlesztés nagy lehetőség, többek között az ő vasútépítő cégeik számára is.