Szükség lesz még egy mustrára

Három évvel ezelőtt a Kelenvölgyi Polgárok Köre felkérésére hozta létre Kinyó Ferenczy Tamás a Doku – Filmklubot, ahol a nézőket arra is inspirálják, hogy észrevegyék a különbséget a minőségi, komoly szellemi alkotómunkával készített dokumentumfilmek és a gyengén szerkesztett, nem időtálló mozgóképek között. A szakember elmondása szerint a dokumentumfilmek mellőzöttségét többek között úgy lehetne megszüntetni, hogy a játékfilmes mustrától külön, másik filmfesztiválon mutatják be őket.

2021. 09. 15. 18:45
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Megítélésem szerint egy filmklub lényege a fizikai és lelki együttlét – mondta lapunknak Kinyó Ferenczy Tamás, aki húszéves produceri, valamint huszonöt éves rendezői és operatőri tapasztalattal a háta mögött a harmadik évadát kezdi el a Kelenvölgyi Közösségi Ház Doku – Filmklubjában. Tavaly elsősorban gyerekeknek vetített itt dokumentumfilmeket, idén inkább az idősebb korosztálynak szólnak az alkotások. Pénteken Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című dokumentumfilmjét vetíti, a film után pedig a rendezővel beszélget. A filmklubvezető lapunknak kiemelte, hogy az utóbbi időben a magyar dokumentumfilmek befogadói és alkotói gyakran nehezen találnak egymásra, miután egyre-másra olyan filmkészítési módszerek nyernek prioritást, amelyek nem képesek hitelesen bemutatni Magyarország jelenét és történelmi múltját. Hangsúlyozta: a filmklub ebben is segít.

Kinyó Ferenczy Tamás szerint a mai magyar társadalom fejlődésének fő akadálya a kibeszéletlenségben rejlik    Fotó: családi archívum

– Nagyobbrészt a Kádár-korszakot és az 50-es évek világát, a kor lélektani drámáit feltáró történelmi-kulturális filmeket, szociográfiákat vetítünk: a besúgók világa, az áldozatok vívódásai, az alkotásba menekülés lélektana, a hatalom kicsinyessége, és a korszak mindennapjait élők szellemi megnyomorítása a fő irányvonal. Nehéz, sok-sok megbeszélést igénylő, kibeszéletlen témák ezek – magyarázta a filmklubvezető. Elmondása szerint saját filmes hitvallása is erre a szemléletre épül. – Édesanyám 1989-es Oral History ’56-os életútinterjúin alapul ez a szemlélet. Nagy hatással volt rám a kisember lelki rezdülésein keresztül szemlélt személyes történelem ábrázolásának óriási ereje. Szüleim inspirációjára is ekkor nyílt ki a tudatom, ismertem meg a nagy alkotókat, akikkel később részben személyesen is találkozhattam munkám során. Megtisztelő, hogy a mostani filmklubban vetíthetem a Gulyás fivérek dokumentumfilmjét is, a Túlvilági beszélőt vagy B. Révész László betiltott Kisamerikáját – emelte ki Kinyó Ferenczy Tamás, aki arról is szólt, hogy

a kontinuitás, az időbeli és eszmetörténeti folytonosság tudatának erősítését a magyar társadalomban is elengedhetetlennek tartja.

– Meggyőződésem, hogy a mai magyar társadalom fejlődésének fő akadálya a kibeszéletlenségben rejlik: a múlt és a jelen között húzódó párhuzamokkal a humán értelmiség egy része nemigen akar szembesülni, és nem érdekli, mekkora kárt okoz ezzel. Most ősszel saját generációmmal következik a nagy próba. A Ménesi út 27. című dokumentumfilmem a Pázmány egyetem 1992-es indulását, az első évfolyam történetét dolgozza fel. Azt, hogy mi történt a rendszerváltás generációjával – mondta az alkotó, aki hozzátette, hogy emellett a nomád nemzedékről készít filmet, szintén a kontinuitás alapgondolatával.

Kinyó Ferenczy Tamás lapunk kérdésére kifejtette, hogy két nagy probléma lehetetleníti el a minőségi magyar dokumentumfilmezést. – Több évtizedes gond, hogy a műfajt finoman szólva annullálja a filmes szakma egy része. A játékfilm árnyékában – legyen az bármilyen silány – a dokumentumfilm csak megtűrt kisgyerek lehet. Már a 2000-es évek elején, a Filmkör ülésén azzal a javaslattal álltam elő, hogy a dokumentumfilmes seregszemlét rendezzék meg külön, teljesen más, észszerű díjazási rendszerrel, a játékfilmes mustrától teljesen eltérő időpontban. Mindez a mai napig nem valósult meg – magyarázta a szakember.

Kinyó Ferenczy Tamás hangsúlyozta azt is, hogy a magyar dokumentumfilm a világ élvonalában volt évtizedeken keresztül. – Ezt a filmes vonalat, amely komoly szellemi felkészültséget és morális érzékenységet kívánt az alkotótól, szándékosan vagy tudatlanságból, igénytelenségből, lustaságból lezüllesztették. A jellegzetes atmoszférához és színvonalhoz szokott magyar néző pedig idegenül tapogat a silány tévéinterjúkat különböző hangi és képi effektekkel felcicomázó, narrációval agyonvágott, kreatívnak titulált vagy akár nagyon is profi filmes módszerekkel, de hamis tartalommal készült filmek között. Eközben folyamatosan kultúránk egyediségében gyökerező, önálló identitásról beszélünk, kultúránk e nélkülözhetetlen szegmensét mégis idegen minták kalodájába zárjuk – tette hozzá a szakember.

Borítókép: Kinyó Frenczy Tamás munka közben. Fotó: a rendező archívuma

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.