– A körülmények és a véletlenek szerencsés egybeesése is kellett a sikerhez – fogalmazott Szájer József, aki kitért arra, hogy némelyek hamis párhuzamot vonnak a harminc évvel ezelőtti határnyitás és a jelenlegi déli határzár között. Ezt felszínes, félrevezető, egyszerűsítő párhuzamnak minősítette, és magyarázatképp hozzáfűzte, hogy az egyik cselekedettel átléptünk a szabadságba, a másikkal pedig megvédjük magunkat, nemzetünket, kultúránkat. A november 30-ig tartó nemzetközi filmszemle is a határnyitás és a rendszerváltás emlékére fókuszál. A mustrát Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című önéletrajzi filmjével nyitották meg, amely 1984-ben Cannes-ban a zsűri nagydíját is kiérdemelte. Az új filmes seregszemle programját kilenc ország filmterméséből válogatták, azzal a szándékkal, hogy az 1989-es társadalmi és politikai változásokra összpontosítsanak, a diktatúra működését és bukását különböző nézőpontok szerint járják körül. Villegas-Vitézy Zsófia intézetvezető szerint az együttműködő országok lelkes hozzáállásából látszik, hogy a téma fontos a volt keleti blokk országainak, és szeretnék közös, nehéz történelmi örökségüket megismertetni a feledékeny vagy erről tudomást sem vevő nyugat-európai nézőkkel. A kezdeményezést 2020-ban és 2021-ben is folytatni kívánják más országok együttműködésével. Ezekben a napokban a lengyel Piotr Śliwowski és Marta Dzido filmje (Solidarnosc wedlug kobie A Szolidaritás női szemmel), az észt Jaak Kilmi (Disco And Atomic War), a grúz Tengiz Abuladze (Vezeklés), a cseh Jan Svěrák (Kolja), Andreas Dresen (Gundermann), Vitézy László (Vörös föld), a román Serge Ioan Celebidachi (Octav) és a horvát Antun Vrdoljak (Long Dark Night) munkája látható a brüsszeli Collegium Hungaricum vetítőtermében.
