A Ciklon együttestől a magyar sikerzenekarig

Kóbor János az 1960-as első fellépésük évében még egyáltalán nem döntötte el, hogy mihez fog kezdeni felnőtt korában.

Kóbor Jánosék 1960-ban léptek fel először diákzenekarukkal, akkor mindössze 17 évesek voltak, a XI. kerületi József Attila Gimnázium harmadéves nebulói. Az iskolai rendezvényeken egyre népszerűbb, 1959. október 3-án alakult csapat a későbbiek folyamán a Ciklon nevet kapta. Ugyanekkor Benkő László szintén Budán, az I. kerületben nyűtte a zongora billentyűit a Déryné kávéházban, ahol hamarosan társakra is lelt.

Külön utakon az egyesülés felé

Kóborék zenekarának sokáig nem is volt neve, illetve gyakorlatilag csak ötlet szintjén merült fel a Ciklon elnevezés, ami onnan jött, hogy Zyclonnak hívták az egyik akkoriban népszerű útépítő géptípust. Alapvetően instrumentális zenét játszottak, a britek közül a Shadows, a Ventures és a Spotnicks, míg az amerikaiak közül a Johnny and the Hurricanes és a Tequila című számáról elhíresült Champs dalai szerepeltek a repertoárjukon. Kifejezetten énekes posztjuk nem volt, viszont két gitárossal léptek fel, egy szóló- és egy ritmusgitárossal, amelyek jól kiegészítették egymást. Előbbin 1960-tól Kovacsics András, utóbbin Kóbor János játszott. Benkő László 1960 nyarán mások mellett Horváth Tibor dobossal és Somorjai László gitárossal játszott, ám basszusgitárosuk vagy bőgősük nem volt. Összességében véve sokkal könnyedebb, tánczenés beütésű rock and roll produkciókkal szórakoztatták a nagyérdeműt, amit a Ciklon tagjai is tapasztalhattak, mert megnézték őket, hogyan is játszanak, és persze rögtön szóba elegyedtek egymással. Benkőnek tetszett Kóborék progresszivitása, Kóboréknak meg az, ahogy Benkő énekelt és előadta magát a publikum előtt. A legények tehát – egyelőre két külön együttesben, sőt Benkő ezenfelül még tett egy egyéves kitérőt a Benkó Dixieland Bandbe – elkezdtek zenélni különböző középiskolai bálokon, szalagavatókon. Mindig tudtak egymás fontosabb megmozdulásairól, s utólag megállapítható, hogy a szimpátia folyamatosan egymás felé terelgette őket.

„Rock and rollt nem tanítok”

– Szinte mindent házilag kellett fabrikálnunk, például hangszedő tekercseket kellett csinálnunk és még a gitárnyakat is mi osztottuk be hangközökkel. Ez nem esett nehezünkre, mert mindannyian műszaki beállítottságúak voltunk, az akkor eszkábált hangszereink egészen jól sikerültek. Az erősítőink a többi kezdő zenekarhoz hasonlóan kicsit szedett-vedettek lettek, viszont ezeket gyorsan fejlesztettük. Megszólaltunk valahogy, és akkoriban ez volt a lényeg. Egyfajta szerencse volt a rideg körülményeket ismerve, hogy a hangszerek testének a megszólalás szempontjából nem volt olyan fontos funkciója, éppen azért, mert nem akusztikus, hanem elektromos elven működtek. A gitárra csemballóról, a basszusgitárra zongoráról is lehetett húrokat szerezni csípőfogóval, a hiánygazdaságot ezzel a kis csibészséggel próbáltuk enyhíteni – emlékezik vissza Kóbor János a kezdeti időkre. Mecky egyik nagy szívfájdalma kezdetben az volt, hogy a sorsolás szeszélye folytán neki nem a basszusgitár jutott a gitár helyett. Azt gondolta, hogy a négyhúroson könnyebben meg lehet tanulni játszani, de a sorsolást szentnek tekintették a fiúk, így maradnia kellett a hathúrosnál. El is ment egy gitártanárhoz, akinek ajtajára öles betűkkel volt kiírva, hogy „Rock and rollt nem tanítok”. Ennek ellenére vett tőle egy-két órát, de aztán teljesen autodidakta módon folytatta zenei tanulmányait.

Az első, Donald becenévre hallgató „zongoristájuk” nem is tudott játszani a hangszeren, de volt otthon egy ütött-kopott pianínójuk. Ő hamar feladta, helyére igazolták a Ciklon nevet csak a legendárium szerint viselő zenekarba a náluk egy évvel öregebb Fraknói Pált, becenevén Koszánt, aki viszont értett a hangszeréhez, tudott játszani, és összefogta a zenekart. Csakúgy, mint Laux Józsi, aki már akkor kiválóan dobolt. Varsányi István és Mecky igyekeztek hozzájuk felnőni, de nekik sok pótolnivalójuk volt. Amikor Kovacsics András (Öcsi) csatlakozott hozzájuk szólógitárosnak, saját elmondása szerint már három éve tanult játszani, és éppen akkor vett egy vadonatúj, csehszlovákiai elektromos gitárt, amihez volt erősítője is. Így a József Attila Gimnázium Ciklon együttese egyre magasabb zenei nívóra emelkedett, a totál amatőrizmust 1961-re végleg maguk mögött hagyták, és egyre több szalagavatóra és üzemi rendezvényre hívták őket játszani. Amikor pedig úgy döntöttek, hogy ne csak instrumentális számot játszanak, hanem énekest is, és Meckyre esett a választás ezen a poszton, egy szalagavató bálon az újdonsült frontember erősítőszerelést mímelve az első vokális szám elején hátrament a függöny mögé, attól való félelmében, hogy besül a produkció. Nem így lett, a közönség tapsolt az éneklése után is, így a többi számot már a színpad elején nyomta végig.

A két együttes összeolvadásából alakult, úttörőnek számító formáció frontembere Kóbor János lett
Fotó: MTI/Gyurcsa Gábor / MTI

A Ciklon nagy sikerrel szerepelt a gimnáziumi bálokon, főleg a lánygimnáziumokat célozták meg. Eleinte még csak néhány számot tudtak, aztán felfejlődtek egy egész órás műsorra. Igyekeztek a repertoárjukat és a hangszerparkjukat is frissíteni, hogy haladjanak a korral. Addig ugyanis kifejezetten vendéglátós zenészek játszottak a gimis bulikon, ahol jellemzően táncolt a közönség. Amikor ők megjelentek a színen, akkor általában leállt a tánc, és őket bámulták, mert a Shadows-feldolgozásokkal teljesen új hangot ütöttek meg. Mecky nagymamája közben az NSZK-ban egész jól beleásta magát a rock témába, így amikor 1960 karácsonyára elektromos gitárt „rendelt” tőle, egy nagyon jó típussal örvendeztette meg. Ezt megelőzően még 1960 nyarán Varsányi Istvánnal készítettek egy, az akkori színvonalhoz képest nagyon jónak mondható basszusgitárt. – Gyanúnk szerint ez volt az első Magyarországon házilag eszkábált elektromos bőgő. Varsányi István lett aztán a zenekar technikusa, amit ő nem tudott megcsinálni, azt tényleg nem lehetett, vakon megbíztunk benne ezen a téren, a zenekar atomfizikusának hívtuk. Olyan erősítőket készített házilag, hogy az amatőr világ zenészei a csodájára jártak. Mindezt odáig fejlesztette, hogy saját márkát talált ki, becenevének – Gergely – angol változatát felhasználva 50 wattos Gregor erősítőket gyártott. Szabvány alumínium betűkkel ezt még rá is írta ezekre. Laux Józsi aztán ezt elkeresztelte Ergyafonnak, mert ekkoriban a kevésbé jó minőségű, házilag fabrikált tárgyakra használtuk azt a kifejezést, hogy „ergya”. Egyébként kifejlesztésében a Vox márkája volt a példa – idézte fel a kezdeti időket Kóbor János.

Összehalászott felvételek

Varsányi István volt, aki „leszedte” a külföldi rádióadók – Radio Luxembourg, Amerika Hangja, Szabad Európa Rádió – zenei műsorait, bővítendő a repertoárt. Már 1959 karácsonyára házilag elkészített egy szalagos magnót a két bátyjával, de abban az évben még az is kérdéses volt, mire veszik fel az anyagot, mert még szalagot sem lehetett kapni. Aztán ez nagyon gyorsan megoldódott, 1960-ban már szalagot és magnót is lehetett kapni. Megjelent az első hordozható koffer-magnó Erkel fantázianévvel, majd ennek kimúltával két márka terjedt el, a Mambó és a Terta, előbbinek jobb hangja volt. Varsányiéknak egészen különleges módon Grundig rádiómagnójuk volt, azzal vette fel a Radio Luxembuorgban leadott New Musical Express heti 20-as slágerlistáit, és minden héten választottak egy-egy számot erről, amit eljátszottak. Varsányinak azért ebben alapvető szűrő szerepe is volt, hiszen ő válogatta a számokat. Persze az esetek túlnyomó többségében nem tudták egy az egyben levenni a számokat, mert itthon a hatóságok zavarták az adásokat, de másodszor-harmadszor már pótolni tudták a hiányzó részleteket, addig meg próbálták kitalálni a hiányzó részeket, néha elég vicces szituációk születtek emiatt. Ezenkívül a Rákóczi út 80-ban található Czeglédi lemezbolt szintén jó utánpótlást jelentett, az üzlet tulajdonosa ügyesen beszerezte a legfontosabb nyugati lemezeket, és azokat árulta, mégpedig úgy, hogy el lehetett tőle vinni ezeket egy napra is, aztán otthon felvették, majd visszavitték és a hanghordozó árának tíz százalékát kellett csak kifizetni. Ilyen módszerekkel aztán 1962-re elég széles repertoárja alakult ki az Omega elődjének, a Ciklon városszerte a lehető legaktuálisabb slágereket is játszotta.

Zene és sport magas színvonalon

Kóbor János az 1960-as első fellépésük évében még egyáltalán nem döntötte el, hogy mihez fog kezdeni felnőtt korában, és fennállt a lehetősége, hogy élsportoló legyen, ugyanis éppen ekkoriban ifjúsági válogatott gátfutó lett. Persze a zenekar alapvetően elvitte másfelé a figyelmét, de ez nem zavarta abban, hogy 1960-ban annak érdekében, hogy az egyetemi felvételijén minél több pontot gyűjtsön, átigazoljon a MAFC kosárlabda csapatába, Szabó János edző javaslatára, aki azzal vette erre rá, hogy felemlegette: Kóbor se a KISZ-nek nem tagja, se a származása nem megfelelő a kommunista rendszer számára, ezért nem árt, ha majd az egyetemi sportéletben aktívan részt vesz. Azért Kóbor is kapóra jött neki az irányító posztra, noha 184 centiméterével már akkor sem minősült túl magasnak. A felsőbb évfolyamokból ugyanis éppen akkoriban mentek a felnőttcsapatba páran, mások mellett Frenreisz, későbbi nevén Bujtor István. Mint utóbb kiderült, ez is számított a felvételinél, arra is kapott plusz pontot, hogy a MAFC-ban sportol. Nem mellékesen az egyetemi felvételijével együtt halasztást kapott a katonaságtól, és az élet szerencsésen úgy hozta, hogy az egyetem elvégzése után sem kellett bevonulnia. Ennek pedig egy egész ország örülhetett a későbbiekben évtizedekig, hiszen ez is hozzájárult ahhoz, hogy az Omega már a kezdetektől töretlen pályát fusson be.

Honlapunkon az Omega együttesről korábban itt és itt is olvashattak.