A gyerekek jó kritikusok

A Matiné Zenekart Balogh László és Gömör Tamás alapította öt évvel ezelőtt. Első, Fapapucs című dalukat azonnal játszani kezdte a Minimax gyerekcsatorna. Eddig két lemezük jelent meg, január 18-án pedig a Müpában lépnek fel A népzene ünnepén. Az egyik alapítóval, Gömör Tamással beszélgettünk a zenekar indulásáról, a gyerekzenéről, valamint arról, hogy mi mindent lehet tanulni a gyerekektől.

Gömör Tamás: Szeretnénk összeállítani egy mesésebb, színházi elemeket is tartalmazó műsort Fotó: Bach Máté

– Zenésztársával, Balogh Lászlóval együtt a felnőttzenei szcénában mozogtak korábban. Honnan jött az ötlet, hogy gyerekzenekart alapítsanak?

– Az akkori párommal együtt épp a kisfiunkat, Mátét vártuk, amikor elkezdtem gondolkodni, hogy miket fog hallgatni, milyen zenéket mutatok majd neki. Ekkor jutott eszembe, hogy írhatnék neki gyerekdalokat. Közben a zenekar másik tagját, Balogh Lászlót épp akkor kérték fel, hogy játsszon egy gyerekkoncerten, de nem voltak még saját számai. Úgy döntöttünk, hogy elkezdünk közösen dalokat írni. Amikor már készen voltunk néhánnyal, összehívtuk a zenészbarátainkat, és először nekik tartottunk egy kisebb koncertet. Mivel pozitív visszajelzések érkeztek, úgy láttuk, érdemes folytatni.

– Feltérképezték előtte valamennyire a gyerekzenei világot, s ha igen, mennyire szerettek volna különbözni az uralkodó trendektől?

– Mivel én előtte nem nagyon hallgattam gyerekzenét játszó együtteseket, körbenéztem, és bizony voltak elrettentő példák. Ez arra inspirált minket, hogy ne ilyeneket írjunk, hanem olyan igényes zenei alapokat, bluesokat, swingeket, illetve később folkzenét, amik akár felnőttzenék is lehetnének, és inkább a szövegeinkkel próbáltunk kifejezetten a gyerekekhez szólni. Sokat segített, hogy Lacinak egészen más a stílusa, mint nekem, így nagyon jól kiegészítjük egymást. Ő egy rendkívül virtuóz gitáros, és olyan elemeket tud behozni a zenénkbe, amiket én nem ismerek, így alakul ki ez a matinés zenei világ.

– Korábban alapvetően felnőttközönség előtt játszottak. Másképp kell játszani a gyerekeknek, mint a felnőtteknek?

– Az elején sokat bénáztunk, éppen azért, mert a felnőttek zenei gondolkodásából indultunk ki. Arra számítottunk, hogy ezek akusztikus, unplugged koncertek lesznek, mivel nem lesz bennük dob vagy több gitár, hangoskodás. Ezért az elején csak leültünk két székre, és elprüntyögtük a számokat. Aztán persze rájöttünk, hogy ez nem így működik: ki kell menni, oda kell hívni a gyerekeket, meg kell nekik mutatni a hangszereket. És lassan megtanultuk, hogyan lehet kommunikálni velük. A gyerekek egyébként sokkal őszintébbek és kritikusabbak, mint a felnőttek. Számukra nincsenek sztárok, mi csak két ember vagyunk; ha nem tetszik, amit csinálunk, akkor egyszerűen felállnak és elmennek.

Gömör Tamás: Szeretnénk összeállítani egy mesésebb, színházi elemeket is tartalmazó műsort
Fotó: Bach Máté

– A gyerekek kritikussága hasznos a fejlődés szempontjából? Szakmailag mennyit lehet tanulni ebből a műfajból?

– Nagyon sokat. Például sokkal rugalmasabb és kreatívabb előadók lettünk. Az elmúlt öt évben nagyon ritkán fordult elő, hogy passzívak voltak a gyerekek, legutóbb például egy céges bulin nem nagyon tudtuk megmozgatni őket. De akkor is megtaláltuk a megoldást: megpróbáltuk bevonni a szülőket, és onnantól kezdve velük együtt kijöttek hozzánk a gyerekek is. Maga a műfaj egyébként nemcsak az előadásmód szempontjából, hanem zeneileg is hat ránk. Például nemrég írtam egy dalt, aminek kapcsán Laci felvetette, hogy írhatnék hozzá felnőttszöveget is, mert két verzióban is megcsinálhatnánk: gyerek- és felnőttzenének is.

– Hogyan tapasztalták, a szülőket vagy a gyerekeket nehezebb megfogni? A szülő felelőssége, hogy a gyermeke milyen zenét hallgat?

– Igen, a kettő abszolút együtt jár. Az én kisfiam is azokat a zenéket hallgatja, amiket én mutatok neki. Első körben mindig a szülő dönt. Ugyanakkor aki kisgyerekként igényes, nem gépi zenével találkozik, az nagy valószínűséggel később is meghallgat mondjuk egy Beatles- vagy Led Zeppelin-számot. Ezért a szülők felelőssége is, hogy milyen zenéket mutatnak a gyerekeiknek, mert ez nagymértékben hat a további zenei fejlődésükre. A mai popzene pedig sajnos elég unalmas és semmitmondó, nem jó irányba halad. A könnyűzene aranykora a hatvanas évektől körülbelül a kilencvenes évekig tartott, mi is ehhez az irányzathoz állunk a legközelebb.

– Mik a jövőbeni terveik, hol lépnek fel legközelebb?

– Január 18-án szombaton délután öttől a Müpában lépünk fel A népzene ünnepén. Új terveink is vannak: szeretnénk összeállítani egy mesésebb, színházi elemeket is tartalmazó műsort, amit majd magunk értékesíthetünk, mert az eddigi fellépéseink során főleg felkéréseknek tettünk eleget. Emellett új lemezzel is készülünk, amit a nyáron fogunk befejezni.