A becsületért, a jó hírért, névért s a szép tisztességért (no meg persze a királyné… kezéért) küzdő Lancelot a szégyent is vállalja – a kordé ugyanis, amelyre felszáll és amely a címet is adja, afféle kaloda, pellengér, melyre a bűnözőket teszik és hordozzák körbe, és az ilyen embernek semmi becsülete nem marad többé („Ha kordét látsz, vess keresztet, / ne hozzon rád bajt, keservet!”) –, hogy elnyerje a szerelmet, melynek beteljesülése felől azonban nem lehetünk egészen biztosak, ugyanis Guinevrának vissza kell fognia magát király férje előtt a végül győzedelmeskedő Lancelot nyakába való ugrást illetően: „…Arthur s a nép / szeme előtt biz’ veszélyes / lenne az, ha szenvedélyes / vágyában szívét követné. / S Guinevra ezt meg is tenné, / ha az ész nem lenne résen, / hogy e veszett őrültségben / idejében meggátolja. […] És a csókot elhalasztja, / míg nem lel neki csendesebb, / bizalmasabb időt helyet.” (Itt kell megemlítenünk a csodálatos remekművet, a Sárkány és papucs című magyar rajzfilmet, mely tökéletesen és szellemesen dolgozza fel ezt a kedves történetet – különösen a szerelmivonal-részét.) A fordítás pontos, remek, soha meg nem unható fordulatok és rímek sorjáznak, így aztán garantált néhány napnyi önfeledt szórakozás: nemes szórakozás ez, a szónak mindenféle értelmében.